A hajnalok még ragyogó, deres csíkot rajzoltak a falevelek és a fűszálak szélére. Az emberek dideregve húzták össze magukon a kabátot. Az első fecskepár mégis megérkezett a messzi Afrikából.
A tavalyi fészek láttán a szívük megtelt szeretettel és emlékekkel. Hallották fiókáig soha nem szűnő csivitelését, ahogy újabb és újabb légyért rimánkodtak. Most pedig, valahol Európa országaiban párt keresnek, és megépítik a fészküket.
Kevés eső esett, ezért nem sok sár fogadta őket a réten. Egy víztározó lankás partján azonban sikerült jó alapanyagot szerezniük hozzá. Lelkesen foltozták és csinosítgatták otthonukat, hogy az idei tojásoknak épp olyan jó dolguk legyen, mint a tavalyiaknak.
A házból, melynek eresze alatt serényen dolgoztak, egy kislány és egy kisfiú szaladt ki. Tárva-nyitva hagyták az ajtót. Az anyukájuk sapkával és sállal a kezében, morcosan követte őket.
– Gyerekek! Hányszor mondjam még el, hogy nem szabad sapka és sál nélkül az udvaron szaladgálni! Megfáztok, aztán se ovi, se iskola!
– Az annyira nem baj! – feleselt a kisfiú.
– És az inhalátor, meg az orrspray? Az sem baj? – szállt vitába anya.
– Fúj, neeee! Kélyem a sálam! – nyafogott selypítve a kislány. – Az olysprayt utáááálom!
A kisfiú nagy duzzogva vette el anyukája kezéből a ruhadarabokat. Ügyetlenül igyekezett a nyaka köré tekerni a sálat, a sapkája is csálén állt. Anya elmosolyodott rajta, és közelebb lépett, hogy megigazítsa.
– Ebben sokkal nehezebb rollerezni. És folyton leesik a trambulinban – morgott tovább a fiú.
– Hideg van, ahhoz, hogy trambulinozzatok! – folytatta a szabályok sorolását anya. – Inkább labdázz a húgoddal! Biztosan örülne neki.
– Sapka, sál, labdázás a hugival? Mi jöhet még? – sóhajtott a fiú. – Mikor jöhetünk már ki végre sapka nélkül?
– Amikor igazi tavasz lesz! – felelte anya.
Ebben a pillanatban a kislány az eresz felé mutogatva elkiáltotta magát:
– Fecskék! Visszajöttek a fecskék Afjikából! – ugrándozott lelkesen.
A fiú szigorúan nézett az anyukájára.
– Akkor levehetem a sapkám? Ha itt vannak a fecskék, akkor tavasz van! – jelentette ki határozottan, és nem értette, hogy miért ingatja a fejét anya mosolyogva.
Ez komoly dolog. Az első fecskepár mindig azt jelenti, hogy visszafordíthatlanul itt a tavasz.
A kiemelt kép forrása: pixabay.com
