A kiskőrösi katolikus plébánián 32 gyermek részvételével került megrendezésre június 26-30-ig a kézműves napközis tábor. Idén a mesterségek álltak a középpontban. Hétfőtől péntekig a gyermekek különböző hagyományos tevékenységekkel ismerkedtek meg, melyről Tóth Katalin hitoktató számolt be hírportálunknak.
Bevezető napunk fókuszában az élet egyik legfontosabb alapfeltétele, a búza és a kenyér állt. A keceli betyár, Csengődi István hagyományőrző segítségével a gyermekek tevékenyen vettek részt a gabona őrlésétől egészen a dagasztásig tartó folyamatban, majd együtt fogyaszthatták el a szabadtéri kemencében készült lepényeket, pizzát.
A jászalsószentgyörgyi betyár, Molnár Gábor kovács jóvoltából lehetőségünk volt megismerni a vas megmunkálásának titkait.
A táborozók a saját maguk által kovácsolt medálokkal térhettek haza, és azzal a tapasztalattal, amit ebbe az ősi mesterségbe való betekintés által nyertek.
Korhű öltözetben érkezett vendégeink időutazásra hívtak bennünket Rózsa Sándor és Bogár Imréék korába, a plébánia udvarán hamar megelevenedett a pusztai virtus kíméletlen és hőstettekben bővelkedő világa, a betyárság gazdag hagyományanyaga, tárgyi kultúrája és életre kelt a karikás ostor mint őseink életről, természetről, teremtett világról való tudásának hírnöke.
A levendula csodás illatú termésének felhasználási módjaiba kalauzolt bennünket Szentgyörgyi Ibolya óvónő és közelebb hozta hozzánk a varrás és a fonalak sokszínű, gazdag kreativitást rejtő világát.
A magyarság ősi szimbólumait ábrázoló színezők sem maradhattak el. Az egészen különleges papírhajtogatások fortélyait adta tovább kicsiknek és nagyoknak Moravcsik Erzsébet nyugdíjas pedagógus.
Közös reggeli imáink keretében Tóth Tibor plébános és a hitoktatók egy-egy bibliai történettel kapcsolódtak az adott nap témájához, és Dobo Anita kántor kísérte gitárral a közös énekeket. Elhangzott „A csodálatos kenyérszaporítás” evangéliumi története, amely a kenyér fontosságára és a Krisztusból az ember felé áradó bőségre és gondoskodásra irányította rá a figyelmünket.
„Dávid és Góliát” harcán keresztül tanúi lehettünk annak, micsoda civilizációs különbséget jelentett a vas megmunkálásának ismerete az izraeliták és a filiszteusok között. Megtudhattuk, mit jelent egy közösség számára az, hogy „Az elsőkből lesznek az utolsók és az utolsókból az elsők”, mit jelent egy közösséghez tartozni a hagyomány és az egymás iránti tisztelet megtartásán keresztül.
A Bibliából vett történetek és a hagyományos mesterségekbe való betekintés során célunk volt a gyermekek emberről és teremtett világról való ismereteinek és tapasztalatvilágának kiszélesítése, továbbá a hagyományőrzés és a generációkon át továbbadott és fennmaradt tudásanyag fontosságának hangsúlyozása. Az archaikus mesterségek kipróbálása során újra felismerhettük, hogy az ember társ a teremtésben és küldetésünk van arra, hogy tevékeny, alkotó módon, evangéliumi kreativitással a szívünkben jobbá tegyük a körülöttünk lévő világot.
A nyári szünetre Tóth Tibor atya zárógondolatait vittük magunkkal, amelyben felhívást kaptunk arra, hogy képesek legyünk a kis kagylóhéjban egyszerre észrevenni a hosszú, nehéz utat és az ajándékot.
Szöveg: Tóth Katalin – hitoktató
Fotók: Filus Tibor
Fotógaléria:
