2020. október 10-11-én, 35. alkalommal tartották meg a SPAR Budapest Maraton futóversenyét. A két nap alatt 11 táv és 9 rajt várta a résztvevőket. A versenyszámok sokasága megfelelő kihívást kínált a rutinos maratonistáknak, a kezdő futóknak és a pár száz métert teljesítő kisgyermekes családoknak egyaránt. Szombaton a rövidebb távok kedvelőit és a családokat várták a szervezők, a vasárnap, a nagyobb teljesítményekre felkészült futóké volt. Ezen a maratoni versenyen indult el a kiskőrösi családanya, vállalkozó, Gubánné Ági is. A futás iránti szeretetéről, a versenyre való felkészüléséről és a nagy napról kérdeztük.
Mesélj kicsit magadról.
Gubánné Ági vagyok, kiskőrösi lakos, idén töltöttem be a 40-et, feleség, családanya. Van három csodálatos gyermekem, a legkisebb 7 éves a legnagyobb már középiskolás. Saját műkörmös vállalkozásomban dolgozom, és nagyon szeretek futni. Idén indultam először a SPAR Budapest Maratonon.
Mindig jelen volt az életedben a sport? Mikor lett a szenvedélyed a futás?
Kisebb nagyobb szünetekkel, de már kisgyerekkoromtól fogva mindig sportoltam valamit. Általános iskolában judoztam, középiskolában kézilabdáztam és a futás is végig kísérte az életemet. A legkisebb gyermekem születése előtt is intenzíven futottam, de nem jártam versenyekre.
Egy évvel ezelőtt éreztem ismét azt a késztetést, hiányt, hogy újra felvegyem a futó cipőmet. A gyerekek is már nagyobbak, nem éreztem, hogy ez a kis magamra szánt idő, tőlük elrabolt idő lenne. Számomra a futás egy kikapcsolódás, én idő, és egy folyamatos kihívás a távok növelésének leküzdésében. És persze nem csak a lelkem, hanem a testem is meghálálja a törődést.
Hogyan jött az ötlet, hogy indulj a 2020-ban megrendezett 35. SPAR Budapest Maratonon?
Egyre többet és egyre hosszabb távokat futottam, és úgy gondoltam, hogy jó lenne „lemérni” a jelenlegi szintemet egy ilyen nagyszabású verseny keretei között. Ez egy olyan célnak tűnt a számomra, aminek az eléréséhez fejlődhetek, de egy éves újrakezdéssel megvalósíthatónak éreztem. Érdekelt, hogy vajon mit tudok magamból kihozni? Persze, voltak olyanok, akik szkeptikusan fogadták az ötletemet, és azt tanácsolták, hogy várjak még pár évet, de szerencsére a családom és a barátaim támogatták az elképzelésemet, mellettem voltak mindvégig. Amiért nagyon hálás vagyok nekik.
Amikor elkezdtem tudatosan készülni erre a versenyre, kb. 20 km-t futottam alkalmanként. A verseny táv, amire beneveztem 42,195 km, a klasszikus maratoni táv. Tehát, volt hova fejlődni a célom eléréséhez.
Edzővel, segítséggel vagy egyedül készültél a versenyre?
Először egyedül kezdtem el, aztán ahogy közeledett a verseny időpontja, egyre jobban megrémültem, hogy vajon jól csinálom-e, jó ütemben fejlődők, le tudom-e majd futni ott akkor azokat a bizonyos kilométereket? Így felkerestem egy nagyon jó futó edzőt, Lukács Norbertet, akivel a mai napig együtt dolgozom, és Augusztustól már ő segítette a felkészülésemet edzési tervekkel. Sokat jelentett számomra, hogy nem csak ebben segített, hanem végig hitt bennem, és lelkileg is erősített, felkészített arra, hogy mi vár majd rám a 35. SPAR Budapest Maratonon.
Hogyan zajlott a 35. SPAR Budapest Maraton? Milyen volt? Hogyan élted meg a versenyt?
Alig bírtam előző este aludni, nagyon izgultam és izgatott voltam. Reggel csak úgy kipattantam az ágyból, egy pillanat alatt már fel is öltöztem. A férjem és két barátom kísért el. A regisztrációnál megkaptam a rajtszámomat.
Elmondhatatlan érzés volt ott állni a rajtvonalnál több száz emberrel együtt, és várni a pillanatot, amikor elindulhatok azon az úton, amire hónapokig készültem. Tudatába kerültem annak, hogy MOST fogom lefutni a célomul kitűzött kilométereket.
Egy felfokozott mentális állapotba kerül ott a futó. Még most is kiráz a hideg, ahogy visszagondolok. Nagyon jó érzés volt, amikor eldördült a rajt és elindultam a tömeggel együtt, az események szerves részesévé váltam.
Csodálatos és örök élmény marad számomra, ahogy Budapesten a világörökségi helyszínek előtt, Duna-hidakon, a Gellért-hegy, a Budai Vár és a Parlament előtt, a Margitszigeten futhattam. Bár bevallom őszintén, hogy voltak olyan időszakok, amikor nem nagyon érzékeltem a külvilágot. Négy óra alatt volt, amikor jobban magamba zárkóztam, és a feladatra koncentráltam, szinte nem is emlékszem arra a pár kilóméterre, hogy hol futottam, csak mentem-mentem.
Az időjárás tökéletesen kedvezett nekünk, 13-15 fok volt, néha elkezdett szemerkélni az eső, de különösebben senkit nem zavart, felfrissített kicsit. Jobb volt ez az idő, mintha nagy meleg lett volna ott, az épületek között.
Volt olyan pillanat, amikor úgy érezted, hogy nem bírod tovább, és feladod?
Nem, ilyet szerencsére egyszer sem éreztem. Tudtam, hogy én erre készültem tudatosan, rengeteget edzettem rá. Volt bennem egy kis bizonyítási vágy is a szkeptikusok és magam felé is. Mélyebb pontokon az a gondolat vitt előre, hogy „azért is meg tudom csinálni, mert hiszek magamban”. Voltak hullámvölgyek, de annyira kimerült szerencsére nem voltam, hogy eszembe jusson a feladás lehetősége. Az első 30 km-en szinte repültem, éreztem magamban az energiát. Ott sajnos kicsit tele ittam magam egy izós itallal, ami hirtelen sok volt a szervezetemnek. Ez volt az egyetlen olyan holtpont, aminek a túljutásán egy kicsit nagyobb akaratra volt szükségem.
Nagyon sok szurkoló volt az útvonal mentén végig. Pom-pom lányok, zenekarok, még Dj is volt a befutó előtt. Ez a sok pozitív energia, amit ott kaptunk, futók, sokat segített mindenkinek. Nagyon jó érzés volt, és egy-egy ilyen különlegesebb biztatás, mosolyt csalt az arcunkra, kizökkentett a nehezebb pillanatokból és újabb lendületet adott. Az Alagútban futva, mindenki sikított, az nagyon vicces volt.
Testileg és lelkileg mennyire viselt meg a megmérettetés?
A verseny után két napig sántikáltam, még így is, hogy edzővel és ennyit készültem rá. Testileg és lelkileg is kimerített, de megérte minden esőben, hidegben, szélben, forróságban lefutott kilométer a felkészülés során. Néhány pihenőnap után, fokozatosan visszarázódtam a futásba.
Az akaraterőmet és az önbizalmamat, a saját magamba vetett hitemet megerősítette.
Milyen eredményt sikerült elérned a versenyen? Elégedett vagy vele?
A klasszikus maratoni távon 1930-an álltunk rajthoz, ebből összesítésben 899. lettem. Női futók kb. 460-an rajtoltak el, közülük pedig a 144. lettem. Ezt az eredményt 4 óra 2 perc és 59 másodperc alatt sikerült teljesítenem. Abszolút elégedett vagyok a teljesítményemmel, úgy, hogy egy éve kezdtem el újra futni, és ez volt az első hosszabb távú versenyem. A SPAR Budapest Maratonon is először mérettettem meg magam.
Mik a jövőbeni terveid a futással? Indulsz még versenyeken?
2020. október 31-én indulok egy félmaratoni futóversenyen, a GENERALI Run Balatonfüreden.
Jövőre, 2021-ben szeretnék rajtolni az Ultra Tisza-Tó futóversenyen, az egyéni női 65 km-es versenykategóriában.
Kedves Ági! Gratulálunk a versenyen elért eredményedhez, a kitartásodhoz és akaraterődhöz. Kívánjuk, hogy még sok futóversenyen képviseld városunkat, Kiskőröst.
