Nehéz dolga van egy cirkusznak, mert egyrészt az internet világa megöli, az emberek folyamatosan valami újra, valami extrára vágynak. Másrészt nem bíznak az utazó cirkuszokban. Hamarabb ráköltik a nagy összeget és elmennek a Fővárosi Nagycirkuszba, vagy nagynevű cirkuszokat választanak. Pedig a közelünkbe is láthatóak, úgymint Kiskőrösön is, ahová legutóbb az Exit Cirkusz látogatott el.
A cirkusznak van jövője, mert a gyerekeknek szükségük van erre a csodára. Ezt a csodát olyan nagy nevek biztosítják, mint a Richter, Picard, Eötvös, vagy Donnert. Régen a cirkuszvilágban nem volt artistaképző, ezért a művészek egymás között házasodtak, hogy a név bent maradjon a szakmában. Tehát ezen családok leszármazottjai viszik tovább a cirkusz nevét, vagy a produkciót.
Ma már az artistaképzőkből is kerülnek ki tehetséges művészek, vagy az állattörvény miatt egyre több külföldi jön dolgozni az ügynökökön keresztül. A háttérben az ügynökségek sok mindenben segítik a cirkusz munkáját. Viszont az artistaképzőben is a régi artisták dolgoznak, mert aki egyszer belépett ebbe a világba, annak mindig az élete része lesz. Nagyon jó számok kerülnek ki ezekből az iskolákból, tehetséges fiatalokkal, viszont nincs bennük elhivatottság, kitartás. Pedig az artista egyetlen számmal akár élete végéig tud dolgozni.
Viszont sokkal nehezebb helyzetben van a bohóc, mert ugye nélküle nincs produkció. Folyamatosan meg kell újulnia, mindenben jónak kell lennie, egy személyben zsonglőr, akrobata, énekes. Mindig kontaktot tart a közönséggel, ki kell alakítania egyfajta bizalmat, hogy akár gyermek, akár felnőtt fel merjen menni a porondra.
A valódi artistát mindig visszahúzza a szíve, szokták mondani, hogy „A porondon szeretnék meghalni!” Az idősebbek is ott vannak, a háttérből segítik a családot. Ők sosem mennek haza, hiszen ott van az otthonod ahol a családod. A gyerekek ebbe születnek és nehéz elhagyni ezt a világot. Valamit örökölnek, amitől nem tudnak megszabadulni, a vér nem válik vízzé. Pedig a szülőktől megkapják a szabadságot, a választást, mégis ezt a szakmát választják, amit szívvel lélekkel, hatalmas lelkesedéssel fognak művelni. A szakma szeretetét látják szüleiktől, ezért ők is átveszik. A barátságok és szerelmek is egymás között szövődnek, melyek egy életre szólnak. Egy nagycsaládról beszélünk.
A szülő felelőssége, hogy gyermeke elhiggye, hogy amit a művész csinál valódi, fogadjuk el, azt amit lát, ahogyan látja, és hagyjuk őt hinni ebbe a csodába. Mutassuk meg neki ezt a csodát, hogy a cirkusz tovább éljen!
B.M.
Fotógaléria:
