Harminc év alatt a Vino Étterem nemcsak egy vendéglátóhely lett Izsákon, hanem a város egyik legfontosabb találkozási pontja is, ahol életre szóló nagy szerelmek szövődtek, barátságok kötődtek, és családok ünnepelték életük legfontosabb pillanatait. Esküvők, születésnapok, baráti összejövetelek — mind-mind itt váltak emlékezetessé. A Vino sokak életében lett olyan hely, ahová jó megérkezni — mert mindenki őriz innen valamilyen történetet. Prikkel László pedig már harminc éve főzi hozzá a sajátját.
Honnan jött az ötlet, hogy saját helyet nyiss – és hogyan lett a romhalmazból Vino Étterem?
Szakácsként kezdtem, a főzés volt az életem, így teljesen természetes volt, hogy egyszer szeretnék egy saját éttermet. Akkoriban a Kolon Hotel tűnt a nagy lehetőségnek, a tervek szerint meg is vettem volna, de az élet más irányt mutatott, és új helyet kellett keresnem. A mostani Vino helyén akkor egy totál romos épület állt: beszakadt tető, nulla közmű, semmi extra – csak a fantázia. A hely fele volt annak, amit ma látsz. Innen indult minden.
Az évek során fokozatosan terjeszkedtem a szomszédos helyiségek felé. Aki régebben járt itt, emlékezhet: valamikor játék, és könyvesbolt, Fóris butik vagy biztosító működött ott. A Höss-házban kialakult a kávézó, ahol egykor a pizzéria működött látványsütéssel. Később lett öt vendégszobánk az étterem jobb oldali részében, aztán a volt fogorvosi rendelő helyén megnyílt a Csaba Vendégház, és nemrég balra a parkoló után a Shanti szálláshely is. A neve szanszkritül békét jelent – mert hát, a Béke utcán van.
Mi az a mindennapos kihívás, amit a vendéglátásban nem lehet kikerülni?
Ahogy minden vállalkozásnál, nálunk is a humánerőforrás jelenti az egyik legnagyobb kihívást. Az alkalmazotti utánpótlás ma már minden területen nehéz, ezért különösen szerencsésnek érzem magam, hogy alapvetően egy nagyon stabil csapat áll mögöttem. Vannak olyan kollégáim, akik tíz, húsz, vagy akár harminc éve mellettem dolgoznak.
Édesanyám a kezdetektől támaszom volt, és a mai napig számíthatok rá: ha házias süteményekre van szükség, még most is ő készíti. De ugyanígy ott van mellettem párom Mónika, Szilvi, Kálmi, Feri, Gyuszi, Arnold, Máté, Juliska, Anna, Ildikó és Erika is — olyan emberek, akikre mindig, minden helyzetben számíthatok.
A vendégek részéről folyamatos az igény a megújulásra, új ételekre, új ötletekre. Ez viszont vidéken kicsit nehezebb feladat, hiszen itt van egy kialakult ízlésvilág, amit az étlapon állandóan tartani kell. Mi nem működünk úgy, mint egy nagyvárosi design étterem, ahol két leves, három főétel és két desszert hetente lecserélhető.
Nálunk vannak olyan klasszikusok, amelyeket nem lehet kivenni az étlapról: a rántott hús, a pacal, a babgulyás, a halászlé… és még sorolhatnám. Ezekhez ragaszkodnak a vendégek, és mi is fontosnak tartjuk őket. Természetesen a modern, látványos ételek is helyet kapnak nálunk, de a vidéki éttermek sajátossága, hogy a tradíciókat nem lehet és nem is szabad elengedni.
Mit láttál, hogyan változott a vendéglátás 30 év alatt?
Mi még azt az időszakot is megéltük, amikor kinyíltak a határok, és az emberek egyre többet utaztak a világban. Ez gyorsan visszahatott a vendéglátásra is: ahogy megismerték a nemzetközi konyhák ízeit, természetes lett, hogy itthon is szeretnék újra átélni ezeket az élményeket.
Mi pedig igyekszünk megfelelni ennek az igénynek. Az olasz konyhától kezdve egészen a különböző tájegységek ételeiig sok minden megjelenik nálunk az étlapon — mindig arra figyelve, hogy a megszokott, hagyományos ízek mellé friss, új fogások is kerüljenek.
A mai években azonban van egy nagyon erős változás: egyszerűen elkényelmesedtünk. Nemcsak a vendéglátásban, hanem minden területen. Pár éve még elképzelhetetlennek tűnt, hogy az emberek nem helyben fogyasztják el az ételt, hanem hazarendelik. Mostanra pedig a hétköznapi forgalom jelentős részét a kiszállítás adja.
Az emberek nehezebben mozdulnak ki, ritkábban keresik a személyes találkozásokat, és sokkal szívesebben maradnak otthon a monitor előtt. Szerencsére egyvalami nem változott: a finom ízekre még mindig megvan az igény.
Mi az, amire a legbüszkébb vagy? Mi számít sikernek nálad?
A vendéglátás a mindennapokról szól: itt minden nap újrakezdődik. Nincs olyan, hogy valamit már elértünk és hátradőlhetünk – másnap ugyanúgy fel kell kelni, főzni kell, és várni a visszajelzést, elégedett-e a vendég. Sikernek tartom, hogy a vállalkozás harminc éve működik, mert ez azt bizonyítja, hogy az emberek elégedettek velünk: eljönnek, fogyasztanak, ajánlanak bennünket, és az évek alatt egy olyan csapatot tudtam magam köré építeni, amelyben kölcsönösen megbízunk egymásban.
Pályám során sok nagy feladatot vállaltunk: dolgoztunk lovas világversenyeken, Európa-bajnokságokon, évekig mi üzemeltettük a Nemzeti Lovarda vendéglátását. A Vino konyhája ez idő alatt szinte bejárta az országot, nagy fesztiválokat, zenei rendezvényeket, koncerteket, motoros találkozókat szolgáltunk ki, akár 8–10 ezres tömeggel. Sok kulturális eseményre is kitelepültünk. Volt időszak, amikor ez hétfőtől vasárnapig tartott, és mindeközben Nagykőrösön párhuzamosan működtettem a Tímár Cafét is: egy art café-t kiállítótérrel és galériával, kulturális programokkal.
Végül azonban eljött az a pont, amikor döntenem kellett: vagy tovább járom az országot, vagy az étteremre összpontosítok. A választás az étteremre esett.
Mekkora befogadóképességgel működik az étterem, és milyen kínálattal várják a vendégeket?
Az emeleten 70–80 vendéget tudunk leültetni, a pincében akár 150 főt is, a kerthelyiségben pedig – a Diófás részben – körülbelül 80 fő fér el, amely igény esetén bővíthető. Jelenleg 20–24 fő dolgozik nálunk, és bérleti díj nélkül biztosítjuk a helyszínt, ha a vendégek nálunk fogyasztanak.
A konyhánk alapvetően magyaros, de a nemzetközi ízek is megjelennek, és a mai igényekhez igazodva a hidegkonyhától a svédasztalig, a keleti konyhától a vegán fogásokig bármit elkészítünk.
Nyáron rendszeresen tartunk gasztrohétvégéket, amelyeket mindig egy-egy ország, tájegység vagy konyhatípus köré építünk – volt már mexikói, spanyol, olasz, görög és keleti tematikánk is. Ezeket mindenképpen szeretném folytatni, mert valódi kulináris élményt nyújtanak, és sok baráti társaságot hoznak össze.
Na és hogyan ünnepelted meg a Vino 30. születésnapját?
Egy jó nagy bulival! A 30 éves évfordulót egy nagy ünnepléssel zártuk: a rendezvény egyszerre volt meghívásos és belépős, de a hely adottságai miatt természetesen nem tudtunk mindenkit fogadni. Az viszont biztos, hogy akik fontos állomásai voltak az eddigi utamnak – kollégák és vendégek egyaránt –, azok ott voltak velem.
A legszebb része? 30 évvel ezelőtt K. Szabó Árpi és Kiss Márti esküvőjével nyitottunk. Az akkori csapat gyakorlatilag az ő baráti körükből került ki, így az a buli legendás maradt mindenkinek.
A 30 éves évfordulóra ugyanazt a menüt főztük meg, amit akkor. Mártiék pedig eljöttek az egész nagy családdal jubilálni.
Fantasztikus emlék volt. Mindenki nagyon jól érezte magát — ezt mondták utólag is.
