A pedagógusi pálya nem csupán hivatás, hanem elköteleződés is a fiatal generációk iránt. Baranyi László Csabáné, a Kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnázium és Technikum (KEVI) pedagógusa évtizedek óta szolgálja ezt a küldetést. Matematika, fizikai, informatika szakos tanárként, munkaközösség-vezetőként, osztályfőnökként és érettségi elnökként generációk oktatásában vett részt, miközben folyamatosan képezte magát és kereste az oktatás megújulásának lehetőségeit. Eddigi munkáját számos szakmai siker kísérte, továbbá tanítványai eredményei is erről tesznek tanúbizonyságot. Elhivatottságát és négy évtizedes, kimagasló színvonalú szakmai és közösségépítő munkáját 2026. március 15-én Kiskőrös Város Ifjúságának Oktatásáért és Neveléséért díjjal ismerték el. Az alábbi beszélgetésben pályájáról, motivációiról és pedagógusi hitvallásáról mesél.
Mikor és milyen hatásra döntötted el, hogy pedagógus leszel? Volt-e olyan pedagógus vagy családtag, aki példaként állt előtted?
Már középiskolás koromban megfogalmazódott bennem, hogy tanár szeretnék lenni. A matematika különösen az utolsó években került közel hozzám. A családomban nem volt pedagógus, aki közvetlen példát adott volna, ugyanakkor több tanárom is inspirált. Mindig szerettem iskolába járni, és szívesen segítettem az osztálytársaimnak vagy a testvéremnek is a tanulásban. A magyarázás, a feladatok közös megoldása már akkor is örömet okozott.
Tősgyökeres kiskőrösiként mit jelent számodra, hogy ugyanabban a városban taníthatsz, ahol te magad is diák voltál?
Mindig az volt a célom, hogy Kiskőrösön taníthassak. Amikor a főiskola elvégzése után a Petőfi Sándor Általános Iskolában szakos állást kaptam, ráadásul rögtön osztályfőnökként kezdhettem, az hatalmas öröm volt számomra.
Pályád kezdetén volt olyan időszak, amikor elbizonytalanodtál, vagy mindig is tudtad, hogy ez a te utad?
Mindig biztos voltam benne. Talán ez is az oka annak, hogy folyamatosan képeztem magamat. A főiskola után informatika tanári diplomát szereztem, később matematikából is egyetemi végzettséget, majd közoktatásvezetői képesítést is. Így összesen három tanári diplomám és egy vezetői végzettségem lett.
Miért tartottad fontosnak a folyamatos megújulást?
Amikor általános iskolában kezdtem tanítani, az egyik igazgatóhelyettes azt mondta, hogy sokkal több van bennem. Az ő biztatására kezdtem el továbbtanulni. Akkoriban indult az informatika képzés, és úgy éreztem, ez a jövő szempontjából nagyon fontos terület. Mindeközben született három gyermekem is, így mellettük képeztem magam. Amikor elvégeztem az informatika szakot, 2001-ben a Kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnáziumban kezdtem tanítani. Mivel matematikából is szerettem volna érettségiztetni, elvégeztem az egyetemen a matematika szakot is. 2019-ben mesterpedagógusi minősítést kaptam fejlesztő innovátor kategóriában. Akkor a Redmenta oktatásban való alkalmazása volt a kutatási témám. 2024-ben új portfólióval újítottam meg a minősítést, ekkor az élményalapú matematikaoktatás állt a középpontban.
Igazgatóhelyettesként is dolgoztál. Miért döntöttél mégis úgy, hogy visszatérsz a tanításhoz?
2007 és 2008 között voltam igazgatóhelyettes. Akkor azt éreztem, hogy nagyon hiányzik az oktatás, hiszen csak kevés órában taníthattam, és ez nem adott ugyanakkora örömöt. Ezért úgy döntöttem, hogy inkább visszatérek a tanári munkához. Ezután a reál munkaközösség vezetője lettem, amelyet egészen a nyugdíjazásomig vittem. Bár fizika és informatika szakos is vagyok, a matematika mindig különösen közel állt hozzám. A speciális csoportok tanítása és a versenyeredmények is sok szép élményt adtak, például volt olyan tanítványom, aki 100 %-os emelt szintű érettségit tett.
Érettségi elnökként is sok helyen megfordultál. Milyen tapasztalatokat szereztél?
Érettségi elnökként több mint 20 iskolában jártam a megyében. Kecskeméten szinte minden intézményben dolgoztam már, de más településeken is. Emelt szintű szóbeliztetésekben és dolgozatjavításban is részt vettem. Ez a munka azért is hasznos, mert így látom, hogy más iskolákban milyen követelmények vannak, hogyan kérdeznek a tanárok, és milyen feladatsorokat állítanak össze. Ezek a tapasztalatok a saját munkámban is sokat segítenek.
Egy kutatási programban is részt vettél a Magyar Tudományos Akadémia révén. Miről szólt ez?
Ebben a programban olyan matematikaórákat dolgoztunk ki, amelyek élményalapúak, és a problémamegoldást, az önálló gondolkodást fejlesztik. A hagyományos frontális tanítás helyett inkább csoportmunkára épültek. Ezeket az órákat felvették, amiket aztán a Debreceni Egyetemen a tanárképzésben elemeztek és mutattak be a hallgatóknak.
Hogyan lehetett összeegyeztetni ezt a sok feladatot a családi élettel?
Ebben rengeteget segített a férjem, aki mai napig mindenben támogat, és amíg a gyerekek kisebbek voltak, természetesen a nagyszülők segítsége is sokat jelentett.
2022-ben a KEVI „Év tanára” életműdíját kaptad meg. Mit jelentett számodra ez az elismerés?
Nagyon sokat jelentett számomra, hiszen az iskola igazgatótanácsának javaslatára kaptam. Nem én voltam az egyetlen jelölt, ezért különösen jól esett, hogy ennyien érdemesnek tartottak rá.
Bár 2025-ben nyugdíjba vonultál, óraadóként még az iskola munkatársa vagy. Hogyan, mivel telnek a napjaid szabadidődben?
Három gyermekem és három unokám van, velük szeretnék minél több időt tölteni. Kertes házban élünk, szeretek kertészkedni is. A Balaton pedig biztos pont az életünkben: már legalább tíz éve minden évben körbebiciklizzük.
Végül, de nem utolsó sorban, mit jelent számodra, hogy Kiskőrös Város Ifjúságának Oktatásáért és Neveléséért díjjal is elismertek március 15-én?
Mindig szívvel-lélekkel végeztem a munkámat. Jól esnek azok az elismerések, melyeket családomtól, diákjaimtól és kollegáimtól kaptam. Ez a díj pedig tulajdonképpen a pályám megkoronázását jelenti.
A méltatás szövege ide kattintva olvasható.
