„Maradjunk együtt” címmel zajlanak a Házasság Hetéhez kapcsolódó programok a Filadelfia Otthonban. Opauszki György, intézményvezetővel beszélgettem a Gyertyafényes vacsora előtt.
Hogyan született a mai est ötlete?
A foglalkoztató nővérek vetették fel, hogy rendezzük meg az intézményünkben – első alkalommal – a Házasság Hetét. Természetesen támogattam az ötletet, hiszen egyházi intézményként kiemelt értékként tekintünk a házasságra, a családra, a szeretetteljes elköteleződésre.
Mi a hét vezérgondolata?
Csővári Katalin kolleganőm ötletére építve a Házasság Hete – Hét házasság lett a címe. Az intézmény hat házaspárjához, az intézményi lelkész és kedves felesége is csatlakozott.
Milyen különlegességeket lehet megosztani Olvasóinkkal, a házaspárokkal kapcsolatban?
A hat pár közül ketten itt nálunk ismerkedtek meg, és itt házasodtak össze. A leghosszabb házasságban eltöltött idő 65 év, de ketten is megünnepelték már a 60. évfordulójukat.
Hogyan töltötték a lakók a hét többi napját?
Hétfőn szeretet-üzenetekkel megtöltött, díszített üveget ajándékoztak egymásnak férj és feleség. Az üvegekben kis színes szalagokon a társuknak azokkal a tulajdonságaival, amelyeket a legjobban szeretnek benne. Kedden megnyitottuk az esküvői képgalériánkat, melyben a lakók és a dolgozók esküvői képei segítségével játszottunk arcfelismerő vetélkedőt. Óriási sikere volt ennek a programnak. Szerdán Kecskeméti Pál evangélikus lelkész tartott előadást házasság témakörben, csütörtök fénypontja a Gyertyafényes vacsora. Pénteken Benedek Tibor, az Apostoli Gyülekezet lelkipásztora az egyedülállóknak nyújtott lelki támaszt előadással. Szombaton egy filmet fognak megtekinteni. Vasárnap pedig istentisztelet zárja a Házasság Hetét intézményünkben.
Miközben az idősek gyülekeztek, sikerült néhányukkal beszélgetnem azokról az évtizedekről, amelyek összekötik őket. Meséltek a szeretetről, a megértésről és az odafigyelésről, törékeny érintéseikben minden mozdulat az összecsiszolt életükről tanúskodott. Legmélyebben mégis Imre bácsi és Zsuzsi néni története érintett meg, akik két éve házasodtak össze az intézményben. Imre bácsira elhagyva a kilencvenet, három feleségét elápolva, majd elgyászolva talált rá a szerelem. Amikor arról kérdeztem, milyen volt újra szerelmesnek lenni, tiszta és egyenes tekintetét rám emelve így szólt:
– Mint az első szerelem! – jelentette ki. – Tudja, nekem minden feleségem nagyon jó asszony!
– Nem lehet, hogy akkor maga egy jó ember, Imre bácsi? – kérdeztem óvatosan, mosolyogva.
Imre bácsi szerényen lesütötte a szemét. Felesége szeretettel megsimította a vállát.
– Dehogynem! – állította határozottan Zsuzsi néni. – Néha előfordul, hogy azt gondolom, na most már kicsit mérges vagyok. De hát, lehet erre az emberre haragudni? Olyan jó ember.
Álltam a fényképezőgépem mögött. Néztem az ősz haj keretezte arcokat, melyekre barázdákat rajzolt az élet. A rózsaszín szalaggal díszített asztalterítőket, rózsákat simító kezeket, és nehéz volt megszólalni. A szépre való rácsodálkozás elégedett békéje telepedett a Filadelfia imaházában ünneplőkre.
A köszöntő szavak és imádság után kezdődött a gyertyafényes vacsora. A megélt évek ezen az estén nem a házaspárok vállát nyomták, hanem a szemükben csillogtak. A szeretet kézzelfogható volt.
Az este házigazdái Opauszki György (intézményvezető), Selmeczi Nimród (intézményi lelkész), Csővári Katalin (ötletgazda) és Cebeiné Zsuzsa (a meseszép dekorációt megvalósító) foglalkoztató nővérek voltak. A különleges vacsoráról Békésné Julika és Báldiné Enikő gondoskodtak, akik szintén időt és energiát nem sajnálva készítették a finomságokat az ünnepelteknek.
Fotógaléria:
