A soltvadkerti származású Martin Péter egy igazán sokoldalú fiatalember, aki a KEVI 11. évfolyamos diákja. Évek óta aktív szereplője a kiskőrösi és a soltvadkerti közösségi eseményeknek. Nemrégiben a Kiskőrös TV-nél kezdett el dolgozni. Gyakran indul szavalóversenyeken, gyermekkora óta életének meghatározó része a sport.
Mesélj egy kicsit a gyermekkorodról! Mióta része életednek a sport?
Gyermekkorom óta aktívan sportolok, sőt zongorázom is. Évekkel ezelőtt nagyon sokáig úsztam. Nagyon szerettem, még megyei versenyeken is indultam, de ma már csak hobbi szinten űzöm. Ezzel párhuzamosan ment az atlétika, azt is nagyon szerettem, abban is ki tudtam teljesedni, sőt ott még országos eredményig is jutottunk, csapatban, és kipróbáltam magam a kézilabdában is.
Ki javasolta, hogy mindez ne csak hobbi legyen számodra, hanem versenyezz is?
Engem vonzott az, hogy megméretessem magam, hogy lássam, hogy azok, akik ugyanúgy odateszik magukat az edzéseken, hogyan produkálnak a versenyen. A versenyszellem mindig is megvolt bennem, így nem kellet soha plusz lökés. Ha tudtam, hogy verseny van akkor én mindig ott voltam. Ugyanez volt atlétikában is, melyben már 1. osztályos korom óta versenyeztem és sose volt kérdés, hogy menjek-e, mindig önként jelentkeztem.
Mikor jelent meg életedben a zene? Miért tartod fontosnak, hogy játssz hangszeren?
Soltvadkerten a zeneiskolában Bálint Ákos bácsinál tanultam meg zongorázni és a mai napig hozzá járok. Immáron 9 éve zongorázom. Nagyon szeretem, nagyon hozzátartozik az életemhez. Ebben komoly szerepe van Ákos bácsinak is, aki mindig körültekintően választja ki a hozzám illő darabokat, amikkel folyamatosan fejlődhetek úgy, hogy közben örömmel zenélek. Ha fáradt vagyok, vagy ha ki akarok kapcsolódni egy nehezebb iskolai nap után, nagyon jól esik, amikor le tudok ülni a zongora mellé és csak játszok.
Vannak komolyabb terveid is, vagy céljaid a zenével?
Számomra ez mindig is hobbi volt. Nem is akartam, hogy ez átmenjen másba. Sokan azért hagyták abba a zenetanulást, mert a családtagjaik kényszerítették őket, hogy zenéljenek. Nekem sose erőltették ezt a szüleim, mindig azt mondták, hogy magam miatt csináljam. Pont emiatt tudott kialakulni nálam ez egy ilyen önfeledt hobbivá. Sokan kérdezték, hogy szeretnék-e ilyen irányban tanulni tovább. Azonban én továbbra is hobbiként tekintek rá, így sokkal nagyobb örömmel zongorázok.
A szüleid javaslatára kezdtél el zongorázni tanulni, vagy volt benned egyfajta szándék?
Nehéz erre visszaemlékeznem, de azt tudom, hogy már óvodás koromban volt egyfajta nyitottság a zene és a hangszertanulás felé részemről. Amikor elkezdtük az általános iskolát tesómmal, már akkor megbeszéltük, hogy szeretnénk hangszeren tanulni. Úgyhogy tudtuk, hogy van egy ilyen lehetőség, a szüleinknek nem is kellett mondani, mert ez egy kimondatlan terv volt. Ők inkább már csak abban segítettek minket, hogy milyen hangszeren tanuljunk. Végül ikertestvéremmel mindketten a zongora mellett döntöttünk, mely szerintem jó döntés volt. Ő pár éve áttért a fuvolára, de zongorázik is. Jó volt, mert így tudtunk négykezeseket játszani, majd később tudtam zongorán kísérni, mikor ő fuvolázott. Szülői nyomás egyáltalán nem volt, ők azt akarták, hogy magunktól bontakozzunk ki és azt csináljuk, amit szeretnénk, ami érdekel minket és ami örömet okoz.
Hogy állsz most a sporttal?
Versenyszinten már nincs jelen az életemben, de hobbiként nem tudnám elhagyni. Szükségem van minden nap a mozgásra. Most a karantén alatt az otthoni edzések kerültek előtérbe. Egyre jobban megkedveltem a saját testsúlyos gyakorlatokat és már egész jó edzésterveket sikerült kialakítanom magamnak.
Nem bánod, hogy nincs lehetőséged csapatban sportolni, versenyezni?
De, és egy kicsit az úszással is ez volt a végére, ezért kezdtem el újra a kézit, amikor a gimibe kerültem.
A versszavaló versenyekről, szereplésekről még nem is beszéltünk. Hogyan fér bele ennyi minden a szabadidődbe?
Próbálok rugalmasan hozzáállni mindenhez. Fontosnak tartom a sportot és a zenét is, míg a szereplés nagyon hozzátartozik a személyiségemhez. Nagyon extrovertált személyiség vagyok, szeretek a társaság középpontjában lenni, ezért amikor csak tudtam, kihasználtam ezeket az alkalmakat. Nem mindig volt ez így, azonban egyre inkább azt érzem, hogy arra vágyom, hogy nagyobb közönség vagy kamera előtt szerepeljek. Más zavarba jön, amikor sok szem rászegeződik, de nekem ez nagyon jó érzés, hiszen szeretek a fókuszban lenni.
Ez a fajta extrovertáltság kiskorod óta jelen van az életedben?
Folyamatos volt, ahogy ez kialakult. Amióta tudok olvasni, azóta küldenek mesemondó és versmondó versenyekre. Általános iskolában ez még nem volt tudatos bennem. Akkoriban még semmilyen céltudatos dolog nem volt abban, hogy szerepeljek, de voltak sikerélményeim és ez motivált. Később ez hozzájárult ahhoz, hogy folytassam a versmondó versenyeken való részvételt és a szereplést. Aztán a nagy áttörés 7. osztályban jött el, ami az akkori magyartanárom, Huczek Katalin bátorításának köszönhető. Ő küldött engem versenyekre, nagyon sokat köszönhetek neki. Ő fejlesztette ki bennem, hogy tényleg van értelme és csak úgy van értelme verset mondani, ha az ember érti is, amit mond és tud is vele azonosulni. Most már ha ránézek egy versre, akkor nemcsak a rímeket keresem, hanem megpróbálom értelmezni is azt. Mindig gondolkodom azon, hogyan is tudnám előadni, hogyan tudok vele azonosulni, milyen érzelmeket vált ki belőlem az adott vers. Szerintem mindez nagyon sokat hozzátett ahhoz, hogy szeretek verset mondani.
Fontosnak tartod, hogy ezeket a verseket emlékezetből mondd el, vagy gyakran használod a felolvasás módszerét?
Fontosnak tartom, hogy kívülről megtanuljam a verset, mert úgy sokkal jobban át tudom adni azokat az érzelmeket, amiket a mű közvetít. Arról nem is beszélve, hogy milyen sok motivációt jelent, ha versmondás közben látom a közönség arckifejezését. Úgy érzem, erre szükségem van.
Általában milyen eseményeken szoktál szerepelni, verset olvasni, vagy köszöntőt mondani? Megkeresnek vagy te ajánlod fel a segítségedet?
Eddig mindig megkerestek. Nagyon jól esik, ha gondolnak rám. Szerepeltem már városi rendezvényeken, szüreti napok alkalmával, nemzeti ünnepekkor, és nőnapon is, de konferáltam már Fenyő Miklós koncerten is, ami nagyon különleges élmény volt.
Egy kicsit mesélsz a szavalóversenyekről is?
Az utóbbi időben nem sokat versenyeztem a covid miatt. Az idei évben, magyartanárom: Honti Erika javaslatára jelentkeztem az „Úr érkezése” országos, ökomenikus szavalóversenyre, ahol különdíjas lettem. A járvány miatt személyesen nem vehettünk részt a versenyen, hanem az előre felvett videókat kellett elküldeni. A Kiskőrös TV ebben volt segítségemre. A stúdióban mondhattam fel a versemet profi körülmények között. Örültem, hogy nem egy otthoni minőséget kell majd beküldenem. Szerintem ez is hozzájárult a sikeremhez.
A továbbtanuláson gondolkodtál már?
Igen. Szegedre szeretnék menni. A Bölcsészettudományi Karon Kommunikáció- és médiatudomány szakra. Ez irányba adott egy plusz lökést a Kiskőrös TV.
Ezért jelentkeztél a Kiskőrös TV-hez dolgozni?
A magyar kultúra napja alkalmával egy szereplésen találkoztam Dávid Edittel, melyet a Kiskőrös TV vett fel. Editnek megtetszett, ahogy szavaltam, végül ő tette fel nekem a kérdést, hogy lenne-e kedvem a tévénél dolgozni. Gondolkodás nélkül igent mondtam, egy ilyen lehetőséget nem hagytam volna ki semmiképp sem. Egyből meg is kaptam a hétfői sportműsor és a pénteki hírmagazin felkonferálásának lehetőségét. Jobban nyáron lesz majd alkalmam kiteljesedni a tv-nél, hiszen akkor már nem kell az iskolához igazítanom a munkát.
Jövőre végzős leszel. Nem aggódsz amiatt, hogyan tudsz majd ennyi szerepben helytállni?
Nem aggódom emiatt, szerencsére nem vagyok egy rástresszelős alkat. Azt szeretném, hogy a továbbtanulás is jól sikerüljön, de nem gondolom túl a dolgokat, csak teszem a dolgom a legjobb tudásom szerint.
