Gubacsi Zsófia több mint egy évtizede tagja már a Kiskőrösi Mazsorett Együttesnek. Ez idő alatt számtalan fellépésen, és versenyen vett már részt kimagasló eredményekkel, mint többszörös tamburmajor, illetve csapatban is. A 2020-as Nyáresti Fúvósmuzsika sokak számára egy különleges, és emlékezetes este volt. A 30 éves jubileumát ünneplő mazsorettek Csillagfény csoportja Show kategóriában, D fokozatban kiemelt arany minősítést szerzett, melyre mai napig szívesen emlékszik vissza. Zsófi azóta is nagyon elkötelezett a kiskőrösi mazsorettek mellett, azonban ma már nemcsak versenyzőként, hanem oktatóként is jelen van az együttes életében.
Gubacsi Zsófiával beszélgettem.
Mióta vagy tagja a Kiskőrösi Mazsorett Együttesnek?
Már 11 éve vagyok az együttes tagja. 2. osztályos voltam, amikor először láttam a Bem iskolában próbálni a nagyobb lányokat. Aztán amikor megalakult a csapatunk, én akkor még nem csatlakoztam hozzájuk, csak néhány hónappal később. Így utólag visszagondolva nagyon vicces, talán egy kicsit az élet fintora is, hogy én voltam akkoriban az egyik legügyetlenebb. Emlékszem, az első korcsoport végén voltunk, amikor tambur lettem, sőt a Csillagfény megszerezte első kiemelt arany minősítést. Kiskunfélegyházán, amikor kimentünk a színpad elejére, és kimondták, hogy kiemelt arany, akkor mindannyian ugráltunk örömünkben, meg együtt sírtunk. Nagyon szép emlékek ezek, sőt akkoriban már jártam kisegíteni a nagyobbakhoz, ami igazán megtisztelő volt.
Említetted, hogy kevésbé voltál ügyes. Akkor mégis hogy lehet az, hogy az utóbbi időben sikert sikerre halmozol? Nemcsak csapatban, hanem egyénileg is eredményes vagy.
„Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni!” Ez az a szó, ami kellett hozzá, a rengeteg kitartás mellett. Novemberben fejeztem be a mazsorett oktatói képzést, szóval most már hivatalosan is oktató vagyok. Emellett saját magunknak én koreografálok, plusz a kisebb csapatoknál koreográfiákat készítek és próbákat tartok Gmoser Györggyel, a vezetőnkkel együtt.
Hogyan jött ez a fajta elhivatottság?
Amikor 5. osztályos lehettem, még én sem hittem el, de az akkor éppen aktuális sorozatnak az egyik zenéjére készítettem egy számot, hogy ez majd a csapaté lesz. Akkor szerintem senki sem hitte el, még én sem, hogy ebből lesz valami. Majd ahogyan teltek az évek, szóba került, hogy segítsünk Gyuri bácsinak koreográfiát csinálni. Azóta is folyamatosan tanulok, illetve Gyuri bácsi is sokat segített. Kicsiként, aztán nagyon sok gyakorlással sikerült elérnem azt, hogy kinőttem magam az első sorba. Aztán Gyuri bácsi biztatott arra, hogy egyéni koreográfiákat csináljunk, mert abból tényleg lehat tanulni, hiszen csak magamra kell hagyatkoznom, bármit csinálhatok, nem kell a csapathoz alkalmazkodnom. Rengeteg egyéni koreográfia után jött az, hogy a csapatnak is elkezdtem koreografálni. Ezek közül valamelyik koreográfia díjas is lett, mint most Hajdúnánáson a Gyöngyszem mazsorett csoport show kategóriás száma.
Mikor kezdtél el versenyezni?
Ahogy elindultunk, akkor még nem, hiszen először is meg kell tanulni az alapforgatásokat. Össze kell rakni az alapkoreográfiákat, ami igen nagy feladat. Nagyjából egy év után, vagy abban az évben tavasszal mentünk el először fesztiválozni.
Milyen jellegű versenyen szoktatok részt venni?
Országos Mazsorett Versenyek vannak a szövetségen belül. Évente 3-4 alkalommal veszünk részt ezeken a fesztiválokon, az ország különböző pontjain. A legközelebbi ilyen helyszín Kiskunfélegyháza, míg a többi elég messze van. Azonban az évek alatt hozzászoktunk a buszozáshoz és nagyon jól elszórakoztatjuk egymást. Hála az égnek elég szép eredményekkel szoktunk hazatérni. Ez évek folyamán be kellett ismernünk, meg kellett tanulnunk azt is, hogy ez egy fejlődési folyamat. A kicsiknek is sokszor mondom, hogy ezt az utat ki kell járni. Egyáltalán nem baj, ha első alkalommal nem sikerül az arany fokozatot megszerezni.
Miért tartjátok fontosnak a versenyzést?
Nagyon sokat segít a fejlődésben a külső visszajelzés is, illetve nagyon sokat jelent, hogy a versenyek alkalmával most már oktatóként szakmai tanácsokat is tudok cserélni.
Miért tartottad fontosnak, hogy elvégezd az oktatói képzést?
Szeretnék ezzel is foglalkozni. Amikor már nagyobbak voltunk, Gyuri bácsi gyakran vitt minket képzésekre, itt tanultunk egy hosszabb forgatássort, illetve sok más új dolgot is. A szövetség alelnök asszonya, Dr. Tóthné Rozsályi Judit, volt az, aki egy fesztivál alkalmával, amikor átadta nekem a tambur díjat felkínálta a lehetőséget, hogy korkedvezménnyel végezzem el az oktatói iskolát, ami már korábban bennem is megfogalmazódott, hiszen akkoriban már segítettem a Gyöngyszemes lányoknak is a felkészülésben. Amikor jött a lehetőség, akkor Kelemen Annamarieval, a Zafír mazsorett csoport egyik korábbi tagjával együtt vágtam bele. Ez egy 1,5 éves képzés volt. Debrecenbe kellett feljárnunk havonta néhány alkalommal, ahol szaktanárok foglalkoztak velünk. Volt anatómia, balett, gimnasztika óránk, pedagógiai pszichológiánk, szakdidaktikánk, botforgatás, zeneelmélet, csapatvezetési gyakorlat, táncstílus ismeretek. Tehát elég összetett volt, sokat tanultam belőle.
Mennyit adott hozzá a képességeidhez, készségeidhez ez a képzés?
A pedagógiai pszichológiát, szakdidaktikát, a botforgatást, a csoportvezetési gyakorlatot és a táncstílus ismeretet emelném ki ilyen téren, illetve a gimnasztikai bemelegítések fontosságát. Soha nem gondoltam volna, hogy egy kisgyerekkel ennyit kell játszani. Ehhez a pedagógiai pszichológia adott hozzá sokat, míg a szakdidaktikához a nevelési elmélet. Nem mindent tanítanék ugyanígy, de sokat tanultam arról, hogyan kell és érdemes foglalkoznunk a gyerekekkel. Ilyen szempontból nem a mazsorettel kapcsolatos gyakorlati tudásomhoz adott többet. Ugyanakkor hatalmas élmény volt és idővel az utazással kapcsolatos élmények is megszépültek.
Emellett gyakorlatilag az érettségire is készültél…
Igen, habár akkor már a covid miatt nem jártunk fel Debrecenbe. A záróvizsgánk is online volt.
Mi az, amit a legjobban szeretsz a mazsorettben?
Vezetőként a kicsik által kapott szeretet az, ami pótolhatatlan és hihetetlenül őszinte. Versenyzőként meg a csapat, illetve én nagyon szeretek táncolni, régebben versenytáncoltam is. Nagyon szeretem hogy ennyi műfaj van a mazsorettben, amihez hozzá lehet nyúlni, különböző táncstílusokat lehet belevinni. De leginkább a csapatot emelném ki, akikkel együtt nőttem fel, hiszen egy második kis családot kaptunk ezzel.
Van olyan verseny, vagy esemény, amit szívesen kiemelnél, mert emlékezetes, vagy szakmai előrehaladásodhoz sokat adott hozzá?
Az egyik legmeghatározóbb élményem, amikor elhoztuk a Stefánia Vándorkupát. Ez egy igazán boldog élmény volt, mert mi voltunk az egyetlen kiskőrösi csapat, akik megnyertük a Stefánia kupát. A tavalyi minősülésünket emelném még ki, hiszen mi voltunk az első olyan csapat Kiskőrösön, akik D fokozatban minősültek. Félve ugyan, de Gyuri bácsi biztatására megpróbáltuk. A versenyt rengeteg felkészülés, számtalan próba előzte meg, de igazán megérte, hiszen 100 pontból 92-t kaptunk, így kiemelt arany minősítést szereztünk. Hihetetlen élmény volt. Ezen kívül még a zenekaros és a külföldi utak jutnak eszembe, melyek szinte családdá kovácsolták a csapatot. A jelenlegi zenekarosokkal nagyon jó kapcsolatot ápolunk.
Szeptembertől Budapesten tanulsz tovább. Hogyan tudsz majd továbbra is szerepet vállalni a kiskőrösi mazsorettek életében?
Hogy őszinte legyek, nem nagyon tudom még, viszont abban biztos vagyok, hogy valahogy meg fogom oldani. Terveim szerint Gyuri bácsival közösen, felváltva tartanánk majd órákat.
Azt elképzelhetőnek tartod, hogy egy másik városban, vagy a fővárosban is mazsorett oktatást végezz?
Nem. Nagyon elkötelezett vagyok a kiskőrösi csapat mellett. Nagyon szeretnék hazajönni, miután végeztem az egyetemmel. Tudom magamról, hogy 4 évet nagyon szívesen eltöltök a fővárosban, azonban hosszabb időt nem. Kiskőrösön már megvan a hagyománya, kultúrája ennek. Egy nagyon kikövezett utunk van Gyuri bácsi és a zenekar által. Úgy gondolom, ezt szeretném továbbvinni itt.
Milyen versenyre, eseményre készültök még?
Ezen a nyáron pihenőt tartunk, olyan szempontból, hogy nem veszünk részt versenyeken. A covid óta a Hajdúnánási verseny volt az első. Most a Nyáresti Fúvósmuzsikára készülünk, ami augusztus végén lesz Kiskőrösön. Mindig nagyon nagy lelkesedéssel készülünk bármire a zenekarral, mert a próbáknak is borzasztó jó hangulatuk van. Már a kisebb korcsoportokban is szeretem bevonni ebbe a lányokat, hogy ők is lássák ennek a hangulatát, plusz az is fontos, hogy meg kell tanulni a zenekarral fellépni. Nem szabad megijedni, de ezeknek van a legjobb hangulata. Aztán októberben lesz a Kiskőrösi Mazsorett Fesztivál.
Házigazdaként milyen előkészületeket igényel ez részetekről?
A mazsorettes édesanyák részéről kapunk nagy segítséget. A mi csoportunknál Zsubori-Rohoska Andrea és Rákócziné Erzsébet szokott segíteni. Nekik mindig rengeteg munkájuk van benne. Azonban a kisebb korcsoportosok szülei is aktívan, szeretettel segítenek nekünk. Bízunk benne, hogy sikerül idén a Sportcsarnokban megrendeznünk, hiszen ez a legideálisabb helyszín. A díszítéstől kezdve, a vendégek fogadásán át az érmek beszerzéséig, mindent mi fogunk össze. A fesztiválok alkalmával Gmoser György az, aki koordinál mindenkit, aki mindenhol ott van, és egyben tartja a feladatokat. Minden elismerésem az övé, és a szülőké, akik tényleg rengeteget segítenek nekünk.
Oktatói munkádat még nagyon sokáig végezheted, azonban mazsorettként meddig látod magad ezen a területen?
Legszívesebben nagyon sokáig képzelném el magamat mazsorettként, azonban ez sajnos nem így lesz. Mivel már felnőttünk, nem tudunk úgy próbákra járni, így valószínűleg jövő szeptemberben a Csillagfény csoport búcsúzni fog az aktív versenyzéstől. Bár nem akarunk róla beszélni, mert mindenki meghatódik, érezzük most már, hogy itt a vége. Ugyanakkor attól, hogy elbúcsúzunk, még szeretnénk a Nyáresti Fúvósmuzsika rendezvényre visszajárni a zenekarral, mert ez erre egy nagyon jó lehetőség. Tulajdonképpen ezzel a céllal is indult el annak idején, hogy az egykori tagok újra felléphessenek, ugyanez vonatkozik a zenekarra is. Azok, akiknek már évek óta nem volt a kezükben majorette bot, erre ad nagyon jó lehetőséget.
Az elmúlt 11 évre visszatekintve mi az, amit neked adott a mazsorett?
Egy olyan közösséget, ahol jól érzem magam és azt csinálom, amit szeretek és egy olyan mozgásformát, ami karbantart és mellette még fejlődik a ritmusérzékem és a tánckultúrám. Ugyanakkor a külföldi utak is nagyszerű élmények voltak. Az egészet azért kezdtük el, mert szeretünk táncolni. Persze imádjuk a sminkeket, a csillámot. Nagyon szeretünk vele dolgozni, még akkor is, ha utána három hétig mossuk a hajunkat, hogy kijöjjön belőle, emellett a szempilláinkon még hetekig csillámmaradványokat látunk.
A gimnáziumban is aktív részese voltál a diákéletnek. Miért volt fontos számodra a közösségi szerepvállalás?
Diákönkormányzati tag voltam, majd felmerült az ötlet, hogy legyek diákönkormányzati elnök is. Mindig nagyon szerettem segíteni, mindenkinek és mindenben. Szervezni a mai napig nagyon szeretek, többek között emiatt szerettem a szalagavatók alkalmával a koreográfiákban is segíteni. Úgy gondolom, hogy mindig is közösségi ember voltam, sosem tudtam csak egy helyben ülni.
Hogy érzed? Ezt viszed tovább majd az egyetemre is?
Nem tudom, mert ez egy nagyon új helyzet lesz számomra, hogy a kisvárosból, ami már nem is olyan kicsi, a fővárosba kerülök, ahol nem biztos, hogy én leszek a leghangosabb. Persze ezt nem bánom egyáltalán, mert ez a 4 év arra lesz jó, hogy új szerepekben, új helyzetekben is megismerjem magamat. Annak ellenére, hogy nem tudok, és nem is szeretek beszédet mondani, ha már lehetőségem volt, hogy a ballagó évfolyam nevében én köszönjek el, szívesen, megtisztelve vállaltam el. A Közösségért-díjat is én kaptam idén, amin meglepődtem egy kicsit, de nagyon örültem. Úgy gondolom, hogy minden befektetett energia megérte. Szeretettel gondolok majd vissza a középiskolás évekre.
Fotógaléria:
