A 2022-es pécsi Zsolnay Fényfesztiválon is nagy sikert aratott a közönségkedvenc Janus Pannonius utcában vetített fényszőnyeg. A CARPET I AM pályázatot idén is a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának tervezőgrafikus hallgatói nyerték el, köztük a kaskantyúi származású Kiss Henrietta.
Világszerte rendkívüli népszerűségnek örvendenek a fényfesztiválok, melyek a technológia fejlődésével egyre látványosabb, monumentálisabb élményt nyújtanak. A fesztiválok kínálatában még mindig újdonságnak számít ez a műfaj.
2016-ban Pécsett megszületett Magyarország első fényfesztiválja, mely kuriózumnak számít az ilyen típusú rendezvények világában is. Míg a fényfesztiválok többsége téli időszakra pozicionálja magát, Pécs úttörő módon nyári időpontot választva alkotta meg programkínálatát, így a nappali és éjszakai programok egyaránt bőséges élményt nyújtanak az érdeklődők számára.
A megismételhetetlen látvány megalkotásában az ország számos vetítő csapata vesz részt évről-évre, általuk kel életre a több, mint 10.000 négyzetméternyi vetített felület, mely európai viszonylatban is kimagasló attrakció – írják közösségi oldalukon.
Kiss Henriettával beszélgettem a VI. Zsolnay Fényfesztivál kapcsán, melyet július 7-10. között rendeztek meg Pécsen.
Mesélj néhány mondatban magadról kérlek! Miért ezt a hivatást, szakot választottad? Mivel szeretnél majd foglalkozni, hol szeretnél elhelyezkedni?
Egészen kicsi korom óta szeretek rajzolni. Általános iskolában menőnek számítottak a különböző kártyajátékok Yu-Gi-Oh, Pokémon. Nekünk nem voltak, de emlékszem, hogy nagyon szerettem volna, ezért elkezdtem saját kártyákat rajzolni, és talán innen indult minden.
Középiskolában Kecskemétre jelentkeztem a Kandó Kálmán Szakközép és Szakiskolába grafikus szakra. Az érettségi után elvégeztem egy OKJ-s tervező grafikus vizsgát, majd dolgoztam egy évet a szakmában Szegeden. De szerettem volna továbbtanulni, azonban elsőre nem sikerült, később viszont felvettek a Pécsi Tudományegyetem Tervező grafikus szakára.
Ötödéves leszek jövőre, és ha minden jól megy végzek is az egyetemmel.
Mindenképpen szeretnék a szakmán belül elhelyezkedni, egyébként pont most sikerült egy állást elcsípnem, egy stúdiónál fogok dolgozni Pécsen.
Hogyan kerültél be a kiállító alkotók sorába? Milyen érzéssel tölt el, hogy a te grafikáidat is megcsodálhatta a közönség?
Pályázat keretein belül dőlt el, hogy kik lesznek azok, akiknek látható a munkája a fényfesztiválon.
Tavaly volt először ez a pályázat. Nagy öröm volt nekem, hogy idén én is bekerülhettem, és ennyi ember láthatta, amit készítettem.
Mennyi időt vett igénybe a tervezés? Hogy kell elképzelni magát a folyamatot? Milyen eszközökre, programokra volt szükséged a tervezéshez, kivitelezéshez?
A tervezés egy többlépcsős folyamat volt. Első körben az utca aszfaltjára vetített ún. fényszőnyeg készült el, majd az utcában lévő épületek oldalfalaira terveztünk.
Papírkivágásos technikával manuálisan készítettem el a kompozícióimat, amit beszkenneltem, majd az illustratorban összeszerkesztettem. Ezután szét kellett vágni a képeket, mert a vetítőgépek csak egy-egy kockányi területet világítottak be.
Mivel papírból készült a vetített kép, kapott egy textúrát az egész felület, ezáltal valóban szőnyeg hatását keltette a rajta áthaladók számára.
Milyen koncepció alapján állítottad össze a munkád képi világát? Milyen vizuális elemeket, ábrákat, alakokat jelenítettél meg? Milyen színeket használtál?
Halálának 25. évfordulóján, Pécs város szülötte Victor Vasarely volt a téma, az ő képi világát továbbgondolva készültek el az alkotások.
A kert és az ültetés folyamatát akartam ábrázolni, ezért lett a címe is az, hogy Kert. A vibráló, mozgó élettel teli kert. Ez az a hely, ahol az élet folytonosan elhal majd újjáéled az évszakoknak megfelelően. Mikor Vasarely művészetére gondoltam ez az újjáéledés, továbbélés jutott eszembe. Szerettem volna életre kelteni a hétköznapi dolgokat, színek és formák játékával.
Vasarely több képéből is inspirációt merítettem, de leginkább az 1950-es Santorin és az 1952-es Siris című munkája fogott meg.
Milyen visszajelzéseket kaptál a fényfesztivált követően?
A tanáraimtól abszolút pozitív visszajelzést kaptam. Többször végigsétáltam a „szőnyegen”, jó érzés volt látni, hogy az emberek fotózkodnak benne, beleülnek, vagy éppen feküdnek egy-egy formába.
A képeket Kovács Eszter készítette.
Videó: https://www.facebook.com/zsolnayfenyfesztival
