Gedeon és a bátorság (Befejező rész: Aki bátor…)

Gedeon a történet befejező részében tanulja meg, mit is jelent pontosan, ha egy gorilla bátor. Az első két részt ITT és ITT olvashatjátok.

Hosszú percekbe telt, mire az ezüsthátú hangja nem pattogott már fenyegetőn a Virunga -hegy lejtőiről. Hívására újra előmerészkedtek az anyák és a kölykök, meghunyászkodva ültek le a versengő fiatalok, mindenki az ezüsthátú köré sereglett.

– Szecső! – szólt a szövőmadárhoz most már békés, nyugodt hangon. – Mindig szívesen látunk, de most meg kell kérjelek, hogy távozz!

– Mi sem természetesebb, Gilbert! – hajolt meg mélyen Szecső és már el is reppent.

– Gerő! – kezdte mélyen, szinte dörmögően a fiára nézve a vezér. – Hogy mi a bátorság és a vakmerőség közötti különbség, minden valamire való gorilla tudja. Mindkettőhöz kell elszántság, erő és taktika. Ha nem tudod eldönteni bátor vagy-e vagy vakmerő, egyetlen kérdést tegyél fel magadnak: a tettemmel veszélybe sodorhatok-e másokat? Ha a válaszod igen, nem vagy bátor. Ostoba és meggondolatlan vagy. Nézz szét itt fiam!

Gerő felpillantani is alig mert.

– Mondom nézz szét! Emeld a tekinteted a családodra és válaszolj! Bátor voltál ma vagy vakmerő?

Gedeon döbbenettel nézte, hogy Gerő redőzött arcán könnyek csorognak.

– Ostoba voltam és meggondolatlan, apám. – válaszolta.

Gilbert vonásai megenyhültek.

– Bölcs válasz, fiam.

A csapat tagjai összehúzott szemöldökkel álltak. Néhányan úgy vélték, Gilbert kivételezik a fiával. De ő így folytatta.

– Mindahányan most körülötted állunk, fiam, voltunk már vakmerőek. Nincs itt senki, aki ne tudna legalább egy olyan tettére gondolni, amire nem büszke, amit most másképp tenne. Ha vakmerőségünkben meglátjuk az ostobaságunkat, tanulva belőle, készek lehetünk bátrakká válni. Hosszú és rögös az út. Kanyargós, mint a Virunga ösvényei. Senki sem születik bátornak. De bátorrá tanulhatja magát, mind, aki él.

Gedeon néma csodálattal figyelte Gilbertet, bár a lelke mélyén azért jól esett volna neki egy kis büntetés Gerőnek. Hovatovább egy kis köszönet neki. A csapattagok mozgolódni kezdtek, de Gilbert nem fejezte be.

– Van még egy kiváló módja annak, hogy a vakmerőséget orvosoljuk olyanoknál, akiknél krónikus problémaként tűnik fel. – folytatta újra dörgedelmesebb hangon, bár némi kuncogást mintha lenyelt volna.

– Jaj, annyira tudtam! – sóhajtott Gerő. – Sejtettem, hogy egy kis szentbeszéddel nem úszom meg.

– A meggondolatlanság legjobb ellenszere: a gorillacsőszködés! – jelentette ki Gilbert.

Az idősebb gorillák elégedetten bólogattak, Gerő és a versenyző fiatalok a fejüket fogták mérgükben.

– Egy hét kisegítő munka minden versenyzőnek! Amint a gyűlésnek vége, kezdhettek is! Mielőtt azonban feloszlatom a gyűlést, szeretnék köszönetet mondani Gedeonnak. Mert az ő bátorsága nélkül nem értem volna ide időben. A csapat nevében, köszönöm!

Az előző beszéd után Gedeon mellkasában a büszkeség mint forró tűz áradt szét. Nem törődött Gerő dühös pillantásaival. Galina felé pillantott, aki elismerően mosolygott rá. A csapat szétoszlott, Gedeon pedig elindult a kedvenc sziklaszirtje felé. Úgy érezte, talán életében először szeretne örömében egyedül lenni.

A kiemelt képet Kutyifa Ágnes rajzolta.