„Sokba fog még ez kerülni!” — szoktuk mondogatni, amikor valami lényeges dolog kimarad az ember életéből. És bizony: ahogy elmaradnak az erdőjárások a családdal, a csavargások a barátokkal vagy éppen a csibészkedések a szomszéd kölkökkel, úgy érződik meg ezek hiánya a fejlődő szervezetben. Erre jöttek rá az Erzsébet Alapítvány kurátorai, amikor országos szinten olyan táborok lehetőségeit hirdették meg az iskolákban, melyekre pályázva végre is hajthatták azokat a vállalkozó kedvű pedagógusok.

-Hirdetés-

Soltvadkerten több ilyen hetet is szerveznek a tanárok, név szerint Zsámboki Róbertné, Csápekné Geli Helga, Judák-Vas Anikó, Asztalos Olga, Reszlné Elek Henriette, Farkasné Bozorádi Anita és Bezsenyi Orsolya. Aki volt úttörő vagy cserkész, annak még csak megy valamire, de aki kimaradt ezekből a kalandokból, arra külön pedagógia felfrissülés vár egy-egy ilyen közösségben.

A létszám 21 gyerek. Alsó tagozatosok, akiket ezekben az egésznapos Erzsébet táborokban a következő szempontok alapján kell foglalkoztatni: önismeret, közösségépítés, kompetenciafejlesztés (ez egy varázsszó: minden ráhúzható!), művészeti nevelés, kézművesség, kulturális örökségeink, hagyományőrzés, sport, egészségtudatos életmód, környezettudatosság, természeti értékeink és környezetszépítés és ezzel együtt sok-sok kirándulás.

Ezen a héten éppen a Csatangoló tábor zajlott. Ki is mentek a 8-10 éves fiatalok az erdőbe, ahol Káposzta Lajos és Kévés Andor várta őket. Jóvoltukból volt itt íjászat (hunok nélkül), fák felismerése bekötött szemmel, tűzgyújtási ismeretek (lévén az erdőt általában gondatlanságból gyújtják fel), valamint állat- és növényismeret. Andornál ez egyszerűen ment: amerre fordultak és amit felvettek a földről a gyerekek, arról mesélt. A rét, az egy mesebeli táj annak, aki kutatni szeretné.

A tábor programjában emellett szerepelt kecskeméti kirándulás, sókerámiázás, gyümölcssaláta készítés és strandolás (legalább megismerték a gyerekek a családok által ritkán látogatott Vadkerti tavat)… A többi tábor fantázianevei ugyancsak sokat elárulnak a projektekből: Honfoglaló, Fakanál, Habverő — ez utóbbi kettő nyilván főzőcskés lesz, de nem csak lányoknak!

Visszatérve az erdőre: dél felé, az elköszönés után 7 darab háromszögű sajt papírját szedtük össze a tízórai helyszínén. Tehát a 21-ből ennyi gyereknek nem mondták el otthon, hogy nem szabad szemetelni. Semmi baj: tizenévesen az internetes közösségi oldalakról biztos be fogják pótolni ezt a hiányosságot. Ha nem, akkor sokba fog még ez kerülni nekünk…

Kedves Tanár nénik! Sok erőt és kitartást kívánunk!

Káposzta Lajos

  Fotógaléria:

  Fotók megtekintése (25 db kép)