Mielőtt a kedves olvasó a „sorok közé csap”, szeretném leszögezni: ez nem egy ítélkező cikk. Potyi, a kakilós flamingó tegnap este „érkezett” az életembe, amikor könnyesre nevettem magam egy facebook csoportban. Az egyik édesanya kétségbeesetten kért segítséget, mert „nem kakilt a karácsonyra ajándékozott flamingó”.
Először megdöbbentem. Nem sejtettem, hogy a kaméleon és a leopárdgekkó után – ez utóbbi kedves jószág a mi otthonunk vendége is volt néhány évig, sajnos, már meghalt –, a flamingó is tartható egzotikus állat.
Kiderült, hogy ez egy játék. Többen panaszkodtak a cikkben hasonló – szorulásos nehézségekkel küzdő – rózsaszín madárra. Bár néhányuknak az volt a problémája, hogy angolul beszél. Arra nem jöttem rá rögtön, hogy kakilás közben vagy mikor.
Egy elszánt nagypapa megfejtette, hogy a nyakát kell szorongatni szerencsétlen állatnak, akkor egy tisztességes adagot termel az edénybe. Kizárólag akkor, ha megfelelően illesztjük rá. Aztán arra is fény derült, hogyha az alján megnyom egy gombot a gyerkőc, a flamingó azt mondja: „oh, oh, mennem kell”. Bár némely családokban a gombot csak fogpiszkálóval lehetett benyomni, akkor meg orrán-száján „dőlt a lé”. Egyesek Guttalaxot vagy szilvalekvárt javasoltak. Sokan pedig csak megköszönték, hogy rég nevettek ilyen jót.
Félreértés ne essék! Én is a 21. században nevelem a kamasz fiam. Konkrétan oda se merek nézni egy-egy online játéknál a képernyőre, mert körülbelül egy hétig nem tudnék aludni.
Nem mondom, hogy régen jobb volt! A korosztályomban minden második ember elvált, rengeteg az alkoholbeteg, depressziós vagy egyszerűen csak életunt ember a felmenőink között. Ha annyira hatékony nevelési mód lett volna az, amit elődeink emlegetnek, úgyis mint fára mászás, szabad levegőn szaladgálás, néha önállóságra nevelésnek csúfolt elhanyagolás, akkor lenne egy tökéletesen boldog negyvenes-ötvenes-hatvanas nemzedék, akik jogosan ítélik el a „kakilós flamingót” vásároló huszasokat-harmincasokat. De egyik nemzedék sem felhőtlenül boldog. Se a falovacskázós, fára mászós, se a „kakilós flamingós”.
Szerintem akkor lelhetünk békére, ha nem nemzedékként nézünk az emberiségre, hanem egyénenként.
A történelmet nemzedékenként ítélik meg, de a sorsunk egyéni.
Szerintem nem a „kakilós flamingó” számít. Az számít, hogy az élő és eleven családtagok együtt keresnek megoldást. Ha egy nyomorult flamingóra, akinek emésztési gondjai vannak, akkor arra.
De azért álljunk meg egy pillanatra és nevessünk! Keressük meg a helyét ezeknek a határozottan gyermeklélek romboló marketingfogásoknak! Mutassuk meg David Attenborough Madarak élete című természetfilmjét is, amiben egyértelmű lesz, hogy senki nem szorongatja a flamingó nyakát, hogy könnyítsen magán!
Az egyik édesanya zseniális megoldással állt elő, mikor a csemetéje ezt a civilizáltan székelő madarat szerette volna karácsonyra:
„Szívem, menj ki az udvarra, aztán szedd össze a macskakakit! Ha még mindig kell a játék, gyere be, és intézkedünk!”
Ne veszítsük el a realitásérzékünket csak azért, mert a nem-konfliktus jobb, mint a konfliktus! A kommentek között találtam olyan nyalókát is, amit WC-be kell nyomogatni és akkor pattog a cukorka, amivel be van vonva. Döbbenet.
Nem tudjuk befolyásolni ezt a rengeteg szemetet, amit a gyerekek arcába tolnak a mesecsatornák. És ne mondjuk, hogy régen nem voltak butaságok! Az Olvasók közül – velem együtt – biztosan sokan rágtak cigirágót gyerekkorukban. Vitázhatnánk, melyik játék milyen mértékben káros, de nem ez a dolgunk!
A mi dolgunk: ott állni ellenpontként.
Ha kell, kiküldeni macskakakit szedni. Ha kell, nevetni magunkon, hogy „hogy vehettünk meg ilyesmit”. Ha kell, veszekedni a közöttünk tátongó gigantikus generációs szakadék két szélén.
A lényeg, hogy legyünk jelen! Legyünk a biztonságos realitás! Tegyük a számunkra már követhetetlen virtuális valóság mellé azt a mesevilágot, amit olyan kétségbeesetten hiányolunk! Senki, de senki nem fogja megtenni helyettünk!
Minden egyes kakilós flamingó és virtuális csata mellé KELL egy valódi élmény, egy igazi, offline és áram nélkül átélhető tapasztalat arról, hogy élni születtünk, nem vegetálni!
Képek forrása: jatek.hu, jatek-webaruhaz.hu, wmn.hu
