Vörös Róberté Zsuzsa nagyon szívesen készít mézeskalácsot. Nézelődik az internet világában, gyűjti az ötleteket, olvassa az elkészítési tanácsokat. Ennek kapcsán talált rá néhány alkotó mézeskalács csodájára, többek között saját településük mézeskalácsból való létrehozására.

-Hirdetés-

Bánné Égető Zsuzsanna foglalta össze nekünk, hogy hogyan is zajlott Tázlár mézeskaláccsá varázslása:
Szoktuk mondani – a dolog szöget ütött a fejében… Az a kérdés fogalmazódott meg benne: mi is meg tudnánk ezt csinálni, Tázlárt mézeskalácsból álmodni? Így karácsony tájékán, legalább három év óta, többször mondogatta nekem: „Zsuzsa, készítsük el mézeskalácsból a mi kis falunkat!” Én minden felemlítéskor helyeseltem, jó gondolatnak tartottam, de igazán nem tettünk érte semmit. Pontosabban csak beszéltünk róla, milyen nagy munka lehet ez, nem is biztos, hogy meg tudjuk csinálni, ki tud ebben segíteni, nagyon anyagigényes… a végén mindig megállapítottuk, hogy már ezt el kellett volna kezdeni, már nincs rá elég idő… majd jövőre.

Közeledett a 2018. év vége, amikor Zsuzsa ismét elém állt, s feltette a kérdést: Megcsináljuk? “Csináljuk meg! – legyen mézeskalács falunk nekünk is” – hangzott a válaszom. Akkor még valójában csak sejtettük, de nem tudtuk pontosan mire is vállalkozunk. Lelkesek voltunk és nagy dolgokat álmodtunk. Feltettük az egyik közösségi oldalra közvélemény kutatásra, mit gondolnak az emberek. A lelkesedés hatalmas volt, az ötlet nagy port kavart. Jöttek a javaslatok a kivitelezésre, megvalósításra. Az idő pedig, egyre sürgetett bennünket. Fontos volt látnunk, ki tud vállalni bármi nemű munkát a megvalósításban. Hozzá kell tennünk, hogy a kivitelezésre szánt időszakban volt egy hatnapos munkahét és egy másik hétvégére eső, többeket is érintő iskolai program is, ami nem könnyítette meg a megvalósítás felé vezető utat.
Ugyanis az opciók a következők voltak:
– Egy nap alatt együtt, közösen gyúrunk, építünk és díszítünk.
– Mindenki otthon elkészíti a vállalt épületet és közösen díszítünk.
– Mindenki az otthonában készít és végez minden munkálatot.

A megbeszélésre 6-án jöttünk össze. Többen jelezték, hogy segítenek, de most nem tudnak itt lenni velünk.
Hangosak és lelkesek voltunk, egymás szavába vágva mondtuk a javaslatainkat, ötleteinket a mézeskalács falu megvalósítására. Mártáné Györgyi volt a legszárnyalóbb közöttünk, aki már látta a szeme előtt megvalósulva az egész település képét. Vörös Róberté Zsuzsa pedig a fék volt, aki tudta, hogy nem fog ez olyan könnyen menni. És milyen igaza volt!  Mindenki vállalt valamit és elindult a munka. Körbejárás, mérés, szerkesztés, rajzolás, vágás, próbasütés és újra: mérés, rajzolás, vágás, sütés…

Balázs-Gyovai Lilla a felsőtelepi – ahogy ő elnevezte – mesebeli, művelődési házat valósította meg.  Az álmot és a valóságot összeszőve, talán a jövőt látva és remélve. Igazi aprólékos csoda!

Budainé Hazai Mária és Péliné Ilonka a felsőtelepi Beniczky kastélyt készítették el. Megható látvány volt a csoportban feltett kép, melyen a két kezük küzdelme látszik a falak megállításában való harcban, az apró lépcsőkövek formázásában, a tető összeillesztésében. Minden elismerés a munkájukért és kitartásukért, a szép magvalósításért!

A felsőtelepi Beniczky kastély

Csikiné Erika és a 3. osztály munkája az általános iskola és tornaterem megvalósítása. Igazi erőn felüli munka a nagy iskola élethű visszaadása. Látom magam előtt Erika konyháját a sok tanítvánnyal, no meg a díszítéses képeket a gyermekek lelkesedésével és a tanárnő türelmével! Itt el kell árulnom egy titkot. Amikor Erika feltette a csoportba az összeállított iskola „hatalmas” épületegyüttesét, órákig azon gondolkodtam, vajon hogyan kerül ki ez az épület a konyhából?

Dúzs Ferike, első osztályos kisfiú kicsi háza szívet melenget. Le a kalappal előtte, a jövő építő reménysége!

Gálné Andi és lánya Petra nem csak családi házukat formázták ki, hanem hűséges társaikat is beültették az udvarra: a két kutyus csak, hogy meg nem szólal. Andi gondolata is sokat mondó: „Nem teljesen élethű, de a miénk!”

Matuza Zsuzsi és családja, Mezeiné Melindával vállalták a református templomot. Zsuzsi legalább 3 mézeskalács templomot etetett meg a gyerekekkel – legnagyobb örömükre, mire összeállt a templom. Melindának a díszítés feladata jutott, megküzdött vele.
Matuza Zsuzsi szombaton éjszaka még hozzáfogott és elkészítette reggelre a saját házukat, amiben lakik Gábor, Zsuzsi, Bence, Bálint és Zsófi. Ismét le a kalappal!!

A református templom

Martinné Anita és férje megfogadva a Sörös család tanácsát és családi házuk megvalósításához az alapozást, a tervezést, a kivitelezést megalapozottan kezdték, meg is lett az eredmény: áll az emeletes baglyos ház, melléképülettel együtt! Ez is olyan, mint az igazi. Anita ez mondta munka közben: „Lesz még ebből valami. Olyan nagynak érzem!”

Mártáné Györgyi a művelődési házat vállalta. Elősütést tartott, már akkor látta: még sem olyan egyszerű a feladat. Nem adta fel! Négy órán keresztül sütötte a falakat, a tetőt, a lépcsőket! Le a kalappal előtte. A díszítéshez már egy kis segítséget elfogadott Vivitől.

Patai Lívia az önkormányzat épületét formázta meg, természetesen ő is kitért a legapróbb részletekre: az üvegek, a tuják, a farakás pontos megformálására. Szívesen idézem Lívia csoportba beírt gondolatát: „Szóval először nem kötöttünk barátságot, én meg a Mézeskalács-Hivatal. A végére azért mégiscsak a szívemhez nőtt!”

Péli Ottóék családja a park mézeskalács álmát hozták elénk, a legapróbb részleteket is pontos mérések alapján kidolgozva, a hajrában néhány éjszakát ráhúzva. „Ígérem, kész leszünk holnapig! Az első kuka áll, padok összeragadtak, már csak hó kell, kopjafa… egyéb.”

Sörösné Ildikó és férje Krisztián nagy harcok és küzdelmes mérések és alapozások után a tető ácsolási munkálatainál majdnem elvérezve, csodás eredménnyel zárva hozták családi házukat! Amely a valóságban és a mézeskalács faluban is igazi otthona kisfiuknak.

Tar Tünde munkája igazi gyönyör. Ő már nem először próbálja magát a mézeskalács világában. Az ő házuk alakja és formája is maga a valóság. A díszítése pedig meseszép!

Tóth Csabiék is egy nap alatt készítettek mézeskalács házat, szembenézve az akadályokkal: idő és mézhiány. A végkifejlett mégis tökéletes lett!

Vass – Bódi Reniék „Vass Villa” házuk sem téveszthető össze senkiével. Olyan, amilyen az övék: takaros és vendégváró!

Vörös Róberté Zsuzsa a COOP bolt és a Goods Market épületének megvalósítását álmodta meg.  Kibővítve a települési virágos kerékpárok és üdvözlőtáblák – „Ha már egyszer a színes bicajok hazája vagyunk és az se baj, ha tudják a népek mi a neve a falunknak!” – valamint autók, emberek és állatok megformázásával.  Az álom életre kelt! Ha életnagyságú lett volna a mézeskalácsbolt, nem biztos, hogy el tudnánk dönteni melyik az igazi és melyik a mézes.

Szóval elkészültünk! Volt sok izgalom, csüggedés és talpra állás. Kellett a biztatás, a segítés és jövőképmutatás. No meg kellettek a támogatók is: mézzel, lisztel, egyéb alapanyagokkal, terítővel és sok-sok jó szóval!

Az adventi korzó napjára a művelődési ház klub helyiségében állítottuk össze kis falunkat. Mezeiné Melinda, Patai Lívia és jómagam formáltuk a falut, utat építettünk, havat szórtunk, fényeket gyújtottunk és elkészültünk!

Igazi élmény, igazi csoda látni a mi kis falunk mézeskalács voltát, a fények játékát. Mögé látva pedig ismét az összefogás, az együttmunkálkodás, a közösségi élmény érzését váltottuk kézzelfoghatóvá.

Ady Endre verse jut eszembe zárszónak:
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…

Jövőre ismét hozzálátunk, csak időben kezdünk!

-K.Gy.-

  Fotógaléria:

  Fotók megtekintése (32 db kép)
MEGOSZTÁS