Látványos, szagos és zajos napoknak lehetünk tanúi, amikor Soltvadkerten és a tóparton technikai jellegű találkozókra kerül sor. A motoros már lezajlott, jönnek a BMW-k (kétszer is, mert nekünk jó!), a ladások, az opelosok és emellett a nyár megannyi, lelkes kirándulója.
Ezek egyike-másika nagy igyekezettel arra is törekszik, ahogy sokan megismerjék: végigbömböl vasárnap délután a Kossuth utcán (mert az jót tesz a közhangulatnak), illetve kipróbálja a parkolókat — leginkább éjjel, amikor van elég hely.
Valójában meg kellene szoknunk ezt a „mellékterméket”, hiszen egy üdülőhelyen a bevételek mellett megjelennek a környezetkárosító hatások is. A zaj és a zsúfoltság miatt nem is érdemes szólni, inkább megköszönni a szervezőknek, hogy idevonzzák az embereket.
Hanem a nyomok, azok nyomok maradnak. Ha valaki az aszfalton füstöltet, még talán nem is gond: az aszfalt arra van. Viszont a szépre tervezett, térköves parkoló már nem! És Soltvadkerten a járókelők motornyomokkal szembesülnek (még néhány éven át) a sportcsarnok melletti parkolóban. Ez pedig — ha hihetünk a pszichológiának — csak továbbiakat fog vonzani. Letakarítani, eltüntetni szinte lehetetlen erről a kőről.
Mivel lehetne megelőzni?
Leginkább több ésszel, amit persze nem adnak a gépjárműhöz. Rászólni? Kinek kire és mikor? Ha az egyszerű emberre (képviselőre) nem szólunk rá, amikor eldobja a csikket, akkor hogyan figyelmeztetnénk egy „füstölgő” motoros társaságot?
Én most szólok.
Káposzta Lajos