Az elmúlt év új kihívások elé állította az oktatási rendszert, valamint annak minden résztevőjét is. A digitális tanrend új hozzáállást és módszereket követelt meg a tanításban, mellyel igencsak az alkalmazkodóképesség tűréshatárára sodorta a diákokat és a tanáraikat, a szülőkről nem is beszélve. Weitz Terézt, a két féltekés tanulási módszer kifejlesztőjét kérdeztük arról, hogyan tudjuk ezt a változást a leghatékonyabban a javunkra fordítani.
A te módszered hogyan alkalmazható a digitális oktatás hétköznapjaiban? Hogyan lehet hasznára a diákoknak, a tanároknak és a szülőknek?
Milyen jó is lenne most, ha a diák tudna tanulni! De jó is lenne, ha a szülő pedig tudná, hogyan kell tanulni, mert amikor a gyermek elakad, tovább tudná segíteni. „Hogyan működik az agy tanulás közben?” – ezzel kellett volna kezdeni a pedagógusképzést. Sajnos ez nem történt meg, és ennek isszuk most a levét. Ha a gyerekek tudnának önállóan, élvezetes technikákkal tanulni, akkor ez az időszak most mindenki számára „Kánaán” lehetne.
Teljes magabiztossággal állítom, hogy napi 2-4 óra tanulással felső tagozatban és középiskolában is értő, hosszú távú tudásra lehet szert tenni. Erre bizonyíték a sok magántanuló, akik a módszeremmel kiválóan vizsgáznak. Tantárgyakat átfogó tudásuk van, 2-3 óránál többet csak elvétve tanulnak naponta.
A helyzet sokkal rosszabb lesz, hiszen már érezhető, hogy a mai diákok mások. Ők nem megtanulták az okos eszközök kezelését, hanem beleszülettek a digitális világba. Az agyuk is ehhez alkalmazkodva alakul, elvékonyodik az agykéreg, ami a kognitív képesség otthona. Ugyanis nincs szükség már információhalmozásra az agyban, hisz’ minden tudás elérhető. Lejárt az a korszak, amikor az volt előnyben, aki gyorsan, sok információhoz tudott hozzájutni. Ma az lesz előnyben, aki szűrni tudja az információt, és azt a gyakorlatba tudja integrálni.
A mai 7- 18 éves diákok agya áthuzalozódott. Nem képesek, vagy csak kínszenvedéssel képesek a lineáris, egymás utáni szöveg feldolgozására. A legfontosabb lenne az agyi hálózathoz illeszkedő jegyzet készítése, akár szövegből, akár a tanár magyarázatából. A Harvardon készített tanulmány is bizonyította, hogy az ott tanuló diákok rendkívüli tudása 70%-ban a jó jegyzeten múlik.
És a kérdésre válaszolva, igen, a módszeremet arra fejlesztettem ki, hogy akár teljesen egyedül tudjon a tanuló tanulni. Azonban nem állok meg itt, mert a papagájtudás az nem tudás. Ezzel a stratégiával megtanul a tanuló gondolkodni, kommunikálni és rendkívüli mértékben fejleszti a kreativitást. Tehát mindazokat a képességeket, amelyeket a gépek nem tudnak elvégezni. Minden mást le fognak cserélni a technikai eszközök.
Hogyan tarthatja fent a figyelmét, motivációját a diák a négy fal közt a szokott szociális közeg hiányában?
A koncentrációval egyébként is óriási baj van. Néhány évvel ezelőtt egy egyetemista kb. 10 percet tudott figyelni egy előadásra. A mai fiatalok jó esetben 3 percet. Az okát most nem kívánom felsorolni.
Tudok néhány használható gyakorlati tanácsot adni, de valójában a koncentrációt fejleszteni kellene, mert a mostani állapot már tarthatatlan.
– Az órák közti szünetben pihentesse az agyát!
– Tilos netezni!
– Hallgasson zenét!
– Nézzen ki a fejéből, vagyis ne csináljon semmit!
– Sétáljon egyet a természetben! Ha már lehet, akkor mezítláb. Figyelje a madarakat, virágokat!
– Tornáztassa a szemét online óra alatt is! Nézzen el a távolba, majd magához egyre közelebbi tárgyakra!
– Csukott szemmel rajzoljon egy fekvő nyolcast a szemgolyó mozgatásával!
– Óra alatt álljon fel többször! Sőt, amikor csak lehet, hallgassa állva a tanárt! Szünetben feküdjön le a földre, illetve a karjait álló helyzetben feszítse hátra! Erre azért van szükség, mert az üléstől, az előregörnyedéstől megrövidülnek az izmok, meggörbül a gerinc, befeszül a csuklyásizom és az agy nem jut elég vérhez.
A motiváció fenntartásával kapcsolatban érdemes arra keresni a választ, hogy mitől vagyunk motiválatlanok. A kudarcélménytől. A siker motivál, ezt mindenki tudja, megtapasztalta. És most kezdhetném elölről. Ha tudnának tanulni, lenne sikerélmény. A tanulás öröm lenne, és nem kényszer. Amit én tanulásnak hívok, az így kezdődik: – Hunyd be a szemed, dőlj hátra és képzelődj…
Az alsó tagozatosok szülei vannak leginkább kiszolgáltatott helyzetben a digitális oktatásban. Hogyan tudják kiegészíteni a tanítók munkáját és sikeresen menedzselni a kisgyermeküket? Csak hozzáállás kérdése, vagy vannak tippek, amelyekkel gördülékenyebb lehet az otthon oktatás?
Alsó tagozatban vegyék könnyedén az iskolát! Lazán. Teljesen felesleges az a sok minden, amit oktatás címszó alatt a kicsik fejébe akarnak tölteni. Úgyis kifolyik. Többet árt, mint használ. Alap dolgok kellenek csak. Tudjon olvasni, írni, szöveget értelmezni, számtani alapműveleteket biztonsággal végezni. Beszéljen sokat! Rajzoljon, fessen, énekeljen, zenéljen, táncoljon, futkározzon! Tanuljon meg gondolkodni! Ne veszítse el veleszületett kíváncsiságát (Anya, de miért?)!
Ne görcsöljön se szülő, se gyerek, se pedagógus!
Írta, képek: Csiszér Erika
