222 kilométer a misztikus szám, amiről sokaknak más jut az eszébe. 222 kilométert autóval már soknak tűnik megtenni, kerékpárral már még többnek, futva viszont az átlagember számára elképzelhetetlennek.
Az idei 14. NN Ultrabalaton egyéni indulói újra bebizonyították, hogy 222 kilométert igenis képesek teljesíteni futva is. Nem is akárhogyan.
Ezt a távot teljesítette a múlt hétvégén a bócsai Lukács Sándor is. Luky először állt rajthoz egyéniben ezen a versenyen, végül nem is akármilyen eredménnyel. Összetettben az előkelő 7. helyen végezett, 22 óra 55 perces időeredménnyel. Lukyt kérdeztem az idei megmérettetésről.
Hogyan jutottál el idáig?
– 2014-ben kezdtem el futni. Elég gyorsan jutottam el a félmaraton, majd a maraton teljesítéséig, aztán jött pár év triathlon, de ott is azt éreztem, hogy én futni szeretek, az volt az erőségem. Nem vagyok egy gyors futó, de kitartó.
Tudom rólad, hogy edzővel készülsz. Mesélnél a felkészülés ezen részéről is?
– Edzővel készülök, Maráz Zsuzsi az edzőm, akitől minden héten, hétfőn kapom meg a heti penzumot. A hétfő pihenőnap, a többi napon minden nap van futásom. Általában 1-1.5 óra, hétvégén vannak hosszabbak. Maráz Zsuzsiról tudni kell, hogy idén a női egyéni versenyt megnyerte.
Milyen céllal vágtál neki az idei ultrabalatonnak?
– Mikor belevágtam ebbe az ultrafutásba, akkor már a Spartathlon részvétel inspirált. Elkezdtem utánanézni, hogy hogyan lehet oda kijutni. 400 versenyző indulhat, amiből 25 magyarnak van lehetősége minden évben rajthoz állni. Ahhoz, hogy a 25 magyar között legyen valaki, teljesíteni kell bizonyos versenyeken. Én most teljesítettem 6 héten belül két olyan versenyt, ami nevezési lehetőséget biztosít. Természetesen mikor kiderült számomra, hogy ki lehet úgy jutni, hogy egy bizonyos időn belül teljesítem a versenyeket, akkor automatikusan kvalifikálom magam. Pár magyar indulhat így minden évben, a többieket a jelentkező versenyzők közül sorsolják ki és töltik fel a 25 fős keretet. Nos, nekem az volt a tervem, vágyam, álmom, hogy úgy jussak ki, hogy ne kelljen a sorsoláson izgulni. Az augusztus 21-i korinthosz 160-on is ilyen céllal álltam rajhoz, hogy egy automatikus kvalifikációt elcsípjek. Ott nem jött össze, de összejött egy második helyezés és talán így volt jó, mert akkor most az UB-ra továbbra is motivált maradtam és a kvalifikáció volt a cél.
Hogyan élted meg a versenyt belülről?
– A verseny előtti napokban nagyon izgultam, de utolsó nap leutaztunk Balatonfüredre, ott kezdtem megnyugodni. Feltűnően jót aludtam, jól ébredtem és ez megnyugtatott. Bíztam a segítőimben, tudtam, hogy mindenben számíthatok rájuk. A verseny első felében terveim szerint haladtam, tartottam a tervezett tempót, pulzust. Ez az időjárásnak is köszönhető volt, mert nagyon ideális futóidőt fogtunk ki. Kisebb problémák adódtak, de ezeket gyorsan javítottuk. Például 80-100 km környékén a bal csípőm vacakolt, amit még a Korinthoszon szedtem össze, de gyorsan lekezeltük és többet nem is gátolt. Aztán pár kilométerre érzékeltem, hogy eléheztem, de ezt is gyorsan orvosoltuk és ebből sem lett nagyobb probléma. Vannak ugye bevált, kikísérletezett dolgok ilyenkor. Azután körülbelül az utolsó 50 km-en nagyon fájt a bal bokám, bedagadt rendesen, ez nagyon sokat visszavett a teljesítményemből. Elég szépen belassultam és folyamatosan számolgattunk, hogy milyen tempóban kell haladnom, hogy meglegyen a 23 óra alatti idő. Sokáig sikerült a hatodik helyet tartani, sőt szerettük volna az ötödik helyen futó ukrán srácot, Igort is megfogni, de sajnos nem értem be, és engem is megelőzött egy versenyző, így maradt a 7-dik helyezés.
A szintidő a Spartathlonra megvan, jövőre akkor jöhet a másik nagy álom megvalósítása?
– Nem tudom, hogy tényleg akarom-e ezután a verseny után, mert az a megmérettetés ehhez képest sokkal durvább. Azt mondják, szépülni kell a dolgoknak. Ugye ott eleve A pontból B pontba kell elfutni, kemény emelkedők nehezítik meg a versenyzők dolgát. Illetve ott a táv 246 km.
A végére pedig említsük meg azokat a személyeket, akik segítsége nélkül ez a fantasztikus teljesítmény elérése nem jöhetett volna létre.
– Elsősorban kiemelném feleségemet Lukácsné Völgyesvári Rékát, aki mindig hisz bennem és támogat. Aztán természetesen az edzőm Maráz Zsuzsanna nélkül sem jöhetett volna ez létre, mert ő hozza ki belőlem mindig a maximumot. És köszönöm azoknak, akik végig mellettem voltak és segítettek: Haskó Zita unokatestvéremnek, barátaimnak Horvát Gergelynek, Ficsor Gábornak és feleségének Ficsor Veronikának, nagyobbik fiamnak, Krisztiánnak. De itthonról tartották a lelket bennem Zénó fiam és Kíra lányom, megannyi családtag és barát. És azoknak a barátoknak akik eljöttek miattam és egyszer csak megjelentek a pálya szélén: Májer Józsi, Darányi János, Dudás Zsolti és fia Dudás Gergő, Geigerné Évi és kisfia Levente.
Az idén a férfiaknál az egyéni versenyt újra Bódis Tamás nyerte. Mögötte bő tíz perc lemaradással másodikként Csécsei Zoltán futott be. Harmadik helyen a szintén első kétszáz feletti távját teljesítő Beda Szabolcs lett.
A nőknél a győzelmet Luky edzője Maráz Zsuzsanna szerezte meg. Második helyen a lengyel Patrycja Bereznowska, míg a harmadik helyen Csákány Krisztina végzett.
Beniczki Dávid
Kiemelt kép: nn.hu/nn-ultrabalaton-2020-képgaléria
