Már nincs karácsony, de még ünnep van a vasárnap miatt. A spájzokban lassan száradásnak indulnak a megmaradt bejglivégek, a mézeskalács kicsit kemény, a szobamérleg reszketve kucorog a sarokban. Ezért most nem a hagyományos főétel és desszert kombinációt hoztam, hanem egy finom krém és egy egyszerű aprósüti receptjét, ami ilyenkor jobban esik tán, mint a töltött káposzta.
FETÁS- SÜLT KALIFORNIAI PAPRIKÁS KRÉM
Ma a húgom – Kutyifa Ágnes – készítette el a kedves kollégája, barátja – Csízi Mária – által kifejlesztett krémet. Az eredeti recept szerint a kaliforniai paprikákat a sütőben kell gyakorlatilag feketére sütni. Majd 10 percre bezárni egy nejlonzacskóba, hogy amikor kivesszük, lehúzható legyen a paprika héja.
Gigi egy picit csavart és gyorsított az elkészítésen. Apróra vágta a paprikát és egy kevés olivaolajjal elkezdte pirítani. Körülbelül negyedóra után öntött hozzá 1,5 dl vizet, lefedte az edényt, hogy harminc percig párolja a paprikákat.
Amikor elkészült, lecsorgatta a kevés megmaradt vizet és a késes aprítóba tette a paprikát. Nem vette le róla a héját, de ez semmit nem vont le a krém élvezeti értékéből.
Kis kockákra vágta a fetasajtot is, majd a késes aprítóban a paprikával együtt összeturmixolta. Amikor ez elkészült, belenyomott egy natúr ömlesztett sajtot. Csak ez volt itthon a receptben szereplő helyett. A fűszerekkel együtt az egészet alaposan elkeverte, ráadásként megbolondította egy kis őrölt borssal is.
A szívem szakadt, hogy – inzulinrezisztensként – nem ehetek pirítóst, mert azzal mennyei igazán. Hugim ezt a kulináris élményt átélve javasolta, hogy próbáljam ki. Én meg rögtön munkára fogtam, ha már itt volt. Hiszen ez a jó testvér dolga. Vagy nem?!
ZSERBÓGOLYÓ
Sokféle recept fellelhető a neten, de sajnos cukrosak. Kipróbáltam egy cukormenteset.
Kiskoromban nagyon szerettem a zserbót. De sosem készítettem felnőttként. Ezért, amikor megláttam a zserbógolyó receptet, gyorsan kijegyzeteltem. A hozzávaló teljes kiőrlésű, cukormentes háztartási keksz őrölt formában nem kapható bolti forgalomban, ezért ennek és a diónak a megdarálásával kezdtem hozzá.
A nagy karácsonyi készülődésekből kimaradt 5 evőkanálnyi porrá őrölt eritrit. Ezt használtam fel hozzá, bár eredetileg Dia-Wellness negyedannyi édesítő volt a receptben. Egy kicsit több eritritet elbírt volna. Ezután következett a mérgelődés, mert nem találtam a rumaromát, amit biztosan vettem, tehát iszkiri a szomszédba. Még jó, hogy ilyen kedves szomszédaink vannak. A lekvár 5 evőkanálnyi volt. Ebből is elbírt volna többet.
Körülbelül raffaello méretűre formáztam a golyókat és egyesével megmártogattam a gőz felett megolvasztott étcsokoládéban és olivaolajban.
Az én ízlésemnek picit száraz lett, de finom. A tanulságokat levontam, legközelebb több kell a nem száraz alapanyagokból.
Jó étvágyat kívánok! Találkozzunk jövő héten ÉS JÖVŐRE IS a Cukormentes övezetben!
