Számomra a Zápor-kör varázslat két és fél éve kezdődött, mikor az ország bezárásakor meguntam a kukorica- és búzaföld közötti földúton való poroszkálást. Akkor leltem rá az épülő záportározóra. Küldtem is egy trükkös fotót a fiamnak az alábbi szöveggel: „Ma elfutottam a Balatonig, majd megyek.” Már akkor beleszerettem a helybe.
Akkor még nem volt rekortán. Nem voltak padok és kút. Szinte mindig egyedül futottam. Amivel teljesen elégedett voltam. Most, hogy minden futónapomon 6-8 emberrel együtt rójuk a köröket, kiderült, hogy így is elégedett vagyok.
Korábban már bemutattam két barátnőt, akik rendszeresen együtt sétálják körbe a tavat, ma ismét barátnőkről mesélek.
Az elmúlt két évben számtalanszor találkoztam velük a körön. Ők azok, akik mindig mosolyognak, ha meghallják döngő lépteimet – vannak akiknek a gazella és/vagy gepárd típusú futástechnika a talentuma, nekem nem –, félrehúzódnak. Eleinte csak köszöntünk, és összemosolyogtunk. Azután rendszeresen megkérdezték, hogy hányadik körnél tartok. Mindig mondtak valami kedveset, amitől az önbecsülésem több pontot ugrott. Itt, ebben a tót-luteránus nevelési közegben a dicséretet veszélyes dolognak tartják. Úgy mondták a dédszülők, nagyszülők, de még a szülők is, hogy „nehogy fejedbe szálljon a dicsőség”.
Pedig ugyebár koszosan, izzadtan, vörös fejjel a dicsőség jut az embernek legutoljára eszébe a rekortánt koptatva. De Ági, Mari és Teri szavai után nekem mindig lett egy pár másodperccel gyorsabb kilométerem. Ez az Ági-Mari-Teri varázslat. A bölcsen adagolt jó szavak.
A három barátnő télben-nyárban, hóban-fagyban rója a köröket és beszélget. Micsoda megbecsülése ez az életnek! Természetesen először nem lelkesedtek az ötletért, hogy fotózzam őket. Mi nők akárhány évesen képesek vagyunk azon aggódni, hogy nézünk ki.
Apu gyerekkorunkban mindig humorral igyekezett oldani – sikertelenül – ezt a vizuális kétségbeesést.
– Apa, hogy nézek ki?
– Jól. Jobban kinéznél, kiesnél!
Szóval, a Zápor-kör varázslat végül még egy szelfit is „szerzett” nekem ezzel a három különleges asszonnyal, akik mostantól példaképeim hosszú listájára kerültek. Ági, Mari, Teri, köszönöm, hogy vagytok és elém élitek, hogy az élet gyönyörű!
