A napokban értek haza afrikai útjukról a környék első fehér gólyái. Csengőd-Kullér mellett nyolc egyed táplálkozott egy belvízfolton, míg a Kaskantyúi sornál található gólyafészekben már ott is éjszakázott büszke lakója. A hosszú utat csak rövid pihenő követheti, már láthatnak is hozzá a fészkek költés előtti tatarozásához.

-Hirdetés-

Táplálék tekintetében nem válogatósak, a békák mellett nagy számban fogyaszt rovarokat és rágcsálókat egyaránt. Hermann Ottó hasznos madárként így ír róluk: “A gólya is gázoló madár, mely azt a rétséget szereti, a melyben elgázolhat táplálékja után; de az emberhez simulva, belétalálja magát gazdaságába is és szorgalmasan járja a luczernást, a lóherést és hasonlókat. Begyét megrakja mindennel, a mi él s a mit bekaphat, a kis szöcskén kezdve a termetes kigyóig.”

Az izsákiak címermadarának országos jelentőségét jól mutatja fokozottan védett státusza, eszmei értéke 100.000 forint. Érdekesség, hogy néhány évvel  ezelőtt egy Páhin gyűrűzött gólyát Dél-Afrikában figyeltek meg, közel 9000 kilométerre kikelésének helyétől. Ezzel a távolsággal a legtávolabbi külföldi megkerülés országos rekordere.

Á.Ö.