Április 18-án a tázlári diákokhoz olyan vendég érkezett az Érzékenyítő nap alkalmából, aki mindennapjait kerekesszékhez kötözve éli.
A suli diákjainak Bánné Gulyás Henrietta tanár néni mutatta be Berta Somogyi Attilát, aki Kalocsáról érkezett hozzánk parasportolóként , majd kérte meg őt mesélje el nekik élete történetét.
Attila 19 éves koráig élte normális átlagos életét úgy, mint bárki más. Iskolái elvégezte után mentősnek állt, mert ezt érezte hivatásának. Ezt 10 hónapig tartott, mígnem egy napon -másik szenvedélyének élve- felült motorjára, amellyel sajnos balesetet szenvedett. Így került tolószékbe , lebénultak lábai. Óriási törést okozott ez életében. 3 évig nem mert kimenni az utcára, azt gondolva mit szólnak majd az emberek, hogyan néznek majd rá. Ő nem az a fajta ember akit sajnálni kell, a szó szoros értelmében. Ahogyan beszélt, a gesztusai, az állandó mosolya az arcán, de nemcsak ott hanem a szemében is, hiszen a szem a lélek tükre is egyben. Láttam azt a hihetetlen pozitívumosságot, ahogyan Ő ezt megéli. “Vagy megszoksz, vagy megszöksz!” -mondja. Attila az elsőt választotta, mer élni. Szerencsére családja rengeteg erőt adott számára, amiből sokat merített az élethez való küzdésre. Családi barátjuk jóvoltának is köszönhető, hogy Foktőre invitálták, menjenek el kerekesszékkel. Azóta ez rendszeressé vált, sőt futó versenyeken is részt vesz handbike-val, amit egy nagyon közeli barátja készített neki. Erre rászereltek egy blutooth-os kishangfalat és Ő zene mellett nyomja végig az adott távokat. Attila egyébként autót is vezet kézi vezérléssel, önellátó, nem szorul mások segítségére. Civil autóvadászatot végez hobbiként és elmondása szerint nagyon szereti, mert segíteni tud a rendőrségnek. Nemzetközi adatbázisával egy rendszámfelismerő szoftver segítsége számára. Ez befut hozzá majd továbbítja a rendőrság felé, ha az adott kocsi bármilyen okból kifolyólag körözés alatt áll.
Története után, bárki bármit kérdezhetett tőle, sőt aki szerette volna meg is ölelhette és jókat is kívánhattak számára. Nagyon jó és megható érzés volt látni azt, hogy a gyermekek szeretetüket átadván térnek vissza osztálytermeikbe.
13 órakor a szokásos, de mégis szokatlan 1848m-es futást tartották meg az iskolában Attila zenei kíséretében. A futás remek hangulatban telt el, a gyerekek és felnőttek egyaránt élvezték.
Az egykori motorbalesetben érintett másik srác megúszta az esetet, mint ahogy ez általában lenni is szokott, hiszen fiatalkorúnak számított. Arra sem volt képes, hogy legalább bocsánatot kérjen.
Attila nem haragszik senkire sem, nem haragtartó típus. Ő is úgy vallja: “Minden okkal történik és mindennek megvan a maga miértje.”
Jelenleg 47 éves és joggal mondhatni teljes életet él még ígyis. Én azt gondolom , nagyon szereti mindenki és le a kalappal előtte! Nem lehet könnyű így élni, de Ő mégis az önsajnálat helyett éli mindennapjait, mert van akaratereje, elfogadta a helyzetét olyannak amilyen és ebből is a legjobbat hozza ki. SIKERÜLT!!!
E nap végén megkérdeztem az egyik diákot ,neki mégis mit mondott ez a nap?
-Becsüljük meg azt amink van, mindegy mi történik velünk, akkor is lehet boldog az ember, HA akarjuk!
Attila, mindannyian kívánunk Neked sok-sok örömet és reményteli kihívásokat a jövőben is!
-Dusy-
Fotógaléria:
