Lemondott tisztségéről a kiskőrösi Roma Nemzetiségi Önkormányzat egykori elnöke (2019 óta csak tagja) ifj. Kunhegyesi Ferenc, aki több mint 30 éven át képviselte a romák érdekeit, jogait, illetve vállalt szerepet kulturális autonómiájuk megerősítésében.
A nemzetiségek jogairól szóló törvény szerint amennyiben egy települési nemzetiségi önkormányzati képviselő helye megüresedik, helyére a következő legtöbb szavazatot elérő jelölt lép.
„Ebből a pozícióból sosem csináltam presztízst, mert nem a hatalom hajtott. Minden jó szándékú cselekeDEt, ha hatalomvágyból történik, elmérgül!”
Interjú ifj. Kunhegyesi Ferenccel.
– Évtizedek óta tagja vagy a Roma Nemzetiségi Önkormányzatnak. Képviselőként és művészemberként is számos alkalommal nyújtottál segítséget szűkebb-tágabb környezeted számára. Hogyan emlékszel vissza az elmúlt 30 évre?
– A rendszerváltás után közvetlenül még nem alakultak meg a nemzetiségi önkormányzatok. Kezdetben kisebbségi önkormányzatnak hívták ezt a fajta szerveződést. Az első ciklust megelőzően roma szószóló kerülhetett be a nagy testületbe. Ha jól tudom, szavazási joggal nem rendelkezett egy szószóló, de tanácskozási joggal igen. Mindössze 19 éves voltam, emlékszem nehezen tudtam kezelni, mert ez egy nagyon újkeletű dolog volt akkoriban. Apám a háttérben persze segített nekem. Itt Bács megyében és az országban is ekkor kezdődött meg a romák önszerveződése. Mindezt megelőzte akkoriban a roma kultúra képviselői: Péli Tamás, Daróczi Ági, Lakatos Menyhért, Bari Károly, Daróczi Choli József, Kovács József hontalan, Ruva Farkas Pál által alakult szerveződés. Ez a maréknyi értelmiségi a 70-es 80-as években kezdte öntudatára ébreszteni a roma társadalmat. Költőkből, írókból és festőművészekből állt ez a mozgalom, akik nagy hatást gyakoroltak a magyar közéletre és kultúrára. Ha jól tudom a következő választásokkor már megalakultak a kisebbségi önkormányzatok. Akkor indultunk. Apám volt az, aki mindezt megszervezte, míg én háttérmunkásként követtem őt és igyekeztem tanulni tőle. Édesapám mindig nagyon felkészült volt, mindenféle törvénykezést elolvasott. Nagyon tisztában volt azokkal az információkkal, amelyeket egy nemzetiségi képviselő számára tudni kell. Rendszeresen bejárt Kiskőrösön az önkormányzati képviselő-testületi ülésekre. Követte a város napi közéleti eseményeit és aktívan részt is akart venni ebben. Több bizottságba is bekerült, azonban karakteresebb feladata a szociális bizottság és szféra volt. Nagyon szegény ember párti volt, függetlenül attól, hogy valaki roma, vagy nem roma. Egész életében a szegényeken próbált segíteni. Apám ebbe bele is halt. Kudarcnak élte meg az utolsó pillanatig, amire ő gyakorlatilag feláldozta az életét. Úgy érezte, hogy nem tudott hathatós eredményeket elérni. Halála előtt összejött Rostás Lacival, a kiskunhalasi roma képviselővel. Azzal az emberrel, aki Bács megyében sokat tett a roma ügyért. Apámnak nagyon jó barátja volt, amikor utoljára találkoztak egymás nyakába borultak és az volt az első kérdése apámnak, hogy: „Mi az, amit letettünk?” És akkor Rostán Laci csak annyit mondott édesapámnak: „Leültek velünk az urak egy fehér asztalhoz és tárgyalni tudtunk.” Ez volt a 40 éves munkájuk eredménye. Ma már annak a generációnak kellene tenni és hatni, ahová én is tartozom. Azt gondolom, hogy a roma-magyar párbeszéd jelenleg a gyermekgagyogás szintjén tart, ezért van mit tenni mind a romák, mind pedig a többségi társadalom részéről. Visszatérve a kiskőrösi Roma Nemzetiségi Önkormányzat történetéhez. Miután meghalt édesapám, én vettem át az elnökségi posztot. Azonban most a legutolsó választások alkalmával 2019-ben lemondtam erről a pozícióról, sőt indulni sem szerettem volna. Azonban képviselőtársaim hatására és nyomására mégiscsak indultam, ennek ellenére a háttérben szerettem volna maradni. Már az első megalakulásunkkor közöltem, hogy nem szeretnék elnök lenni, át szeretném adni ezt a pozíciót annak az embernek, akit demokratikusan megválasztanak. Így történt meg, hogy a húgom lett az elnök.
– Miért döntöttél úgy, hogy háttérbe húzódsz, majd pedig ki is lépsz a Roma Nemzetiségi Önkormányzatból?
– Több oka is van annak, hogy lemondtam roma önkormányzati tagságomról. Az első és legnyomósabb oka talán az, hogy önvizsgálatot tettem, teszek már évek óta. Azt gondolom, hogy a nemzetiségi önkormányzati rendszerben valódi hathatós eredményeket nem lehet elérni. A törvény kimondja, hogy a nemzetiségi önkormányzatok feladata a kulturális autonómia létrehozása, illetve annak biztosítása az állam részéről. Na most felteszem magamban a nagy kérdést. Ugye ismerjük mindannyian a Maslow féle piramis elméletet. Amíg az ember éhezik, nem tud gondolkodni magasabb szinteken, néhány kivételtől eltekintve. Aki éhezik, vagy nem tud magának munkahelyet biztosítani, a gyermekeit nem tudja rendszeresen iskolába járatni, nem tudja azokat a feltételeket biztosítani, ami egy átlagos polgári élethez szükséges, akkor bizony nem a kultúra élése lesz az elsődleges célja, hanem a túlélés. Ráadásul a roma önkormányzatok a többi nemzetiségi önkormányzattal szemben, sokkal nagyobb és sokkal több feladatot vállaltak magukra, önkéntelenül is. Amikor egy család odajön hozzám és azt mondják nekem, hogy nekik szociális lakásra lenne szükségük, ennek a megteremtése nem az én kompetenciám és feladatom, mégis tőlem várták a segítséget. Az elmúlt években mégis igyekeztem segíteni olyan formában, hogy szükség esetén továbbirányítottam az ilyen a családokat azokhoz a kompetens személyekhez, akik segíteni tudnak nekik. Nekem nagyon rossz kimondani egy szegény családnak azt, hogy nem tudok szociális bérlakást szerezni nektek. Így az évek során bármennyire is nehéz volt, de folyamatosan nemet kellett mondanom másoknak. Erről azt gondolom, hogy talán joggal teszik fel nekem a kérdést, hogy: „Akkor te miért vagy a képviselőnk?” Akkor én hiába mondom, hogy a nemzetiségi önkormányzat csak kulturális autonómiát biztosít, ezeket a dolgokat nem tudja megoldani. A munka vagy a beiskoláztatás területén is annyi kudarcélményem volt az elmúlt több mint 30 évben, hogy meg kell kérdőjeleznem a saját munkámat, és azon szakemberek munkáját, akikkel nem találtunk ez idő alatt az ilyen problémákra megoldást. Azonban egyszer sem biztos, hogy ez a mi hibánk. Egyszerűen egy olyan rendszer van kiépítve, amiben nagyon nehéz komoly eredményeket elérni. Ki kell hangsúlyoznom, hogy napjainkban Kiskőrösön, de országos viszonylatban is a romák nagy részének van munkahelye és dolgoznak, csak nem mindegy, hogy milyen bérekért. Nyilván az egyik oka ennek az aluliskolázottság. Ahogy már említettem, önvizsgálatot tettem és sajnos azt kell mondanom, hogy egészségügyi okokból sem tudom már vállalni ezt a feladatot. Nem érzem azt a fajta frissességet, energiát magamban, mint 10 évvel ezelőtt. Többek között ezért is gondoltam úgy, hogy át kell adnom a stafétabotot azoknak a fiatalabb romáknak, akik tiszta hittel, szűz, őszinte erővel próbálják meg képviselni a romák érdekeit. Gyakorlatilag elvesztettem a hitemet is, kiégtem. Nem vallom büszkén, de be kellett ismernem, hogy minden ember életében vannak ilyen fordulópontok, amivel szembe kell nézni és el kell ismerni.
– Képviselő társaid, valamint a városvezetés hogyan reagált a döntésedre?
– Már tavaly ősszel megfogalmazódott bennem ez a gondolat, hogy le kell mondanom erről a pozícióról és át kell engednem olyan személyeknek, akik eredményesebben tudnak dolgozni ez ügyben. Év végén beszéltem erről Domonyi László polgármester úrral, aki sajnálattal vette tudomásul, de megértette, hogy miért mondok le erről a posztról. Múlt héten volt egy roma önkormányzati ülésünk, ahol közöltem Turán Csaba jegyző úrral és képviselő társaimmal is a hírt. Senki sem fogadta örömmel, de azt gondolom, hogy mindenki megért. Úgy gondolom, hogy sokkal többet tudok tenni a romaságért a kultúrán keresztül úgy, hogy félrevonulva aktívan festek, alkotok, illetve a roma gyerekeket tovább mentorálom. Ezt a munkát már 30 éve csinálom az ország különböző területein. Nagyobb öröm és eredmény számomra, ha jelenlétemmel és rendszeres ráhatásommal el tudok ültetni a gyerekekben egy kis magocskát, ami később kicsírázik és őket a tudatos út felé vezeti. Mint ahogy eredmény az is, hogy már több gyermeket el tudtam helyezni a Gandhi Gimnáziumban. Ők érettségit fognak kapni, majd diplomát, és elindulhatnak a tudatos polgáriasodás útján. Ez nekem nagyon fontos, így a jövőben ezt szeretném csinálni és a művészettel foglalkozni. Pesten a Szentandrássy Galériában is dolgozom a Belügyminisztérium támogatásával, lassan már egy éve, illetve ha Kiskőrös Város Önkormányzata úgy dönt, hogy a kiskőrösi alkotóházban tovább dolgozhatok a gyerekekkel, az is nagy öröm lesz számomra. Továbbá idén tavasszal nagyon komoly roma kulturális pillért szeretnénk letenni ide Kiskőrös városába, Turán István ötlete nyomán. Én ezekben a színvonalas, minőségi, kulturális eseményeknek a létrehozásában hiszek. Azt gondolom, hogy egy nemzet csak akkor tud fennmaradni, ha a kultúrája nagyon magas színvonalon működik. Hiszek abban, hogy a kultúra erejével elindulhat a roma közösségben egy olyan tudatos gondolkodás, egy olyan közös együtt lélegzés, ami nagyon régen volt. Ma már a roma társadalom is széthullott, mint bármilyen más közösség ebben az országban. A roma közösséget is megmérgezte ez a globális őrület. Nem érzem azt, hogy a roma közösségeken belül meglenne az az összetartás, ami gyermekkoromban. Én még emlékszem azokra az időkre, amikor ha valakinek több volt mint a másikának, akkor azt megosztotta, habár mindannyian szegényen nőttünk fel. Ez ma már nem jellemző. Ez is nagy szívfájdalom számomra. Nagyon nehéz volt ezt a döntést meghozni számomra, hiszen felelősséggel tartozom a roma társadalom és a kiskőrösi lakosok felé is.
– Ezután ki tölti be a helyedet a kiskőrösi Roma Nemzetiségi Önkormányzatban?
– A nemzetiségek jogairól szóló törvény szerint amennyiben egy települési nemzetiségi önkormányzati képviselő helye megüresedik, helyére a következő legtöbb szavazatot elérő jelölt lép, jelen esetben Raffai Attila személyében. A nemzetiségi önkormányzat tagjait arra kértem, hogy közös akarattal és szándékkal dolgozzanak együtt a jövőben. Mindenki vegye ki a részét a munkából kompetenciájához mérten, demokratikusan. Bízom benne, hogy sikeres lesz a roma önkormányzat működése és az új taggal lendületesen, tisztességesen és becsületesen tudják majd végezni a munkájukat.
Az interjú végén meg kell említenem Domonyi László polgármester urat. Nagyon köszönöm neki az elmúlt évek közös munkáját, a roma ügyben való közös gondolkodást, és minden segítségnyújtást, amit a városért tesz. Nagyon hálás vagyok neki, hogy szinte baráti viszonyban tudtunk együtt dolgozni. A jövőben nem zárkózom el a város közéletétől, aktívan részt szeretnék venni azokban a munkafolyamatokban, amikkel úgy érzem, hogy nekem feladatom van. Köszönettel tartozom továbbá képviselő társaimnak és a város lakóinak is, hogy bizalmat szavaztak nekem ennek a posztnak a betöltésére.
Reménykedem abban, hogy talán egyszer eljön az az idő, amikor az emberiség eljut arra tudatszintre, hogy testvérként tudja látni egymást minden nemzet, és nem a hatalmi játszmák sakkbábujaként használja embertársát. Bízom abban, hogy eljön az az idő, amikor a cigány nem szitokszó lesz, hanem egy kulturális minőségi színként fogja látni a többségi társadalom.
