Érdekes forrás a helytörténeti (vagy a családfát) kutató részére az anyakönyvi bejegyzések sora. Természetesen nem minden érthető vagy értelmezhető első olvasatban. Kimondottan nehéz az ügy akkor, amikor németül, szlovákul vagy latinul írják a neveket, esetleg a rövidítéseket. De még az NS-betűkombinációt is csak sokadik ránézésre oldjuk fel „nemes” szóvá.

-Hirdetés-

A halotti anyakönyvekben nyomon követhetők a helyi tragédiák. Megtudhatjuk, hogy cholera járvány 1836-ban és 1855-ben volt Vadkerten, mely utóbbinak az evangélikus lelkész és a katolikus plébános egyaránt áldozatul esett. Időről időre előfordulnak névtelenek és koldusok, akiket esetleg az út mellett találtak. A meghalt csecsemőt nem mindig a lelkész temeti:

„1840: Muth Konrád halva született gyermeke. Temette a bába. 1890, 44-es sorszám: az eltemető az atya maga.” Az 1890-es években a halasi temetési szolgálatokat Szilády Áron, a gimnáziumépítő református lelkész végezte az ottani evangélikusok körében is.

1968-tól Káposzta Lajos lelkész a felolvasott igét beírja mind a három anyakönyv „jegyzet”-rovatába.

Nem követelmény a lelkésztől, hogy feljegyezze az anyakönyvekben a különleges adatokat. Annál inkább öröm, ha a kutató ilyeneket talál. Üzenetek ezek az utókor számára: nekünk fontos volt, ti is így emlékezzetek!

1848 kapcsán szót kell ejtenünk az 1903-ban felavatott Kossuth szoborról, mely köré négy jegenyenyárfát ültettek az akkor Vadkerten élő négy 48-as honvéd tiszteletére. Ezek közül az egyik, Lehoczki Gáspár 1905-ben hunyt el, mint „nyugdíjas 48-as honvéd”. Vajon melyik Lehoczki családban élnek a leszármazottak?

Ugyancsak az 1800-as évek hadi eseményei néznek vissza ránk 1908-ból, a
83. sorszámnál található Windecker András esetében. E névnél a következő jegyzet olvasható:
„Mint katona részt vett 1859. VI. 24-én a világtörténeti nevezetességű solferinoi és 1866. VII. 3-án a nevezetes königgrätzi csatában.”

A solferinoi Ausztria és az olasz egységre törekvő itáliai csapatok között zajlott, amely olyan véres csata volt, hogy a sebesültek ellátására utána megalakult a Nemzetközi Vöröskereszt. A königgrätzi csatát Ausztria és Poroszország vívta a német egység létrehozásában játszandó vezető szerepért. Ezután történt meg a kiegyezés. Nevezett Windecker András mindkét alkalommal az osztrák seregben, így a vesztes oldalon harcolhatott, ez viszont az ő érdemeit nem kisebbíti.

A betegség ill. halálokok felsorolása között a boncolás hiánya miatt gyakran szerepel az „aggkori gyengeség” és a „debilitás” kifejezés. A paraszti élettel összefüggően olvasható még a lórúgás, aztán a gutaütés, valamint nőknél a szülés során bekövetkezett halál.

Ugyancsak a halotti anyakönyvekben maradtak fenn a Soltvadkert környéki harcokat követő temetések adatai. Korunk tragikus végzetét jelzi az öngyilkosok névsora, valamint a fiatalkorúak értelmetlen országúti halálesetei.

Káposzta Lajos

MEGOSZTÁS