Közhelynek számít, hogy a házfelújítás kapcsán felmerülő viták vezető válóokok. Mivel ezen a téren nem fenyeget a veszély, gondoltam belevágok. Csak szakember legyen! Áprilisban egyeztettem le a júniusi időpontot.
Mint egy jóllakott napközis, elégedetten vártam a napot, mikor szakember 1 megérkezik és elvégzi a munkát. Majd szólunk szakember 2-nek, aki folytatja. Én pedig boldogan dőlök hátra a csilli-villi házunkban, hiszen már nem kell aggódnom azon, mire költsem a keservesen kuporgatott megtakarításomat.
Hogy is szokták mondani? A pénz nem számít, az a legkevesebb. De tudjátok mi az, ami még kevesebb? Az emberek közötti józan, becsületes kommunikáció! Szakember 1-et kismillió hívás után elértem, de legalább szakember 1/a és 1/b-vel másfél nap alatt olyan gyönyörű munkát végeztek, hogy néha csak úgy álldogálok a szobában és csodálom.
Szakember 2-őt azonnal elértem. Ígérte magát szerdára. Azt elfelejtette, ezért ígérte magát péntekre és szombatra. Lemondtam a Tóról-Tóra-Túrát, tekintve, hogyha szakember 2 akkor ér rá, akkor ő az első. Minden hívásomat kinyomta, és persze nem jött. Szombaton is minden hívásomat kinyomta, az üzenetemre nem válaszolt. És persze nem jött.
Ekkor már csak a magyar nyelv cirkalmas szavai maradtak a szituáció értékelésére. Úgy magamban.
Elkezdtem hívni az ismerőseimet, tudnak-e javasolni olyan embert, aki bevállalja, hogy felveszi a telefont. És láss csodát! Kaptam ilyen számot. Szakember 3 megnézte a szóban forgó felületet és megígérte, hogy meg is csinálja a munkát.
Minden olyan szakembernek tisztelet, aki tudja – a leterheltsége ellenére -, hogy aki a szétpakolt lakásban vár, ő is ember. Nem olyan, aki nem ért a szóból. Hanem olyan, aki tudja, milyen teljesen elhavazódni. Aki kért már elnézést, mert valamit elfelejtett.
Mert itt csak annyiról van szó, hogy emberi kommunikáció kell. Nem több. Ne haragudj, megcsúsztam, egy napot, egy hetet, akármennyit, de majd megyek. Vagy ne haragudj, tudom megígértem, de nem fogom megcsinálni, keress mást!
A helyzetek mindkét oldalán emberek vannak. Akiknek fontos az idejük, a terveik, a céljaik. Semmi más nem kell.
Embernek látni a többieket is! És kommunikálni, emberhez méltóan!
