A Petra szemével a világ sorozat hatodik – Testnevelés című részében – Rétfalvi Petra, a sajátos nevelési igényű kislányt a testnevelés órájára kísérjük el. Az első rész ITT olvasható.
6.fejezet
Testnevelés órán
Nati kérdőn nézett rá. Petrának szélsebesen jártak a gondolatai. Szerencséje volt, hogy Detti néni belépett a terembe. A második osztályfőnöki óra után lesétáltak az ebédlőbe tízóraizni. Több tanítónénitől is elhangzott: magyar ember evés közben nem beszél. Érezte, hogy ez nem igaz. Anya és apa mindig vacsora közben beszélték meg a fontos dolgokat. Őt is akkor kérték meg, hogy meséljen a napjáról.
Furcsa volt arra gondolni, hogy a tanítónénik nem mondanak igazat. A gyerekek az ebédlőben néma csendben ették a vajas, szalámis kenyeret. Ők tényleg nem beszéltek evés közben. Legalábbis egy darabig. Nati halkan a fülébe suttogott.
– Mondd el, hogy miről beszélgettél Csillával! Légyszi! Nem mondom el senkinek!
A kislány azon törte a fejét, miért akarnak a többiek folyton olyan dolgokról beszélni, amit nem szabad elmondani másnak. Csillára pillantott, aki éppen a teájába kortyolt. A megviselt, sárga bögre pereme felett egyenesen Petra szemébe nézett. Nem akarta elárulni őt. De hazudni sem szeretett volna Natinak.
– A Jégvarázsról – lehelte.
– Tényleg? Azt én is imádom! Néha teljes hangerőre állítom a laptopot és én is éneklem, hogy „legyen hó”. Persze soha nem jön be. Pici korom óta nem volt nálunk fehér karácsony.
Ettől a perctől fogva Petra felszabadult a nyomás alól. Összemosolygott Csillával, és a kenyerét rágcsálva hallgatta az osztálytársait, ahogy a Elzáról és Annáról beszélgetnek. Amikor a fiúk is beszálltak a vitába Minecraft témával, a hangerő túl nagy lett. Detti néni összecsapta a kezét, és sorakozót rendelt el.
Testnevelés órájuk következett. A tornaterem hatalmas, visszhangzó terét Petra az előző iskolájában is utálta. Mindenki kiabál, a tanár szinte üvölt, hogy hallják, és soha nem lehet tudni, pontosan mit kell csinálni. A bemelegítés után döngető következett. Még a tornaterem zsibbasztó hangzavaránál is jobban utálta. Nem tudta elképzelni, miért lehet győzelmet szerezni azzal, hogy labdát vagdosnak egymáshoz. Hamar kiütötték, Tibi jól irányzott labdája csípő, izzó piros foltot hagyott a combján. Nem érdekelte. Így legalább a pályán kívül álldogálhatott. Hamarosan Csillával együtt nézték a többieket. Jó volt a tfitoktesója mellett csendben állni. Mégha a pálya túloldaláról Tibi elégedett, gúnyos vigyorát is kellett elviselni cserébe.
Amikor a testnevelés tanár felajánlotta a gyerekeknek, hogy kimehetnek a játszótérre, egy emberként ujjongott fel az osztály. A fiúk a focipályára szaladtak, a lányok a hintákhoz, csúszdákhoz.
Petra a szélső hintára ült fel, lábbujjheggyel, sarokkal lökte magát óvatosan. Több kislány is köré gyűlt. Dóri, Zita és Tündi megálltak előtte, és rázúdítottak egy csomó kérdést.
– Van testvéred?
– Milyen házatok van?
– Mi a kedvenc meséd? Remélem a Jégvarázs!
– Szereted Detti nénit? Én igen, csak azt utálom, amikor kiabál.
– Hová jártál régen iskolába?
– Mi a kedvenc tantárgyad?
Petra eleinte próbálta követni a szemével, mikor melyik kislány kérdez, de egyikük sem várta meg, hogy válaszoljon. Elszédült, ahogy figyelte őket. Az utolsó kérdésre volt a legkönnyebb válaszolni, ezért azzal kezdte.
– A matek a kedvenc tárgyam. Nagyon szeretem a számokat. Tavaly bejutottam a megyei versenyre, és első helyezést értem el. Sajnos nem lett hibátlan a feladatsorom, de a relációk és a szöveges feladatok részben maximális pontszámot értem el. Szerintem a matekban az a jó… – folytatta volna, de Dóri belevágott a szavába.
– Nem kell dicsekedni azért! – jelentette ki furcsa tekintettel, majd vállrándítva a másik két lányhoz fordult. – Menjünk innen, ez nagyon beképzelt.
Petra érezte, hogy nem tudja visszatartani a könnyeit. Egyáltalán nem akart beképzelt lenni. Csak a kérdésre válaszolt. Nagyon fájt a szíve. Leugrott a hintáról és a bejárat felé szaladt. Detti néni hangját hallotta távolodóban.
– Petra, azonnal gyere vissza! Engedély nélkül nem mehetsz be!
De nem tudott visszafordulni. Egyedül akart lenni. Nem akarta, hogy lássák, ahogy sír. Nem akart ebben az iskolában is a „fura lány” lenni. Becsapta maga mögött az ajtót, leroskadt az öltözőben a padjára, és szabad folyást engedett a könnyeinek. Nem hallotta, amikor Nati belépett az öltözőbe.
A kiemelt kép: Pixabay.com/miltonloor