GONDOLTÁL MÁR RÁ, HOGY EGYETLEN NAP EREJÉIG ÖSSZEHOZOD A RUHATÁRADDAL A RAKOTT SZOKNYÁT, A KALOCSAIT VAGY A BŐUJJÚ INGET? MOST ITT AZ ALKALOM!
Egy új kezdeményezés indult útjára 2015-ben “Legyen a népviseletnek is egy napja!” jelmondattal, mely alkalommal arra buzdítunk mindenkit, hogy vegyék elő a szekrény mélyéről népviseletes ruháikat: rakott szoknyáikat, mellényeiket, kendőiket, csizmáikat és április 24-én szerdán, mutassuk meg együtt, hogy milyen gyönyörű viseleteink vannak.
Az esemény kapcsán Dr. Filus Erikával, a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum néprajzos-muzeológusával készítettünk interjút, akivel többek között a kiskőrösi népviselet történetéről is beszélgettünk.
Mióta foglalkozol a kiskőrösi népviselet történetével?
Ez volt a szakdolgozatom, majd a doktori disszertációm témája is, így 15 éve kutatom ezt a gyönyörű viseletet. A leírások és fotók mellett több, mint 40 adatközlővel beszélgetve tártam fel és írtam le ezt az évtizedek folyamán sokat változó viseletrendszert.
Milyen gyakran öltözöl népviseletbe?
13 éve vagyok tagja a Szivárvány Néptáncegyüttesnek. Nagyon sok meghívást kapunk minden évben, nemcsak a kiskőrösi városi rendezvényeken, hanem a környékbeli falvakban, távoli országrészekben és külföldön is képviseljük a szlovák tánckultúrát, bemutatjuk a tájegységek öltözeteit. A többi táncoshoz hasonlóan én is gyakran, évente 30-40 alkalommal veszek föl hagyományos ruházatot. A szívemhez legközelebb a kiskőrösi áll, ezt tartom a legszebbnek, ebben érzem magam a legjobban, bár el kell ismernem, hogy nem ez a legkényelmesebb viselet.
Mit viselsz most?
Mivel kedd van, ezért köznapi viselet van rajtam. Azért választottam ezt, mert többször tapasztalom, hogy a közönség csak a legdíszesebb, legragyogóbb nagyünneplőket ismeri egy-egy tájegység viseletkincséből; a képes kiadványokban, fotókon, képeslapokon is a templomi ünnepi viseletek szerepelnek. Pedig az élet folyamán sokkal gyakrabban viselték az ilyen, köznapi öltözékeket, amit akár a piacra is fel lehetett venni. Ezek a viseletdarabok sötét tónusúak, erős anyagból készültek, és a nagyünneplőkkel ellentétben tisztítani is lehetett őket. Mint mindig, amikor az öltözet-együttest összeállítjuk, a szoknyát vesszük alapul. A kékfestő szoknyához zámedlis halenkát (blúz) viselek és dísztelen kötőt, aminek most elsősorban nem esztétikai feladata van, hanem a szoknya védelmét szolgálja. A fejemen hímzett főkötő van, ami az asszonyvoltot jelképezi, és ami nélkül soha nem léptek ki a házból. Kiegészítő darab a nyakfodor, ami arra szolgált, hogy pótolja a halenka gallérját, illetve a fehér színével ellensúlyozza a sötét öltözéket.
Mi a véleményed az „Egy nap viseletben” kezdeményezésről?
Nagyon megörültem, amikor először hallottam arról, hogy legyen világnapja a népviseleteknek is. Kreatív kezdeményezésnek tartom, ahol a régi formák és a modern ruházat találkozik, és színes, fiatalos, hordható öltözet jön létre. A népi kultúra egy olyan rendkívül gazdag kincsesbánya, ahonnan még napjainkban is meríthetünk, legyen szó mozgásról, zenéről, énekről vagy ruházatról.
A feladat idén is ugyanaz:
Válaszd ki népviseleted egy darabját (szoknya, mellény, blúz/ing vagy csak egy pántlika….) és vedd fel egy mai ruhával kombinálva. Bátrabbak teljes viseletben is lehetnek a nap folyamán. Így menjünk ki az utcára, iskolába, munkahelyre. Ha meg szeretnéd mutatni, milyen kreatív voltál, készíts egy képet a ruhádról és küldd el nekünk e-mailben (informacio.vira@gmail.com), mi pedig közzétesszük oldalunkon!
Határokon innen és túl, bárhol ahol magyarok élnek, öltsük magunkra kedvenc darabjainkat, találkozzunk, énekeljünk, táncoljunk! Csaljunk mosolyt mások arcára mi pedig legyünk büszkék értékeinkre, örökségünkre!
Ünnepeljük együtt az V. Népviselet napját!
Kutyifa Icu
Fotók: Kincses Szilvi
Fotógaléria:
