Mesesorozatunkban a KEVI Petőfi Sándor Általános Iskolájának 1.b-s tanulói által választott főszereplőkkel íródnak a történetek. Legyen ez a közös kaland egy kihívás! Bizonyítsuk be együtt, hogy vannak olvasó, alfa generációs gyerekek városunkban. A tizedik mese Szlanka Dorina kedvéért a lepkékről és a méhekről szól. A Pille és a mezők virágai című mese csodaszép illusztrációját Dorina készítette.
Pille és a mezők virágai
A pillangók és a méhek évszázadok óta vitatkoztak, ki a fontosabb. A méhek vezetői álltak nyerésre, hiszen ők porozták be a legnagyobb és legszínesebb virágokat.
– Nélkülünk eltűnnének a Földről a rózsák, napraforgók, pipacsok! – érvelt határozottan Morgó, a Méhek Tanácsának vezetője. – Fontosak vagyunk az emberek számára is! Mi készítjük a mézet.
– De vannak olyan virágok, amiket a lepkék poroznak be! – vágott közbe Pongó, a Pillangók Parlamentjének elnöke.
– Ugyan, az a néhány virág! – legyintett Morgó. – Bármikor odavezényelek egy csapatot, ti meg lebeghettek kedvetekre!
Pille, a piros szárnyú pillangó és Molli, a méhkislány egy tulipán szirmain ülve hallgatta a felnőttek vitáját. Nem értették, mivégre vitatkoznak. Kedvenc időtöltésük volt közösen eszegetni a mézédes nektárt, majd lerázni a potrohukról a virágport. A margaréták mindig megköszönték, amikor Pille és Molli magukkal vitték a pollent. Egy ragyogó nyári napon nagy csapat kisgyerek érkezett a rétre. Pokrócokat terítettek le, telepakolták finomságokkal. Miután jóllaktak, a közelben játszottak. Az egyik pohárban málnaszörp illatozott.
– Odanézz! – mutatta barátnőjének Pille a poharat. – A világ legnagyobb nektárkelyhe! Kóstoljuk meg!
Molli nem tartotta jó ötletnek. Látott már ilyen nektárkehelybe fúló méhet. De nehéz volt ellenállni a mennyei illatnak. A pohár oldalán araszolva elérték a finom nedüt. Ám a cukros lé csúszott. Egy óvatlan mozdulat, és Pille a málnaszörpben találta magát. Hiába csapkodott, szárnyai nem tudták kiemelni. Molli kétségbeesetten repkedett, de nem tudta kimenteni barátnőjét.
Ekkor egy kislány térdelt melléjük.
– Te kis butus! Ez nem nektár! – És egy szalmaszállal kiemelte Pillét a szörpből. – Itt könnyen megszáradsz majd.
Pille prüszkölt és köhögött, de érezte, hogy a nap sugarai szárítják a szárnyait. Molli eleinte izgatottan döngicsélt. Az emberek általában össze-vissza csapkodnak, ha méhet látnak. De a kislány nyugodtan ült a pléden, és egészen közel hajolva figyelte Pillét.
– Vigyázzatok magatokra! Ti vagytok a világon a legfontosabbak! Mi lenne velünk lepkék ls méhek nélkül?
Pille és Molli hálásan néztek rá. Szóval a felnőttek feleslegesen vitatkoznak. A lepkék és a méhek is fontosak. Amikor Pille szárnyai megszáradtak, boldogan reppent fel a plédről. A kislány mosolygott, és utánuk kiáltott:
– Köszönjük nektek a sok, szép virágot!
A képeket Dorina édesanyja és tanítónője készítették.
