Ébredés.
Léteztem, nem éltem mert nem gondolkodtam, csak azt csináltam amit mindenki, azt tartottam fontosnak amit mindenki, miközben megfeledkeztem valami nagyon fontosról: Önmagamról.
Holozsai Evelin gondolatai.
Ahogy egyre jobban figyeltem befelé és egyre inkább zárkóztam magamba, annál jobban tárult elém a világ és az ami addig egyáltalán nem volt fontos, a gondolataim, a saját elmém, mert már nem nyomtam el többé.
Rá kellett jönnöm, hogy nem én használom a telefonom, hanem az használ engem az összes alkalmazásával együtt.
Egyik este a legnagyobb harmóniában jógáztam amikor hallottam, hogy értesítésem jött messengeren, nem bírtam folytatni a jógát amíg meg nem néztem, hogy ki írt, mert annyira tele volt a gondolatokkal az agyam. Itt döntöttem el, hogy kikapcsolom az értesítéseket, és csak akkor nézem meg az üzeneteimet amikor én akarom, pár nappal ezután az este után már nyugodtabban éltem az életem, és rájöttem, hogy mennyivel jobb így.
A szokásos vasárnapi programjaim közé tartozott az insta és facebook folyamatos pörgetése, már kb. a harmincadik olyan posztot olvashattam amiről tudtam, hogy teljesen kamu és nincs mögötte semmi mert ismertem a személyt, aki írta, de nem akartam kikövetni vagy letörölni az ismerőseim közül mert nem akartam, hogy megsértődjön. Aztán feltettem egy storyt és félóránként néztem, hogy hány ember látta, illetve azt, hogy a legutóbbi képem szívecskézték-e új emberek. Ezek a “programok” minden napomban jelen voltak, egészen addig amíg egy meditáció alkalmával észrevettem, hogy azokon a feleslegesen elolvasott posztokon kattog az agyam, nem tudom kikapcsolni, és sokszor irigységet vagy felháborodást érzek miattuk, ami megkeseríti a lelkem. Függök az emberek véleményétől és függök a visszajelzésektől. Azon tanakodtam magamban, hogy mi változna akkor, ha letörölném az instát, magamat is eltörölném?
Pár nap gondolkodás után megtettem, egyszerre éreztem szabadnak és rabnak magam, mert nyúltam megszokásból a telefon után de már nem volt mit nézni rajta…szerencsére.
Aztán jött a facebook, tudtam, hogy nem törölhetem magam róla, mert szükségem van rá a munkámhoz, de az eddigi rengeteg felesleges “tartalmat”, képet és információt még törölhetem róla, és ezekkel együtt 700 ismerőst is.
Elkezdtem fellélegezni, szabaddá válni és mentesülni megannyi terhelő és álszent információtól.
A felszabadult időmben sokkal többet olvastam, jógáztam és meditáltam, hogy önmagammal, az igazi énnel töltsek több időt, és ráébredjek arra ami igazán fontos nekem.
Elkezdtem egyenként levetkőzni azokat a dolgokat amiket fárasztó és felesleges külcsínnek éreztem csak:
-A műszempillát amitől nem tudtam soha megdörzsölni jólesően a szemeimet.
-A naponta viselt rengeteg sminket amitől nem hagytam lélegezni a bőröm és annyi sok időt vett el a reggeleimből.
-A sok beállított képet, ami abszolút nem tükrözte a valóságot.
Így váltam valóban önazonossá.
Önazonos? – Már tudom mit jelent.
Jöhet még változás?
Vendégbejegyzés
Forrás, további tartalmak: https://holozsaievelin.blogspot.com
