E heti ajánlataim – úgymond – légből kapott ötletek. Előbb volt az alapanyag, utána gondolkodtam a recepten.
Szombaton reggel – abban a szeles, hűvös időben – a piacon voltam, amikor az egyik soron gyönyörű karfiol -és brokkolifejek kacsintottak rám. Nem lehetett otthagyni őket.
A Lidlben pedig, az aktuális időszak ajánlataira máskor nem szoktam odanézni – szinte mindig tartalmaznak cukrot -, most megakadt a szemem a mandulaliszten. Már több receptet elmentettem, de még nem találkoztam ezzel a liszttel.
Így esett, hogy kosaramban a karfiol és a mandulaliszt, gondolataimban a jövő hét menüje kuksolt, miközben hazafelé tekertem az ősz egyik legszelesebb napján.
Rakott karfiol
A rakott karfiol receptje alá azt írtam, hogy saját, de ezt lényegében az anyukámtól tanultam még otthonlakós korszakomban. Annyi a különbség, hogy ő mindig nagy tepsiben készítette, ezért minden rétegből csak egy fért el, nálam pedig három réteg lett a hozzávalókból.
Szeretem a rakottakat, mert kiadósak és könnyen lehet számolni a szénhidráttartalmat. Miközben az egyes összetevők külön-külön főnek, az ember lánya a sütnivalót is elkezdheti. Mert sütnivalóra minden valamirevaló nőnek szüksége van. Ez vitán felül álló tény.
Rózsáira szedtem, kicsit összedaraboltam a karfiolt és feltettem főzni. Tekintélyes méretű volt, úgyhogy az egyharmadából krémlevest készítettem. A raguhoz üvegesre pároltam a felkockázott hagymát, hozzáadtam a húst, majd rövid pirítás után felöntöttem vízzel és megfűszereztem.
A basmati rizst már korán reggel kimértem és beáztattam. Délelőtt pedig többször leöntöttem róla a vizet, hogy kicsit csökkenjen a keményítőtartalma.
Négy tojást felvertem, hozzáadtam a tejfölt és símára kevertem. Ez lett a szósz a rétegek közé és fölé. Természetesen reszeltem sajtot is a legtetejére.
Kikentem egy jénai tálat kókuszolajjal, majd karfiol, rizs, hús és öntet sorrendben három rétegben készítettem össze a hozzávalókat. Miután megszórtam sajttal, betettem az előmelegített sütőbe. Negyed órát lefedve, fél órán át a tetejét pirítva sütöttem. Cukormentes csemegeuborkával tálaltam.
Mandulatorta
A süteményötlet tegnap került elém, így nem is kutattam a korábban lementett mandulalisztes sütiket.
Inkább kipróbáltam ezt. Nem bántam meg.
Mint a legtöbb sütiben, itt is külön kevertem össze a szárazanyagokat. A mandulaliszt, kókuszreszelék, útifűmaghéj, édesítőszer és sütőpor vegyítve várakozott, amíg megolvasztottam a kókuszolajat. Citrom nem volt itthon, így a tésztába és a krémbe is szárított, reszelt citromhéjat tettem.
Ezután hozzájuk adtam a három tojássárgáját és az olajat, majd jól elkevertem egy fakanállal. Ezután következett a keményre vert tojásfehérje. Igyekeztem egy teljesen homogén masszát készíteni, amit elegyengettem a sütőpapírral kibélelt tepsiben.
A krémhez szitán áttörtem a túrót. Nem volt itthon 500 gramm, csak 300, de ez is elegendőnek bizonyult. A kikevert krémet a tésztára kentem, és már mehetett is a rakott karfiollal előmelegített sütőbe.
Egyrészt fantasztikus illat lett a konyhában a mandulától és kókusztól, másrészt ez egy nem számolós édesség, hiszen egyszerre nem eszek meg annyit, hogy 100 gramm túrót eltüntessek. Megvártam, hogy kihűljön, csak utána szeleteltem. Igazán megkoronázta a vasárnapi ebédet!
Jó étvágyat kívánok! Találkozzunk jövő héten is a Cukormentes övezetben!