Milyen lehet-e egy 1620-ban, magyar nyelven íródott útleírás alapján, az akkori utazó nyomát nagyjainkban végigkövetni? Négyszáz év múltán a nagy utazó, református lelkész Szepsi Csombor Márton (1595–1622) nyomába eredt Móser Zoltán fotóművész és Szalai Attila újságíró, politológus. Emlékkötetüket Polonica varietas címmel 2016-ban jelentették meg, amelyben végigjárják az első magyar nyelvű útirajz szerzőjének lengyelországi útjait.
A kérdésre adható választ Szalai Attila osztotta meg az érdeklődő hallgatósággal 2017. október 28-án, az izsáki református gyülekezeti házban, az Izsák és Környéke Erdélyi Magyarok Egyesülete (IKEM) szervezte „művelődéstörténeti utazáson”.

-Hirdetés-

Szepsi Csombor Márton, kíváncsiság által hajtatva, 21 éves korában indult el két és féléves európai bolyongásaira. Hazatérése után, a megszerzett tapasztalatait adta közre Europica varietas (A változatos Európa) címmel, anekdotákkal fűszerezett történetmeséléssel, amellyel bemutatja a korabeli emberek hétköznapjait, szokásait. Művét különösen értékessé teszi, hogy magyar viszonyokra való hivatkozással mondja el tapasztalatait.

A magyar nyelv értékének köszönhetően, a négyszáz évvel ezelőtt íródott útikönyv mai is érthető, élvezetes olvasmány. Természetesen az eredeti nyomtatott szöveg alkalmazott betűtípusai és az egyes szavak eltérő írásmódja jelent némi nehézséget, de az 1943-ban megjelent jegyzetekkel ellátott kiadás ebben is segít.

Végigjárva Szepsi Csombor Márton Lengyelországi útját, Szalai Attila ugyanazokról a helyekről készített esszéket, amelyeket Móser Zoltán „fotófestményei” egészítettek ki, így rögzítetve, hogy mi maradt, mi lett a magyar utazó által felkeresett és megörökített helyszínekből.

A legszembetűnőbb és egyben a legfelemelőbb tapasztalat volt ebben a munkában, hogy az útikönyv szinte minden egyes helyszíne tartalmaz valamilyen magyar vonatkozást. Bizonyságul annak, hogy a történelem során ezer szállal kapcsolódtunk nemcsak Lengyelországhoz, hanem Európához is, és „ha a gyökereinket keressük, ritkán érdemes miatta a világ másik végére vándorolnunk. Legtöbbször elegendő, ha szomszédolunk egy jóízűt.
A jó hangulatú, lebilincselő beszélgetést követően lehetőség volt a Polonica Varietas, magyar-lengyel kétnyelvű, dekoratív emlékkönyv megvásárlására, melyet a szerző dedikált.

-fg-