Izsák és Környéke Erdélyi Magyarok Egyesülete (IKEM) szervezésében, 2018. április 28-án, Izsákon az Ipartestület Székházában, „Báthory Zsigmond, Báthory Kristóf és Báthory András jó és rossz sárkányölők” címmel tartott előadást Dr. Oborni Teréz történész, egyetemi docens. A mostani téma, az Erdélyi fejedelemség történetét feldolgozó előző, Báthory Istvánról szóló előadás folytatása.

-Hirdetés-

Báthory Istvánnak a lengyel trónra való távozása után, nevében és utasításai szerint, öccse Báthory Kristóf, mint vajda, kormányozta Erdélyt. Halála után (1581-ben) kiskorú fiát, Báthory Zsigmondot választották vajdává, de továbbra is a Krakkóban székelő Báthory István fejedelem, majd István halála után 1586-tól Zsigmond gyámja: Ghiczy János kormányzott. 1588-ban az ifjú fejedelem végre saját kezébe vehette a kormányzást, egy engedményt azonban tennie kellett: ki kellett űznie Erdélyből a jezsuitákat, akik az ellenreformáció derékhadának számítottak, s emellett jelentős politikai befolyással is rendelkeztek, ezzel elkezdődött a tizenötéves háború. Zsigmond a jobbágysorsba süllyesztett közszékelyek felszabadításának ígéretével megnyert székelyekkel sikeres hadjáratot vezetett, a hadjárat után azonban visszavonta ígéretét, ezért 1596 tavaszán felkelés tört ki (véres farsang), melyet a fejedelem katonái vérbe fojtottak. Ezután többet nem számíthatott a székelyek segítségére, későbbi vállalkozásai rendre kudarcba fulladtak. Zsigmond 1599-ben lemondott az erdélyi trónról unokabátyja, Báthory András javára, akinek békekötési kísérletei nem jártak sikerrel és a székelyek meggyilkolták.
Az előadás címében szereplő „jó és rossz sárkányölők”, a Báthory család címerében szereplő sárkányra utalva azt jelzi, hogy az 1541-után, a három részre szakadt ország bonyolult politikai rendszerében, a Báthoryak uralkodása nem volt mindig sikeres.

-fg-