Mitől működik?
Mármint a szüreti felvonulás Bócsán…

-Hirdetés-

Többek egybehangzó állítása szerint az egyik legfergetegesebb és legsokoldalúbb szüreti felvonulás a bócsai.

Pedig nincs semmi sallang: feldíszítik a járművet, felöltöznek, összejönnek, végigvonulnak a falun, esznek-isznak-mulatnak, a szüreti bálban még rátesznek egy lapáttal, majd hazamennek.

Ennyi az egész…
Ennyi az egész???
„Legyen üdvözölve mindenki, ki ide eljött, 
Bizonysága annak, hogy az esze megjött.
Én vagyok a kisbíró, remélem, ez látszik,
Ki a dobverővel vígan hadonászik…”

Így kezdte Kovács Nándor kisbíró a beköszönést a lassan nagykorúvá váló szüreti felvonuláson. Mert közeledünk a 18. alkalomhoz — ahogy Szőke-Tóth Mihály polgármester beszédében a kezdet óta eltelt évekre utalt. A tömeg a szervezők szerint is hatalmas volt. Mondhatni: némelykor beláthatatlan. (Bizonyára Hadfi Szilviuszék zenés ébresztője is hatott!) A közel hetven jármű, a lovasok, a kínáló-vendéglátók, a gyalogos nézelődők, az autóbusszal érkező és adott helyen becsatlakozó vendégek becsült száma szerint 1.500 – 2.000 főre saccolják a résztvevők számát.

Az első köszöntés után így indult a nyitótánc:

„Na de fel van itten sorakozva polgármester úr és szépséges párja,
Aki a táncot már nagyon várja. 
A jegyző úr és a képviselő testület, 
Akik intézik a falusi ügyeket.

Van itt traktor, csettegő, szekér meg kocsi, 
Néhány marha, szamár meg csacsi. 
A részeg disznókról szót se említek, 
Mert még józanok, és tőlük félek.”
Mitől működik ez?

Ha megkérdezzük a résztvevőket, mindenki mást mond. Az első néhány szempont azonban mindenkinél a szeretet, a szíves vendéglátás és a szervezettség volt. No meg a még mindig élő néphagyomány. Hallgassunk csak bele a kisbíró strófáiba!

„Tisztelt falu népe,
Hirdetményt mondok jeligére.
Aki okot adott rája, 
Magát a versemben megtalálja.
De harag ebből ne legyen, 
Inkább velünk együtt nevessen.”

Volt is min nevetnie annak, aki odafigyelt! A pletykák, a tréfás történetek, a szerencsés kimenetelű balesetek mellett helyet kaptak a párosító, de akár az elmarasztaló rigmusok is.

„Lakodalmak hosszú sora is volt a nyáron,
Alig győztem csodálkozni az arákon. 
Kilenc lagzi régen volt már minálunk, 
Rajta fiatalok, újabbakat várunk. 
Ezúton is üzenem az új pároknak, 
Hogy a gólyára ne várjanak, 
Inkább mindent maguk csináljanak.”

A fiatalok bizony kitettek magukért, hiszen nagy számban jelentek meg a felvonuláson.
A szervezők nagyon ügyeltek arra is, hogy ne történjen baleset. Az induláskor kiosztott lapokon közölték a szabályokat és felhívták a figyelmet a sofőrök alkoholtilalmára.
A menetet mindenesetre mentő zárta — de dolga nem igazán akadt.

A felvonulás közben izgalmas fotótémát jelentettek az arcok. A tánc önfeledt pillanatai és a nótázás különös jókedvet varázsolt Bócsára. A feldíszített csodajárműveket pedig csézák és a soltvadkerti Vágó István hatos fogata vezette fel, különösen a sokat látott idős emberek nagy örömére.

Külön attrakció volt az itt tanuló amerikai diákok ismételt látogatása, akiket a polgármester és Kovács Nikoletta köszöntött angolul. Nekik ez az országjáró túra egyik fontos megállója. A törökbálinti „Vidám Romák” pedig újra elfoglalták kocsijukat, Kiskopárdi Lajos traktora vontatmányaként. Ők aztán bekapcsolódtak az éneklésbe is. Aztán 2 romanóta eléneklése után visszakerült a mikrofon a Szamosi Zenekarhoz, azaz Sztojka Zsoltihoz. Ő ugyanezeket rögtön anyanyelvén, azaz lovári nyelven is eldanolta.  

Hátrébb egy másik kocsin Tóth Janiék húzták, emellett számos társaságnak megvolt a „maga zenésze”.Aztán szerepelt a sport is:
„A lelkes szurkolói gárda 
A hazai gólokat nagyon várja.
Új lett az edzőjük is, aki először azt találta,
Hogy a csapat állóképességét stabilizálja.
És ha beválik az új taktika, ami így szól:
Balhátvéd felszalad a jobb szélen, középre passzol, 
Ludas kicselezi saját magát, de a labda mégis továbbgurul,
Ott érkezik Benkő középen, aki bevágja.” 

Kényszerű leállás üdüléssel 
A madárinfluenza nem hagyta ki Bócsát sem. Viszont nem sokat búsultak a tanyasiak: „Végre elmentünk az urammal megáztatni magunkat. Meg még egyebekre…” — vallotta be egy érettebb asszony, nem kis örömmel az arcán. A kisbíró így verselt erről:

„Csendesek lettek a tanyák,
nem lehetett érezni az ólak szagát.
Unatkoztak a gazdák, nem volt mit csinálni, 
Elkezdtek hát wellnessbe járni. 
Vidéki ember vacsoránál hatszor repetázott, 
Félemelet hallotta éjjel, ahogy kínozták a gázok.”Nem jöhetett volna létre…
„Köszönetet mondunk a szorgos kezeknek,
Kik a mai napért oly sokat tettek.
Emelem poharam Bócsa népére,
Bőven szaporodjon a jövő esztendőre.”

Mindez pedig vonatkozzék mindenkire, aki közreműködött a nagy eseményen. Jövőre ugyanitt!

Káposzta Lajos