Huszty Dániel, a Kiskőrösi Rónaszéki Fürdő vezetője már négy éve a Socca Hungary labdarúgó-válogatott játékosa, aki nemzetközi tornákon is képviseli hazánkat. Az idei évben a mexikói Cancunban rendezett Socca Copa Américán második helyezést ért el a magyar válogatottal, valamint részt vett a Moldáviában megrendezett Socca Európa Bajnokságon is. Erről a nem túl régi sportágról és a válogatott szerepléseiről, terveiről kérdeztük.

 -Hogyan ismerkedtél meg magával a sportággal, mesélj egy kicsit erről.

-A nagypályás karrieremet tartottam mindig a fő profilomnak, de a téli és nyári szünetekben is szeretem kordában tartani az erőnlétemet. Ennek okán az elején baráti társaságokkal többször is részt vettem kispályás tornákon. Egy ilyen alkalommal Magyarország egyik legjobb kispályás csapata megkeresett, ahová nem sok gondolkodás után csatlakoztam is. Ahogy ez lenni szokott, innen már egyenes út volt a válogatott felé is, ahol egy téli teremtorna alkalmával az akkori szövetségi kapitány, Schrancz Balázs meghívott egy edzésre. Azóta több világeseményen képviselhettem hazánkat.

-Mennyiben különbözik a socca, mint a nagypályás labdarúgás vagy épp a futsal?

-A socca ötvözi talán a kettőt. A labda mérete a nagypálya felé billenti a mérleget, mert 5-ös méretű labdával játsszák, viszont a taktikai vonatkozások inkább a futsal felé, mivel a pálya mérete és a létszám miatt különböző forgásokkal lehet eredményesnek lenni. A pálya mérete nagyobb egy futsal pálya méretéhez képest és 5+1 játékos játszik egyszerre a pályán kötetlen cserékkel. Bármikor le lehet hozni a kapust, hogy emberelőnyös szituációk alakuljanak ki, illetve csak oldalberúgás van, amiből gólt is lehet szerezni. Összességében azt kell mondjam, hogy látványosabb mindkét sportágnál és gyorsabban történnek az események.

-Hogyan zajlott a felkészülés az Európa-bajnokságra?

-Heti egy edzéssel, illetve több edzőmérkőzés is szerepelt a válogatott programjában.

-Milyen célokkal vágtatok neki a tornának, és ezt mennyiben sikerült elérni?

-A Mexikóban elért bravúros eredmény után bátran hihette mindenki, hogy ezt folytatjuk Moldovában is. Bulgária jelentette a végállomást a legjobb tizenhat között. Sajnos folyamatos balszerencsés sorozat ért minket. Egy nappal az utazás előtt derült ki, hogy betegség miatt egy játékosra nem számíthatunk. Egy másik csapattársam szinte az első mérkőzés első percében megsérült és volt olyan is, aki lázasan vállalta a játékot, arról nem beszélve, hogy volt olyan játékosunk, akire hosszabb sérülés miatt nem számíthattunk. Nem szeretném, hogy ez magyarázkodásnak tűnjön, ezek tények, de először a válogatott magába nézett és több megbeszélés is zajlik, hogy tovább tudjunk fejlődni, akár edzésszám növelésében is. Azt láthatjuk hogy számolnak velünk, viszont ez több befektetett munkával jár, amit véleményem szerint egy válogatott játékosnak, akinek céljai vannak, el kell bírnia.

-Miként éled meg, hogy hazánkat képviselheted nemzetközi tornákon és mit jelent számodra a címeres mez?

-Hatalmas megtiszteltetés, ami tényleg egy megmagyarázhatatlan érzés is egyben. Fiatal sportág még a socca, de büszkeséggel tölt el minden egyes edzésen és mérkőzésen, amikor magamra ölthetem a címeres mezt.

-Mik a jövőbeli céljaid a soccaval?

-November végén Ománban lesz a Világbajnokság, ahova mi is kvalifikáltuk magunkat. Én mindig optimistán állok a mérkőzések, tornák elé. Szerintem, ha kijavítjuk a hibáinkat, még jobban összecsiszolódunk, akkor reményeim szerint nagy dolgokat érhetünk még el.

Írta: Áman Áron
Képek: Huszty Dániel archív