Amikor olvasol, látsz vagy hallasz valamit, elindulnak benned a gondolatok, és mindenképpen le kell írnod? Ha felnyitod a számítógéped, megkezdett történetek lapulnak befejezetlenül nem egy, de tíz word dokumentumban?
Akkor köztünk a helyed!
Az éjjeliszekrényed mellett óriási halomban állnak a könyvek? Egy részüket párhuzamosan olvasod, a többiek gerincét néha végigsimítod? Cseppet sem érzed magad emiatt furának? A polcodon vannak különleges helyet elfoglaló kötetek? Némelyik azért különleges, akitől kaptad? Másik azért, mert változást hoztak benned? És van pár, amiket már megszámolni sem tudod hányszor olvastál el, de tudod, nem utoljára?
Akkor köztünk a helyed!
A gondolataidban a szavakhoz képek kapcsolódnak, és le tudod azokat rajzolni? Nem csak olvasni, de ábrázolni is szereted a képregényeket?
Akkor köztünk a helyed!
Hogy miért?
Mert mi is folyton azzal küzdünk, hogy amit írtunk, jó-e, másokat érdekel-e. Úgy érezzük, akárhányszor olvassuk el a begépelt szöveget, mindig tudnánk rajta javítani. Ültünk körömrágva a beküldött kéziratok felett. Sírtunk vagy dühöngtünk, ha nem volt a válasz, vagy ha nem volt válasz.
Görnyedtünk éjszakákon át a laptop felett, mert dőltek belőlünk a sorok. Meg akkor is, amikor egy nyamvadt gondolat sem akart megszületni. Néztünk ki a fejünkből, és azon töprengtünk, akkor legalább miért nem alszunk.
Olyan az írás és az író kapcsolata, mint Ollivandernél a pálcák az Abszol úton. „Nem a varázsló választja a pálcát, hanem a pálca a varázslót.” (J.K. Rowling)
Én csak utána kezdtem vágyni arra, hogy legyenek olyan otthonok, ahol általam írt könyvek laknak a polcon, miután írni kezdtem. Az írás választja az írót, nem az író az írást. Sokszor félünk kimondani, de aki ír, az író. Akkor is, ha a sorai nem jelentek meg nyomtatásban. Mint ahogy futó az, aki fut. Nem számít milyen gyorsan, milyen jól. Ha megragadott a futás vagy az írás tapasztalata, az nem ereszt. Ám fejlődni mindig érdemes.
Kinga (Komlós Kinga), Heni (Kothencz Henrietta) és én (Kutyifa Anikó) olyan szerencsések vagyunk, hogy a „pálca” kiválasztott bennünket. Ha te is így érzed…
