Szeptember 21-én, a Magyar Termék Napján indítottuk el háromrészes interjúsorozatunkat Városi Ferenccel, az Astron óramárka alapítójával. Az első részben gyermekkoráról, pályakezdéséről és a Kádár-korszak kihívásai közepette megszerzett nyugati tapasztalatairól mesélt. Most, a második részben arra voltunk kíváncsiak, hogyan született meg a rendszerváltás idején egy jogvédett, magyar óramárka – és milyen értékeket képvisel az Astron mind a mai napig.
– 1986 körül, amikor gyermekei pályaválasztás előtt álltak, Ön sem látta biztosnak az órás szakma jövőjét. Hogyan élte meg ezt az időszakot?
– Valóban, akkoriban már rendszeresen jártam Nyugatra, és láttam, hogy Németországban, Franciaországban sorban szűnnek meg az órások. Maximum elemcserét végeztek, komoly javításokat nem. Úgy gondoltam, Magyarországon is ez lesz 5–10 éven belül, ezért nem javasoltam az iker fiaimnak, hogy órásnak menjenek. Inkább valamilyen számítógépes irányt ajánlottam, abban láttam a jövőt. Ők viszont egy hét múlva megint elém álltak: „Apa, de mi órások szeretnénk lenni.” Ez persze jólesett, hiszen azt mutatta, hogy a szakmai meggyőződésem, a hivatás iránti elkötelezettségem valahogy beléjük ivódott. Onnantól tudtam, hogy a jövőt nem csak a javításban, hanem a gyártásban kell keresni – és ebbe már a gyermekeimet is bevontam. Fejlesztettem is, az órásműhelyemet modern technikával, műszerekkel szereltem fel, hogy a javításban is az élen járjunk.
– Hogyan érkezett el a rendszerváltás időszaka az Ön számára?
– A ’80-as évek végére már szoros kapcsolatokat építettem ki a japán óragyártók európai képviseleteivel. Amikor elérkezett 1990, azt hittük: „Hurrá, itt a szabadság, most miénk a világ, hiszen a kapcsolatrendszerünk adott, a lelkesedés megvan, majd összeáll a többi magyar módra.” A Casio volt az első, amely lehetőséget adott, hogy magyarországi partnereik legyünk. Kezdetben jól indult, de hamar kiderült, hogy a rendszerváltás nemcsak szabadságot hozott, hanem anarchiát is. Teherautó-számra hozták be a vámmentesen csempészett árut, mi pedig nem tudtunk árban versenyezni velük. Rá kellett jönnöm, hogy vagy visszaülök az órásasztalhoz, vagy valami egészen új irányt veszek. Utóbbira persze a gyermekeim szándéka is ösztönzőleg hatott. Mintám nem volt – Magyarországon senki sem próbálkozott ilyesmivel –, de a sok svájci és nyugati tapasztalat adott egy belső bizonyosságot: meg tudom csinálni a saját órakollekciómat.
– Ez vezette el Hongkongba, ahol megszülettek az Astron órák?
– Igen. 1994 szeptemberében elutaztam a hongkongi szakmai kiállításra, ami az óragyártók, s a világ órásainak, órakereskedőinek találkozóhelye volt. Három napnyi tárgyalás után ott álltam egy toronyház szobájában, és egész éjjel nem tudtam aludni. Nagyon nehéz döntés előtt álltam: belevágok-e, és kockára teszem a család vagyonát, mindazt, amit eddig felépítettem? Reggelre megszületett bennem a bizonyosság: tudtam, hogy mit akarok. Ott hagytam a gyártónál az „álmomat” – egy saját kollekciót, amelyben minden benne volt, ami addig az órás mesterségből és a tapasztalatokból összeállt bennem. Így született meg az Astron. 1994 karácsonyára már ott volt az első, 45 darabos kollekció a magyar boltok kirakataiban. Az az elképzelés, hogy akkor gyártsunk órát, azért ez nem ennyire egyszerű. Kellett ismerni ahhoz a magyar vásárlóerőnek a helyzetét, kellett ismerni, hogy a magyar piacon mi a kommersz és honnantól márka valami, hiszen piac nélkül semmit nem ér önmagában az ötlet.
– Hogyan született meg az Astron név és embléma?
– Már megvolt a kollekció, már készültek az órák, a név is megvolt, de még nem tudtam, mi lesz az embléma. Egyetlen biztos elképzelésem volt: a megbízhatóságot kell kifejeznie, olyasmit, ami állandó, amit mindig megtalálunk – mint a csillag az égen. A grafikai munkát egy kecskeméti szakemberre bíztam, akitől sok tervet kaptam. Hosszú hetekig nem jutottunk dűlőre, végül egyszer elém tett egy sor variációt, és abból azonnal kiugrott számomra a csillagmotívum, ami azóta is az Astron márkát hirdeti. Később vettem csak észre, hogy a formája a Dávid-csillagot idézi, pedig ez nem volt szándékos. Az üzenet azonban világos volt: a csillag az állandóságot, a hitelességet jelenti, azt, hogy mindig ugyanott találjuk, mindig biztos pont az égen. Pontosan ezt szerettem volna, hogy az Astron név és embléma kifejezze ezt.
Érdekes, mert akkor még nem tudtam, milyen jelentése van az Astron szónak, csak később kezdtem el kutatni. Akkor derült ki, hogy a görög „astér” szó egyik alakja, és a betlehemi csillagra utal – arra, amely a napkeleti bölcseket vezette el a jászolhoz. Számomra ez nagyon sokat jelentett, mert a hitelességet, az útmutatást, az állandóságot szimbolizálja. De engem, az életutamat is kifejezi, mert gyermekkoromból hoztam magammal egy olyan mások által megalázó megkülönböztetésre használt eltérőséget, amely valahonnan vitt engem egy olyan értékhez, amelyben megvalósíthattam magam.
– Mit jelentett akkoriban a minőség az Astron számára?
– Az első pillanattól kezdve azt mondtam: Fontos a saját stílusvilág és a minőségi követelmény. A gyárak gyakran tesznek ajánlatot alacsonyabb ár miatt, azonban ez minden esetben minőségcsökkenést is jelent, de az Astron minőség nem alku tárgya. Persze ott volt a kísértés, hogy olcsóbb anyagokkal dolgozzunk, de mi kitartottunk az acél mellett a tokoknál, minőségi szerkezetek mellett a belső részeknél. Úgy fogalmaztunk: „magyar vásárlóknak, magyar áron”. Azt céloztuk, hogy a Seiko vagy Citizen szintű minőséget elérjük, de megfizethetőbb áron. Ez komoly kihívás volt, de a vásárlóink értékelték, és a bizalmuk azóta is kitart.
– Az Astron mellett később más márkákat is létrehoztak. Miért volt erre szükség?
– Az Astron ára 15–20 ezer forinttól kezdődik, de a magyar vásárlók egy része még ennél is olcsóbb órát keresett. Így született a Merion, fele ennyiért – jó szerkezettel, de egyszerűbb kivitelben. Még mindig kaptuk a kérdést, hogy „van-e olcsóbb”, ezért létrehoztuk a Cardyt, 4990 forinttól. Ez már kompromisszumosabb megoldás, de a szerkezet ott is az Astron által vállalt minőséget hozta.
– Az Astron márka ma már nemcsak Magyarországon ismert, hanem a környező országokban is jelen van. Hogyan látja a nemzetközi terjeszkedés lehetőségeit, és milyen alapelvek mentén építik a jövőt?
– Mindig hozzá kell tennem: mi nem vagyunk világmárka. Ahhoz rengeteg reklám és globális jelenlét kellene. Viszont folyamatosan terjeszkedünk, és büszkén mondhatom, hogy Szlovákiában, Romániában és egy kicsit Ausztriában is keresik az Astront – természetesen egy bizonyos vásárlói rétegben és üzlethálózatban. A mi alapelvünk, hogy a saját biztonságunkat soha nem adjuk fel, hazárd játékot nem űzünk. Csak azt tekintjük igazán a magunkénak, amin ténylegesen rajta van a kezünk, a súlyunk. Amire csak rábólintunk, de nincs mögötte saját munka és felelősség, az nem a miénk. Ez meghatározza a fejlődés ütemét is: mindig kis lépésekben haladunk előre. A gyermekeim ugyanezt az elvet vallják, hiszen nagyon könnyű lerombolni valamit, amit évek alatt felépítettünk. Amit eddig elértünk, azt az élet hozta és a szakma tapasztalata formálta, és továbbra is ezek mentén szeretnénk fejleszteni.
– Mit tart ma a legfőbb értéknek, amit nyújtanak?
– A tisztességes kereskedelmet és a szakmai hátteret. Fontos, s szívesen beszélek majd a továbbadható értékekről, és a tudatos staféta átadásáról. Mi nem egyszerűen eladunk, hanem vállaljuk a felelősséget is a termékeinkért. Ha valaki visszahoz egy tizenvalahány éves Astront javításra – akár olyat is, amin egy traktor keresztülment –, mi meg tudjuk oldani, mert megvan hozzá az alkatrész, a tudás és a szándék. Ez nagy különbség más márkákkal szemben, amelyekhez gyakran nincs is alkatrész utánpótlás. Az Astron számunkra olyan, mint a saját gyermekünk: ha baj van vele, akkor is kötelességünk helytállni.
Ez volt az interjúsorozat második része, amely az Astron születésének történetét, értékeit és a mögötte álló filozófiát mutatta be. A harmadik részben a családi vállalkozás jelenéről és jövőjéről, valamint arról beszélgetünk Városi Ferenccel, hogyan látja az órás szakma és az Astron helyét a globális piacon a következő évtizedekben.
