Technikai értelemben véve meglehetősen bonyolult a magyar választási rendszer, amit a 2011-ben elfogadott szabályok szerint alkalmaznak. A parlamenti patkóban 199 szék található, amiből 106 az egyéni megválasztott képviselőké, a fennmaradó 93 helyen pedig a párt-, illetve a nemzetiségi listán arányos rendszer szerint mandátumot szerzett képviselők osztoznak.
Ennek értelmében április 3-án az országgyűlési választásokon nem egyet fogunk ikszelni, hanem rögtön kettőt: egyet a lakóhelyünk szerinti jelöltek valamelyikére, egyet pedig valamilyen pártlistára.
Mandátum az egyéni választókerületben
Mint említettem, hazánkban 106 egyéni választókerület található, melyek kialakításakor nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy nagyjából azonos lélekszámú legyen. Mindegyikből egy képviselő kerülhet magyar parlamentbe, így a 199 székből 106 ily módon betöltésre is kerül.
Az egyéni országgyűlési képviselőket úgynevezett relatív többségi rendszerben választjuk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az a képviselő kerül megválasztásra, aki az összes érvényes szavazat „relatív többségét” megkapja, azaz a többi jelölthöz viszonyított többséget megszerzi. Példának okáért: 4 jelölt van versengésben, és összesen 10000 érvényes szavazatot adtak le a választópolgárok a választókerületben, akkor az a jelölt szerzi meg a mandátumot, aki akárcsak 1 szavazattal is többet kapott, mint a 2. helyen végzett jelölt. E rendszer nagy előnye, hogy gyakorlatilag mindig eredményes a választás (annak igen kicsi a valószínűsége, hogy az egyes jelöltekre leadott szavazatok közül kettőé pontosan megegyezzen). Hátránya, hogy adott esetben sok szavazó akaratának ellenére kerülhet valaki kevés szavazattal megválasztásra.
Az egyéni kerületben a vesztes jelöltek pártjait úgy kompenzálja a választási rendszerünk, hogy az oda leadott szavazatokat egyszerűen hozzáadják a listás szavazataikhoz. Emellett azonban nagyon nem mindegy, hogy mennyivel nyer az egyéni jelölt, hiszen az őt jelölő párt megkapja azt a mennyiségű plusz szavazatot is, ami már „nem kellett” az egyéni győzelemhez.
Mandátum az országos listákon
A hazánkban alkalmazott vegyes választási rendszer másik fő eleme az arányos választási rendszeren alapuló, országos listás választás, amelyen 93 mandátum osztható ki. E tekintetben Magyarország egy választókerületet képez lényegében: valamennyi választópolgár ugyanazon országos listák közül választhat, és támogathat szavazatával.
Mivel legfeljebb 93 listás mandátum áll rendelkezésre, alapértelmezetten ennyifelé osztják el – viszonylag arányosan – a pártlisták által gyűjtött szavazattömeget. Az arányos választási rendszerben sajátossága, hogy nem egyéni jelöltek, hanem pártok (vagy egyéb jelölő szervezetek) harcolnak a mandátumokért. E rendszerben gyakran alkalmaznak választási küszöböt: lényege, hogy valamelyik párt vagy jelölő szervezet listája nem éri el az összes leadott érvényes listás szavazat meghatározott százalékát, akkor az érintett lista nem fog mandátumot szerezni. Magyarországon nem szerezhet mandátumot az a pártlista (és nemzetiségi lista), amely a leadott összes érvényes szavazat 5 százalékát nem éri el. Közös pártlista esetén 10 százalék; kettőnél több párt által állított lista esetén legalább 15 százalék kell.
E rendszer előnye, hogy pontosabban tükrözi a választói akaratot úgy, hogy a „kisebbségben” maradt szavazók is képviselethez jutnak. Hazánkban úgynevezett zárt listás rendszerben minden politikai párt előre eldöntheti, hogy ki kapja meg az adott pártnak kiosztott mandátumokat a választásokon, így a listán a legmagasabban álló jelöltek általában mindig parlamenti mandátumot kapnak, míg a nagyon alacsonyan álló jelöltek nem.
A 13 bejegyzett magyarországi nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárok dönthetnek úgy, hogy a pártlisták helyett nemzetiségi listára szavaznak. Tehát ugyanúgy 2 szavazatuk van, mint bármely más magyarországi lakcímmel rendelkező állampolgárnak.
Fontos megemlíteni a külhoni magyar állampolgárokat is: mivel nem rendelkeznek magyarországi lakcímkártyával, ők csak országos pártlistákra adhatják le voksukat.
A más országokban élő, lakcímkártyával rendelkező magyar választópolgárok az adott ország valamelyik külképviseletén adhatják le szavazatukat. A voksok hazaszállítása után az egyéni kerületenként összeöntésre kerülnek az itthoni szavazatokkal. Így elmondható, hogy ugyanúgy hasznosul egy Londonban leadott szavazat is.
