Huszonéves voltam, mikor a Szívek szállodája berobbant a köztudatba. Azonnal beleszerettem. A legtöbb részt az akkor kamasz húgommal néztem meg. Bár testvérek vagyunk, a kapcsolatunk nagyon hasonlít(ott) Lorelai és Rory kapcsolatához.
Eltelt húsz év, felsorolni nem tudom, hányszor néztem végig. A ma már kamasz fiam kiskorában csak azt kérdezte: Anya, a nénis filmet nézed? Persze. Már amikor nem a Mézengúz ment az ő kedvéért.
Szerintem húsz és ötven között a legtöbb nő ismeri. Sőt, pár éve volt nálunk egy festő srác, én meg mosogatás közben néztem. Mármint nem őt, a sorozatot! Pár fordulatnyi párbeszéd után megkérdezte: Gilmore-t nézel?
Na ugye. Rendes pasi megnézi a barátnőjével?! Mármint úgy értem, cserébe a teljes Marvel Univerzumért.
Aztán a Netflixen kijött az Egy év az életünkből, és az olyan igazi volt. Sokkal több valódi, húsbavágó kérdést vetett fel. Mint az 1985-ös Anne a Zöldoromból és a szintén 2017-ben kijött Anne with an E. Van valami bájos varázslat az elsőkben, amik egy kamasz lány lelkének pont ideálisak, míg a másodikok esszenciáját eleven, lüktető és zsigereinkben érezhető megküzdések adják.
No, de! Pár éve rájöttem, hogy a Lorelai Gilmore-t alakító Lauren Graham írónő is: Az Egy nap talán önéletrajzi ihletettségű regény. A Gyorsan elhadarom pedig önéletrajz. Utóbbira úgy találtam rá, hogy A magyar szerzőkért oldalon – Hajdú-Antal Zsuzsannát követve –, egy blogger ezt a könyvet is ajánlotta. A gép előtt ültem. Rákerestem a könyvtár katalógusában. Bent volt. Lefoglaltam. Elszaladtam érte. Három óra alatt kiolvastam.
Lauren Graham elképesztően hiteles, önazonos, és a humora utolérhetetlen. Régen olvastam olyan könyvet, amin hangosan nevettem. Nagy adag öniróniával és szarkazmussal ír. Talán, mert nem volt akadálymentes az útja. Jó néhány megküzdött harc után jutott oda, hogy beléphetett a stars hallow-i forgatási helyszínekre.
Mutatok néhány idézetet kedvcsinálónak és gondolatébresztőnek, hogy értsétek: Lauren több, mint Lorelai, mégha sok is a hasonlóság:
„…és ha véletlenül megpillantom a tükörképemet, végigfut a hátamon a hideg. Ilyen képet vágott a Gollam, mielőtt a vízbe ejtette a Drágaszágot.”
„Nyugodtság van emberek, legyünk kedvesebbek magunkhoz, és töltsük hasznos dolgokkal az időnket, például élesszünk újra olyan kifejezéseket, amelyek sosem voltak divatosak, ilyen például a nyugodtság van”.
„Ez megerősítette a gyanúmat, hogy ha valaki arra kíváncsi, hogyan működik Hollywood, legjobb, ha jó sokszor újraolvassa az Éhezők viadalát.”
„De ahhoz, hogy eljussunk idáig, le kell dönteni a falakat, amelyek visszatartanak bennünket. Ne foglalkozzunk a kétellyel, mert a kétely nem jó barát, és csak haladjunk tovább, tovább, tovább.”
„Az ismerőseim azért használják a közösségi oldalakat és randiappokat, mert szeretnének kapcsolatot másokkal…nagyon valószínű, hogy a reptéren látott családot is a technika ezen vívmánya hozta össze…De attól még csak álltak ott a reptéren és a telefonjaikat nyomkodták. És ez még csak a kezdet! Hova vezet mindez?”
Ezen kívül kulisszatitkokat is elárul a Gilmore és a Vásott szülők sorozatokkal kapcsolatban, ami persze izgalmas. De sokkal több és mélyebb üzenetet rejt a könyv. Szerintem érdemes elolvasni, még akkor is, ha nem vagytok nagy Lolerai Gilmore rajongók!
