Ha emléknap, akkor ezzel kapcsolatban érzések és kérdések egyaránt felmerülnek. Bócsán ennek jegyében zajlott a megemlékezés: őrtüzet gyújottak a gyászos békekötés 100 éves évfordulója alkalmából.

Nem ünnep, nem gyásznap, hanem inkább a közös gondolkodás napja kellene, hogy legyen ez a június 4-e. A kárpátaljai cserkészek felhívására őrtüzek gyúltak ezen az estén 73 országból mintegy 2.551 településről 6.128 tűzrakó-helyet regisztráltak az Összetartozásunk Tüze program keretében, a gyujtsukmeg.ma honlapon.

-Hirdetés-

A kezdeményezés célja az volt, hogy mindenütt a világon, ahol magyarok élnek, az ezeresztendős államiságra, a százéves tragédiára és a tízéves állampolgársági törvényre emlékező látványos tüzek gyúljanak június 4-én, erdélyi idő szerint 21 óra 20 perckor.

Szőke-Tóth Mihály polgármester

Bócsán 20 órakor, az esti harangszóval vette kezdetét a megemlékezés, melyre az eső ellenére több mint 30 ember jött el. Káposzta Lajos történész bevezetője után Szőke-Tóth Mihály polgármester mondta el gondolatait.

A beszéd a korabeli helyzet felvázolásával kezdődött: „Az biztos volt, hogy az I. világháborút követő időkben átalakul a világ. Az azonban, hogy ez a magyarság ilyen súlyos büntetését vonja magával, nem volt törvényszerű.”

Mint elmondta, az okok között első helyen állnak az addig több évtizeden keresztül elkövetett bel- és külpolitikai hibák. 1918 végétől pedig végzetesen hat az akkori magyar politikai elit tehetetlensége, valamint hibás igazgatási és hadügyi döntések sorozata. A vesztes helyzetet tetézte a ma is sokszor tapasztalható széthúzás.

A széthúzás mindennapjaink része: idehaza inkább, mint a külhoni magyarok esetében. De itt kell megemlíteni a külföldön dolgozó magyar vendégmunkások esetét is, akik csaknem egyöntetűen állítják: bizony a szükséghelyzetben, a külföldi munkakörülmények között sem elég összetartó a mi népünk.

Az alkonyat beköszöntével, meggyújtották a 100 emlékgyertyát a kopjafa lábánál, majd 20 óra 20 perckor lángra lobbant az őrtűz is. Igazi cserkésztűz volt, földbe ásva, a gyeptéglák félretéve, hogy aztán be lehessen újra fedni a helyét a közparkban. A pattogó gallyfák fényében Reményik Sándor „Nem nyugszunk bele” c. verse hangzott el, majd a Miatyánk és Himnusz következett. Az estét beszélgetés és szelfizés zárta le.

Igen: a 100 mécses fényében lengedező nemzetiszínű zászlók és az őrtűz jó hátteret biztosított idősnek és fiatalnak egyaránt. Mert Bócsán az emlékezés is az értékekhez és az élményekhez tartozik!

Káposzta Lajos szervező

  Fotógaléria:

  Fotók megtekintése (18 db kép)