Sajnos az élet számos területén küzdünk azzal, hogy állandóan meg akarunk felelni. Az ünnepek közeledtével hatványozottan jönnek elő ezek az érzések.
Minden azt sugallja, hogy akkor vagyunk igazán jó anyák, jó feleségek, férjek, kollégák, felnőtt gyermekek, ha a lakás minden szeglete makulátlanul tiszta, mindenhol ízléses dekorációk lógnak, mindenkinek, de lehetőleg a gyerekeknek a legdrágább kívánságokat is teljesítjük. Az ünnepi asztalra minimum 5 féle sütemény, több fogásos menü kerül. Mindenkit meg kell hívnunk, meg kell látogatnunk, minden időnket másoknak adnunk.
Teljesítjük, megcsináljuk, végig mosolyogjuk, nem szólunk. Mert így illik? Mert ez a szokás? Mert ezt sulykolja belénk a média? Mert tilos elutasítani? Mert így elkerülhetők a konfliktusok? Mintha a szeretet függne attól, hogy mennyit áldozunk és mennyire felelünk meg. Alkalmazkodunk csak vagy kényszeresen megfelelünk?
Felmerül a kérdés, hogy mindezt milyen áron és miért? Kiknek is akarunk megfelelni, bizonyítani? Magunknak? Párunknak? Gyerekeinknek? Anyósunknak? Szomszédainknak? A közösségi médiának? Nem muszáj feláldozni magunkat. A karácsonynak nem tökéletesnek kell lennie, hanem békésnek. Karácsonykor nem kell mindenkivel találkoznunk, hanem azokkal töltenünk, akiket igazán szeretünk.
A karácsonynak nem pörgősnek kell lennie, egyik helyről a másikra rohanni, mindenkihez odaérni, de senkinél sem időzni, épp ellenkezőleg, le kellene lassítanunk, egymás felé fordulni, ölelni, nevetni, szeretni, nem csak egy helységben tartózkodni, hanem minőségi időt tölteni azokkal, akiket igazán szeretünk. Ez a világ széthúz, hagyományokat söpör a szőnyeg alá, ami régen érték volt, az ma már értéktelen, csak rajtunk múlik, hogy beengedjük-e a fényt, észre vesszük-e a csalást, és ellenállunk-e ezeknek az erőknek! Karácsonykor még inkább vágyunk a békére, a szeretetre a világban, a lelkünkben egyaránt. A nagyvilágra nincs hatásunk, de a saját békénkre igen. Keressük meg rég elfeledett szeretteinket, bocsájtsunk meg annak, akire haragszunk, vendégeljünk meg egy éhezőt, vagy adományozzunk egy nélkülözőnek. A lényeg, hogy szeressünk!
