Régebben – amikor még nem kombájnnal szüreteltek a családban – és a szüret előtti éjszakát gyakorlatilag hajnalig a konyhában töltöttük anyuval, a kedvenc reggelim az ő lángosa volt. Nem a piacos, hatalmas, habkönnyű, hanem testesebb, igazi ősziesen súlyos “ízű” krumplis lángos, amire forrón szórtuk rá a reszelt sajtot, és a szőlőben, már kicsit ragacsos, homokos kézzel ettük a hatalmas, kék műanyag tálból, miközben a puttonyos már ott toporgott körülöttünk, hogy “most akkor eszünk vagy öntjük a vödröt”.
A teljes kiőrlésű LÁNGOS, amit most sütöttem, minden eddigi próbálkozásomnál jobban hasonlít a szüreti ízre. Érdemes kipróbálni.
A szárazanyagok után beleöntöttem az evőkanál olivaolajat, felforraltam a vizet és hozzáöntöttem a habtejszínt, majd a porélesztőt. A tejszínes, élesztős vizet a lisztekhez adtam. Nagyon laza, könnyen gyúrható tésztát kaptam. Nem is gyúrni kell, inkább a – szintén felmenőktől tanult – felfelé húzogatós módszerrel összedolgozni.
Körülbelül egy órát pihent. Gyönyörűen megkelt. Korábban mindig friss élesztővel készítettem, de ilyen szépen még nem emelkedett meg.
A fenti receptben megadott adagot három részre osztottam, teflonserpenyőben kevés olivaolajon sütöttem meg. Papírtörlőre tettem, hogy felszívja a felesleges olajat, aztán megkentem tejföllel, megszórtam sajttal és már ehettem is.
A desszert elkészítése legfeljebb fél óra, ráadásul még számolós szénhidrát is csak akkor van benne, ha – mint nekem -, nincs otthon sótlan mandula, hogy beletegyük a közepébe. Nálam csak kesudió volt itthon, így egy RAFFAELLO GOLYÓ egy gramm szénhidrátot tartalmaz.
Még a lángosnál is egyszerűbb a “technikája”. Egy tálban kimértem, összegyúrtam a tésztáját.
Aztán körülbelül akkora golyókat formáztam, mint az eredeti raffaello. Most kesudió került a belsejükbe. Végül megforgattam kókuszreszelékben.
Ennél a desszertnél tényleg arra kell vigyázni, hogy ne járjon rá az ember ész nélkül, hiszen a nem számolós szénhidráthelyzet nem jelenti azt, hogy büntetlenül falhatjuk. Kalória azért van benne bőven. Ráadásul nem volt itthon light mascarpone sem. Szóval a raffaello golyót magamban csak “önuralom-tesztsütinek” hívom. A hűtőben inkább nem is nézek a doboz irányába, ha nincs étkezési idő, nehogy kísértés essek.
Jó étvágyat kívánok! Találkozzunk jövő héten a Cukormentes övezetben!
-Anikó-
