Elfogult vagyok a könyvekkel kapcsolatban. Olvasni és írni ugyanolyan szenvedélyesen szeretek. Kamaszkoromban, amikor órákon át fordítottam a kertet vagy kaccsoltuk, horoltuk a keskeny soros szőlőket, a fejemben történeteket írtam. Kedvenc főhőseimet ma sem felejtem. Az olvasó kedvenc főhősei is biztosan barátként maradnak meg az emlékezetében.
A hetekben egy egyszerű, szövegértés felmérő lapot töltöttünk ki fejlesztésen. Az alábbi piktogram volt a feladatban:
Az alsós diákok számára nem alap, hogy elolvassák a lehetőségeket. Ők inkább találgatnak.
– Telefonozik! – hangzott az első ötlet.
– Dehogy, az egy tablet! – javasolta a másik gyermek.
– Neeeem! A tabletet nem így kell tartani! Szerintem ez az új Iphone! – vetette ellen a harmadik.
– Én tudom! – kiáltott diadalittasan az első. – Egy pénztárca!
Nem szabad(na), hogy így legyen! Lehet véleményünk a „gombnyomogatós”, PS és/vagy Xbox irányította generációról, de ez nem az ő hibájuk. Ha olvasnak, akkor sem látják így önmagukat!
Ahhoz, hogy egy tíz évesnél fiatalabb gyermek segítség nélkül felismerjen egy ilyen piktogramot, az kell, hogy a szüleit lássa olvasni. Egyszer a családunkban elárultam, hogy mennyi könyvet olvastam el egy adott időszak alatt. Azt a választ kaptam: ha nekem annyi szabadidőm lenne, mint neked, én is olvashatnék ennyit.
Nem vitatkoztam. Valóban én rendelkezem a szabadidőmről, és senkit nem szeretnék meggyőzni arról, nekem mennyi van. Ez a cikk, csak némi gondolatébresztgetés.
Ezekben az évtizedekben, amikor az önálló gondolatok, az önazonos vélemények halálának torát üli az emberiség, égetően nagy szükség van olvasó felnőttekre.
Nem tekergetőkre! Az én is szoktam lenni. Véleményt nem segít formálni, legfeljebb felbosszantom magam. De egy könyv? Különösen a regények? Klasszikusok és kortársak egyaránt, magát az embert formálják. A gondolatok és érzések hullámvasútján, amire egy jó regényt olvasva ülhetünk fel, a saját félelmeinkkel, vélt vagy valós igazunkkal kerülhetünk szembe. Nincsenek olcsó megoldások. Készen kapott válaszok.
Az olvasó ember gondolkodó ember. És a gondolkodó embert nem lehet hajlott háttal az orránál fogva vezetni. Ő azt szereti, ha egyenes gerinccel nézhet szét a világban. Olvassunk a következő generáció és magunk érdekében is!
A kiemelt kép forrása: pixabay.com/dassel
