Március 15-e a magyar nemzet egyik legnagyobb ünnepe.

-Hirdetés-

„Magyar vagyok. Legszebb ország hazám…”

Tázláron az ünnepi megemlékezés első pillanata koszorúzással kezdődött a parkban, ahol a megemlékezésre ellátogató emberek egyre csak gyűltek, mellkasukra simuló kokárdákkal. 

Az Önkormányzat nevében Bán Róbert polgármester és Takó Gábor alpolgármester, valamint a II. János Pál Katolikus Általános Iskola és Óvoda tázlári intézményvezetői Pappné Csipak Andreaés Szabadi Ferencné helyezték el koszorúikat. A kopjafa körül már láthatóak voltak az előző napi iskolai és óvodai megemlékezések piros-fehér-zöld alkotásai, most az 5. osztály helyezte el az emlékezés zászlócskáit. 

Az ünnepség folytatására a művelődési ház nagytermében került sor. Ami már egymagában is a régmúlt idő képét mutatta az ünnepégre ellátogatók számára. A terem ünneplőbe öltözött: piros, fehér, zöld színekben pompázott minden, a színpadot hatalmas kokárda díszítette. Megjelent előttünk a Pilvax kávéház belső tere: az akkori kávéházi hangulat – kávé, tea, sütemény -, a korhű ruhába beöltözöttek. 

Beke László ünnepi nyitó gondolatait követően, az iskola 4-5. osztályos tanulói idézték fel az 1848-as események pillanatait – próza, tánc, szavalat és hangszeres kísérettel ének -. Az elhangzott gondolatok sugározták a nap mondanivalóját. Éljen a Magyar szabadság! Éljen a Haza! 170 éve volt, hogy a márciusi ifjak kiálltak szabadságuk mellett. Bán Róbert polgármester úr beszédében visszaemlékezett a régmúlt történelmi eseményire. De a mai helyzetre vonatkozó jövőképét is világosan megfogalmazta, amikor a jelenleg is bevált vezetőkre bízva szeretné folytatni a hazáért, a településért végzett munkát.

„Napjainkban is meg kell védenünk szabadságunkat, hogy ne a külső hatalmak és a pénzvilág által ránk kényszerített életet kelljen élnünk saját hazánkban olyan emberek között, akik bár be szeretnének jönni országunkba, de nem kötődnek érzelmileg szülőföldünkhöz. S olyan emberek között, akik bár itt születtek velünk együtt, de nem viselnek felelősséget honfitársaik iránt, s a pénzért és hatalomért bármivé hajlandók átalakulni… -de ez már egy másik történet!”

Az ünnepi megemlékezés zárásaként a kávéház adott lehetőséget kávé, tea, sütemény melletti beszélgetésre, melynek igen sokan részesei lettek azzal, hogy az ünnepi műsor után tovább maradtak. 

Köszönet a szervezőknek, a szereplőknek, a támogatóknak és a résztvevőknek egyaránt!

-K.Gy.-