“Hit és bizalom a kapcsolatainkban” címmel tartott előadást Zarkáné Teremy Krisztina 2017. május 2-án a Szabadidő presszóban.
Vajon lehetséges-e boldogan élni? Esetleg csupán néhány szerencsés csillagzat alatt születettnek adatik meg e kiváltság?
A XXI. század embere úgy véli, a vágyott tárgyak megszerzése és birtoklása egyenlő a boldogsággal. Ám ezek elvesznek, elromlanak, vagy ellopják tőlünk.
Mózes 1. könyve 2. fejezet 18-as verse szerint Isten közösségre teremtette az embert: lényünkben vágyakozás van a társ és további kapcsolatok felé.
Boldogságot megélni egy közösségben tudunk, melynek közös eszmei értékei, erényei vannak, s az élet célját keresi. Bármilyen anyagi vagy egészségügyi jóllét elvesztése esetén is lehetünk boldogok, ha megtaláljuk helyünket és szerepünket a világban.
A boldogságkutatás vagy pozitív pszichológia kutatásai alapján a boldogság legfőbb forrása a támogató vagy befogadó közösség: a család, a rokonság, a szomszédság, a munkahelyi közösség.
E közösség elemi sejtje a házasság, mely jó esetben önkéntes együttműködésen alapuló szeretet, rosszabb esetben érdekközösség.
A házasság, az önkéntes elköteleződés egy életközösségre azt jelenti, egymást feltétlenül elfogadjuk, közösek a céljaink, összekötő kapocs közöttünk a szeretet és a bizalom, s felbonthatatlannak tekintjük egymás iránti eskünket.
Ahogy a gyermekek nőnek, vágy alakul ki bennük a szülői házon kívüli kapcsolatokra. Így találnak rá párjukra, akit tökéletesnek, különlegesnek tartanak. Biztosak abban, hogy együtt sokkal többet érhetnek el, mint külön-külön. Ez plusz biztonsági tartalékot jelent számukra a nehézségekben és az örömökben is.
A bizalom megtartása sokszor óriási küzdelmet jelent. Ha tudjuk, Isten a harmadik szereplő a kapcsolatunkban (Prédikátor könyve 4. fejezet 12. vers), akkor óriási hozadékkal rendelkezünk. Az Istentudat s az elköteleződéstudat hatalmas segítséget nyújt a krízisek feldolgozásakor, a bizalom ismételt megelőlegezésében és felépítésében.
Sajnos minden kapcsolatban fellépnek konfliktusok, megoszlások, mikor ellenkező irányba indul az addig egy irányba tartó egység. Oka többnyire a fogyasztói társadalomban keresendő: szabadságom és jogom van arra, hogy a saját javamat munkáljam, anélkül, hogy fontosnak tartanám a társam véleményét, nézőpontjait. Mindent megteszünk, hogy ne kelljen alkalmazkodnunk, hiszen vágyaink beteljesülését megérdemeljük.
A konfliktusok megoldásához kommunikálnunk kell verbálisan és nonverbálisan, felelősséget kell vállalnunk egymásért, közös tevékenységekre kell időt találnunk, valamint megjobbító szándékkal kell társunk felé fordulni.
Kertai Nóra
