Egyszer láttam egy mémet Matthew Perryvel kapcsolatban. „Ő volt a legmenőbb fickó a Jóbarátokban, mert Julia Roberts és egy Gilmore-lány is megvolt neki.” Chandler a kedvenc karakterem a sorozatban. Nem volt kérdés, hogy elolvasom a tavaly megjelent önéletrajzi kötetét.
Ritkán kerül a kezembe olyan könyv, ami annyira letehetetlen kategória, hogy hajnalok hajnaláig tart befejezni. A Jóbarátok, szerelmek és az a Rettenet ilyen. Az Instagramon jó néhány kép keringett a színész-forgatókönyvíróról leharcolt állapotban. Ez a könyv nem egy lesifotó. Egy hatalmas, fájdalmas sóhajtás. Nem önsajnálat. Becsületes szembenézés a pokollal. Az alkohol, a drog és a cigaretta hatalma lett az életében a Rettenet. A függőség, ami mindent elvett tőle, s aminek – Matty mélységes önismerettel kijelenti – önként átadott mindent.
Pál Feri atya szokta mondani, hogy „gyerekként senki nem kap meg mindent.” Kisebb vagy nagyobb sebekkel, de mindannyian hiányokkal vágunk bele a felnőttlétbe. Matthew Perry szeretetnyelve a figyelem volt. Azt űzte, hajtotta egész életében. A figyelmet, amit sem az édesanyja, sem az édesapja nem adott neki úgy, hogy betölthette volna a hézagokat a lelkén.
Amikor a Jóbarátok és a Bérgyilkos a szomszédom sikere beütött, a színész elérte, amire mindig vágyott. Egyszerre szerepelt a világ legismertebb sorozatában és filmjében. Mint kiderült, Bruce Willis a vele való fogadást elvesztve lett vendégszereplő, Ross barátnőjének mogorva édesapjaként.
A világ Matthew Perry lábai előtt hevert. Minden pénz, ház, autó és nő elérhető közelségbe került. Olyan unalmasan elcsépelt a „pénz nem boldogít” mondat. Ez a könyv egy felkiáltójel annak a mondatnak a végén, hogy „senki és semmi nem boldogít”. Nem a boldogságot kergetni születtünk.
Rengeteg elvonó, még több detoxikáló, iszonyatos fájdalmak és műtétek, olyan csaták, amiket orvosai és saját bevallása szerint sem lehetett volna túlélni. A Jóbarátok egyetlen évadában volt csak tiszta. Döbbenet.
A könyv nem nyilvános meakulpázás. Egy becsületes és hátborzongató történet mindannyiunk kedvéért, akik még nem látjuk be, hogy valaminek az űzése nem hozhat örömöt az életünkbe. Hogy minden, ami kiveszi az irányítást a kezünkből, legyőz bennünket. Legyen az pénz, munka, ember vagy egy ideológia. Felelősek vagyunk önmagunkért és a szeretteinkért. Micsoda közhely! Micsoda végtelen kihívás!
