A nagy fagynak – ha nem is mindenki, de – a fotósok biztosan örülnek, hiszen a természet szépségei ilyenkor is szép számmal megmutatkoznak és megörökíthetővé válnak.

-Hirdetés-

Amióta hazánkba is beköszöntek az erős mínuszok, sokan lencsevégre kapták a megfagyott víz különleges formáit. Ennek egyike azok, a fagyott tavakban megtalálható hatalmas buborékok, amelyeket a szakemberek metánbuborékoknak neveznek. Gyönyörű képződmények, ugyanakkor sokan nem tudják, hogy valójában ezek (gyúlékony) metán gázzal teltek, így azok – főleg az olvadáskor – nagyon is veszélyesek.

Ennek a veszélyes csodának az egyik kiemelkedő példája a kanadai Abraham-tó, ahol évek óta szinte turistalátványosságnak is számít ez a szokatlan jelenség.

Hazánkban is már sokan felfedezték a fagyos vízben megbúvó, általában kör alakúhoz hasonló képződményeket. Több fotós is kapva-kapott az alkalmon és még “idejében” lefotózta őket (például a Tiszában).

Azonban nem minden a külső: valójában a jég csapdájába zárt, barátságosnak tűnő kis formák igen veszélyesek a környezetre és az emberiségre.

Na de honnan is származik a metán?

A metán a növények leveleiből keletkezik (fű, fák és elhullott állatok maradványaiból is), amelyek bekerülnek a vízbe, amit a víz alján élő baktériumok elfogyasztanak és megemésztenek. E folyamat közben a metánt bocsátanak ki a baktériumok, amellyel létrehozzák a “mocsári gázt”. Vannak olyan gázok is, amelyek mélyen a Föld gyökerében találhatóak. Amikor ez a régi gáz elkezd felemelkedni a felszínre, nekiütközik a fagyott tó vagy óceán felszínének, és egy fehér, szilárd anyaggá válik. Ez a metán-hidrát.
A gáz a fagyott tó alján csapdában van, de ahogy elkezd olvadni, kiszabadul a kövekből és az iszapból, és csomókban, oszlopszerűen elkezd felfelé “csúszni”.

A metán a levegőnél kisebb sűrűségű, vízben gyakorlatilag oldhatatlan. Belélegezve nem mérgező, de globális felmelegedésünkben nagy szerepet játszik. A metán ugyanis a szén-dioxidnál húszszor erősebb üvegházhatású gáz. Ahogyan a tengervíz melegszik, eltűnnek a jégtakarók, szabad utat engedve a metángáznak, ami buborékok formájában felszáll, feloldódik a vízben, vagy a víz felszínéről a légkörbe jut. Minél gyorsabban emelkednek fel a buborékok, annál kevesebb metánt bont le a tenger.

Nem csak Kanadában, de Alaszkában, Skandináviában és Szibériában is több ezer ilyen tó létezik, amelyek gigászi mennyiségű metánt bocsátanak ki.

Források: ujvilagtudat és a tudtad.info

Illusztrációs képek: pixabay.com

MEGOSZTÁS