Rengeteg gyerkőc szereti a pizzát. Csakhogy cukorbetegség vagy inzulinrezisztencia esetén be kell érnünk a családnak rendelt pizza illatával. Komoly kihívás ilyenkor az “ugyan, ez a kicsi nem árt meg” elvet figyelmen kívül hagyva bölcsen dönteni. Mióta magamnak sütök, a kísértés csökkent. Sőt. Nagyon megszerettem a teljes kiőrlésű pizzát.
A ma ajánlottat készítettem már teljes kiőrlésű rozslisztből is, de ki akartam próbálni Graham-mel. Megérte.
Elmesélem, hogyan készült. A szárazanyagok összekeverése után, belemértem az olajat és a langyos vizet. Könnyen gyúrható, nem ragacsos tésztát kaptam, amit félreraktam pihenni.
Két kedvenc – Pennyben vásárolt – kistepsimet kibéleltem sütőpapírral, majd nekiláttam a feltét elkészítésének. Megosztom az Olvasóval, de természetesen ki-ki kedve és ízlelése szerint változtathatja.
Egy cukormentes sűrített paradicsomkonzervet (20 g gyors CH) öntöttem tálkába, majd sóval, őrölt borssal, oregánóval fűszereztem. Emiatt az alkotórész miatt nem ettem meg vacsorára a maradékot. A húsos feltét apukám receptje, ez volt húsvéthétfőn a reggeli gyerekkoromban: egy darálthús konzerv villával összetörve, 3 kanál tejföllel (18 g CH) elkeverve. Ő hagymát is kockázott bele, de azt én nem “kockáztattam meg”. Tekintve, hogy fél tepsi pizza 50 g CH lett, és lélektanilag annál kisebbet enni szerintem nehéz. Ezután következett a csiperkegomba, szalámikarikák és a reszelt sajt. Olykor paradicsomot is szoktam rákarikázni, de az már végképp nem fért volna bele az ebédem szénhidrátkeretébe.
A kinyújtott tésztát elfelezve terítettem a két tepsire és mindkét pizzalapot megpirítottam a sütőben hólyagosodásig. Utána kezdtem a rétegezést a paradicsompürével.
Előmelegített sütőbe tettem és a lakást hamarosan betöltötte a rendelt pizzához képest nem annyira intenzív, de nagyszerű illat. Tapasztalatból mondom, csodás ebéd sült belőle.
Desszertként vagy gyermekeinknek tízóraira is pakolható finomságajánlatom a túrós gofri.
Itt a túró, a szárított citromhéj és az édesítő elkeverésével kezdtem, majd robotgéppel oszlattam el benne a tojásokat.
Utána következett a sütőpor és a liszt. A végén kanállal segítettem, hogy a liszt és a massza mindenhol érintkezzen. Ragadós, a nokedlinél jóval sűrűbb, nem gyúrható tésztát kaptam. Körülbelül egy óra pihenésre volt szüksége a teljes kiőrlésű liszt miatt. Végül rákanalaztam és rányomkodtam a gofrisütő – olivaolajjal megspriccelt – rácsára.
Valamivel hosszabb ideig sült, mint a hagyományos, fehér lisztes. Nem érdemes nyitogatni. De ha kész, cukormentes lekvárral vagy Diabloval megkenve (ez utóbbiakat szigorúan számolva) könnyű és ízletes tízórait kaphatunk. Én mondjuk feltét nélkül ettem. Megunhatatlan. A fél adagból 6 darab sült ki. Látszik, hogy nem teljesen szabályosak, de az nálunk senkit sem zavar.
Jó étvágyat kívánok!
Találkozzunk jövő héten is a Cukormentes övezet rovat következő részében!
-Anikó-
