A református templom felújítását és az újonnan épült gyülekezeti ház hivatalos átadását, valamint Sipos Ajtony Levente lelkipásztor beiktatásának huszadik évfordulóját is 2022-ben ünnepelték Soltvadkerten. E rendhagyó alkalmon a Soltvadkerti Református Csengettyűzenekar is fellépett, melynek vezetője a lelkipásztor úr és kedves felesége.
Sipos Ajtony Levente, a Soltvadkerti Református Egyházközség lelkipásztora adott interjút hírportálunknak, melyben így összegezte a 2022-es évet.
– Az év eleje nagyrészt azzal telt, hogy kitűztük az épület hálaadó istentiszteletének időpontját, melyre március 27-én, vasárnap került sor, ahol megközelítőleg 300-an ünnepeltünk együtt, majd pedig a sportcsarnokban rendeztünk egy vacsorát a gyülekezetnek.
Januárban még nagyon messze voltunk attól, hogy gyülekezeti házunk elkészüljön, hiszen akkor még javában folytak a munkák és az engedélyeztetési eljárások, de azért szépen haladtunk. A terasz burkolása még mindig nincs kész, mert akkor nem találtunk mestert a munkákhoz, most pedig már alkalmatlan erre az időjárás. Azonban mi már év elején elkezdtük az egész éves programtervünk megvalósítását, annak ellenére, hogy akkor még nem került hivatalos átadásra az épület. Tehát voltak olyan alkalmak, amiket már ide szerveztünk meg. Például a presbiteri évnyitó és évzáró is ilyen volt. Ezek igazán nagy rendezvények szoktak lenni, hiszen ilyenkor mind a 25 férfi presbitert meghívjuk feleségeikkel együtt. Itt egy évfordulós vacsora szokott lenni, amikor a presbiterek eljönnek a feleségeikkel.
Februárban a házasság hetéhez kapcsolódóan szerveztük és tartottuk meg a Házasok vasárnapját, amikor a kerek évfordulót ünneplő párokat szoktuk meghívni egy vacsorára az istentisztelet után. Ez is egy népszerű program szokott lenni.
Már az év elején azt tapasztaltuk, hogy mindenki nagy megelégedéssel van az épületet illetően. Azt gondoljuk, hogy ez egy igazán hiánypótló épület lett itt. Régebben az ilyen rendezvényeinknek mindig határt szabott a tér. Ebben az évben, és a covid alatt is nagyon igyekeztünk abban, hogy a gyülekezeti alkalmak és az istentiszteletek ne essenek szét. Ennek is köszönhető, hogy azt a visszaesést, amiről a legtöbb egyház panaszkodik, hogy nem járnak az emberek templomba, mi nem érzékeljük. Amit tapasztalunk, az az, hogy idén viszonylag kevés keresztelőnk volt.
Az új gyülekezeti ház a templom udvarán épült, az 1980-as években lebontott régi református iskola helyén. Korábban a lelkészlakásból választottak le két szobát, ezek szolgáltak gyülekezeti teremként, de a gyülekezeti alkalmak és a létszám bővülésével ez a tér már kicsinek és alkalmatlannak bizonyult.
Körülbelül 100 református hittanosunk van az általános iskolában. A hitoktatás ugyanúgy zajlott 2022-ben is, ahogyan lenni szokott. Az ünnepkörökhöz kapcsolódóan foglalkoztató rendezvényeket szoktunk tartani a gyerekeknek. Továbbá megszerveztük idén is a nyári gyermektábort, de ifjúsági táborunk is volt.
Van egy nagyon szuper kis csengettyűzenekarunk, amit a feleségemmel közösen vezetünk, melynek van egy handchime részlege is. Mivel vidéki gyülekezet vagyunk, nehézséget okoz, hogy a tinédzsereket hogyan tudjuk a közösségbe visszahívni. A zenekarunkban is ilyen nehézségek vannak, így most újraszerveződik az egész. A handchimeokat egy egyházzenei hangszerpályázatból vettük. Amennyiben lehetőség adódik rá, csengettyűkre is szeretnénk majd pályázni.
A gyülekezeti élet normál menetben folyt, míg a kert rendezése nagyon sok időt vett igénybe. A szökőkút például Németországból érkezett és hiányzik még néhány pad is.
Nyitott templom programunkat idén is megrendeztük két alkalommal, egy-egy vasárnap délután, mely egy hidat képez azok felé az emberek felé, akik nincsenek bent az egyházban. Nagyon népszerű, sokan szoktak jönni ezekre a programokra, ahol előadásokkal, koncertekkel várjuk az embereket. A gyülekezet 2017-ben kilépett az ökumenikus imahét eseményből, mert azt gondoljuk, hogy világszinten zavaros nézeteket képvisel ez a kezdeményezés.
Az egyházi ünnepek a szokott rendben mentek. Április 18-án, húsvétkor volt a konfirmáció.
A tanévzáró istentisztelet után családi gyülekezeti napot szoktunk tartani, ilyenkor a Vadkerti-tó melletti kalandparkban találkozunk. Ez is nagyon népszerű szokott lenni. Idén azonban ősszel, az iskolakezdéskor tudtuk ezt megszervezni, ahol szép számmal voltak gyülekezetünkből.
A hangsúly a gyermekek között végzett lelki munkán és a családokon van: nyári táborok, családi napok, húsvéti és karácsonyi foglalkoztató délutánok színesítik a gyülekezet életét.
A hittantábort júniusban tartottuk meg. Súron voltunk, a Dunántúlon. Ez mindig egy nagy projekt a gyülekezetben, mert közel 50 fővel szoktunk menni, melyen az általános iskolás korú gyerekek szoktak részt venni, 1-7.osztályosokig.
Továbbá július 11-től tartottuk ifjúsági táborunkat Tápon, egy katolikus plébánián.
Július 1-jétől a szomszédos települések lelkipásztora nyugdíjba ment Tázláron, így én vettem át két település lelkészi szolgálatait. Ez az egész évemet kicsit szabadságtalanná tette.
Nyár végén újra elkezdődött az iskola, ezzel együtt a hitoktatás is. Szerencsére 6-7 éve van már egy hitoktatónk, aki viszi a hittant az iskolában a 8 évfolyamon. Azonban ebben az évben meg kellett oldanunk Bócsán és Tázláron is, melyek összehangolása nem túl egyszerű dolog. Mindeközben keddenként 14:30-kor van a Soltvadkerti Református Idősek Otthonában is az istentisztelet, mely egy beszélgetős bibliai alkalom az időseknek. Esténként is van egy esti presbiteri bibliaóránk, melyen 10-15-en szoktunk részt venni. Ősztől szerdánként van felnőtt konfirmáció, olyan felnőtteknek, akiknek korábban elmaradt, vagy csak most csatlakoztak a gyülekezethez. Csütörtökön időseknek is szervezünk ilyen alkalmakat, kora délután, míg este 18 órakor a dolgozó korosztálynak tartunk tanulmányozós, beszélgetős alkalmat. Péntek esténként 18 órakor van az ifjúsági óránk, míg vasárnap reggel 9-kor van egy gyerek-istentiszteletünk, melyet már itt tudunk megtartani a Közösségi Házban, mindez pedig nagy örömünkre van. Igyekszünk figyelni arra, hogy a gyerekek és a családok is integrálódjanak a gyülekezetbe, mert a legtöbb helyen, ahol egyházi iskola lett, az a tünet mutatkozik -szinte országosan-, hogy a gyerekek az iskolában letudják a hit dolgát és nem kapcsolódnak be a templomi gyülekezetbe. A mi elgondolásunk szerint ez nem jó, mert az iskolát kinövik a gyerekek, míg a gyülekezet az egész életünket végigkíséri. Nagy segítség ebben ez az épület, mert szívesen jönnek ide. Ahogyan ez, úgy a hit is egy aktuális dolog. Most élünk, nekünk most van szükségünk a hitre, és a Biblia ebben útmutatást tud adni.
A református hittanoktatásra nézve fontosnak tartja, hogy „az iskolát kinövik a gyerekek, a gyülekezetet nem”, ezért is igyekszik ő maga tartani a vasárnaponkénti gyermek-istentiszteletet, valamint rendszeres ifjúsági közösségi alkalmak által is építi a személyes kapcsolatot velük.
– Az épülettel kapcsolatban egyébként nagyon érdekes tapasztalataink vannak. Részemről rengeteg beszélgetés és kutatómunka van abban, hogy ez így néz ki, ahogy kinéz. A reakciók azok, hogy szeretnek ide jönni az emberek. Nyáron klimatizált, télen fűtve van. Nagyon szép lett a kert is, nagyon felemelő itt lenni. Novemberben szerveztünk egy irodalmi estet, sokan vettek részt azon is. Az egyházhoz kapcsolódó rendezvényekre is nagy igény mutatkozik. Továbbá szálláshelyre is igény lenne, mely terveimet igazolta, ugyanis a tetőteret szeretnénk majd beépíteni ilyen céllal. A helyi vállalkozók részéről is érkeztek már hozzánk igények. Jelentkeztek már ide továbbképzésre is, cégek. Magunk sem gondoltuk, hogy az emberek ennyire hamar jönnek majd elő igényekkel, ötletekkel. A zenés-táncos mulatságokat következetesen elutasítottuk, hiszen az épület a gyülekezet munkáját támogatja. A bútorzat sincs még teljesen készen, de igyekeztünk úgy kialakítani a gyerekeknek egy helyiséget, hogy ott tudjanak játszani, mely gyerekmegőrzőként is funkcionál. Ez is igényként mutatkozott a fiatal szülők részéről. Volt már házassági évforduló, de születésnapi ünnepség is itt. Mivel az energiaárak elszabadultak, így kénytelenek vagyunk pénzért bérbe adni ilyenkor az épületet, hiszen elég sok feladatot ad a személyzetnek is. Asztalokat, konyhai eszközöket is vettünk, szóval nagyon szépen fel lett szerelve, továbbá azt látom, hogy a gyülekezet is érzi, hogy milyen értéket kaptak. Segítőkészek és ők is adakoznak. Mivel az egyházmegyében is viszonylag központi helyen vagyunk, így ilyen rendezvényünk is volt már itt ebben az évben. December 3-án egyházgondnoki lelkészi értekezletet is tartottunk itt. Ezekre az alkalmakra kitűnő helyszínként szolgál a Közösségi ház. Hangsúlyozom, az épület nem egy rendezvényház, hanem egy közösségi hely, mely a gyülekezet érdekeit szolgálja. Karácsonyra készülve mindig van egy segélyakciónk, ahol a gyülekezeti tagság közül segítjük a rászorulókat. Minden karácsonykor több millió forint hozzájárulást szoktunk begyűjteni, melyeket adomány formájában osztunk szét közöttük. Szerencsére nagyon sok jó szándékú adakozó ember van, akik nem szeretnék, ha a nevük publikus lenne. Én is úgy gondolom, hogy az egyházi adakozásban épp a személytelenség a fontos. Karácsonykor szokott még ilyen nagy családi összejövetel lenni nálunk. Minden család, aki eljött, kapott egy lampiont, melyet az udvarról egyszerre eresztettünk fel. Tavaly ez annyira tetszett a gyülekeznek, hogy idén is szeretnénk megismételni, majd az este folyamán állófogadással készülünk nekik. December 16-án László Attila adott koncertet nálunk, melyhez szintén kapcsolódott egy fogadás.
A gyülekezet fenntart egy idősotthont is, ahol külön bibliaóra van az időseknek is.
Intézményünkben idén is megtartottuk az Idősek napját ősszel, sőt a karácsonyra is készültünk. Azonban az idősek otthonában muszáj volt térítési díjat emelni és a gyülekezet forrásait is átcsoportosítani. Bízom benne, hogy valami történni fog, mert ezt hosszú távon fenntartani nehéz lesz.
A jövő évi tervekről elmondta
– Missziói munkatervvel rendelkezünk, melynek nagyon sok fix eleme van. A jövő évben is nagy igény mutatkozik a nyitott templom rendezvényekre, így ezen két alkalmat szeretnénk jövőre kibővíteni, pénzügyi lehetőségeinkhez mérten. Az elmúlt 9-10 évben időnk és figyelmünk jó részét lekötötte a templom felújítása és a gyülekezeti ház megépítése. Kicsit most az van bennünk, hogy jó lenne lelki síkra visszazökkenni ezek után az évek után. Sok belső szakmai kérdésünk van a gyülekezetben, többek között az, hogy sok gyerekkel csak a hittanórákon találkozunk, a gyülekezetben nem. Lehet, hogy ezek a családok úgy gondolkodnak, hogy az egyház egy szolgáltató, aki szolgálja az igényeiket. A másik az, hogy a gyerekek mentalitása az elmúlt években sokat változott, mely szerintem a digitalizációval van összefüggésben. Szakralitás iránti érzékenységük és koncentrálóképességük valahogyan széthullott. Ebben a posztmodern világban, ahol összekeverünk mindent mindennel, megtalálni, hogy egy bibliai történetnek mi az üzenete, ezt röviden kell összefoglalni a gyerekeknek. Szóval ilyen és ehhez hasonló szakmai jellegű kihívások elé támaszt bennünket a mai társadalom. Azt tapasztalom, hogy nagyon nehéz az ifjúság figyelmét intenzíven fenntartani.
Én nem hiszek abban, hogy az egyháznak a múltban kell élnie. Mi most élünk, most kell, hogy a templomaink visszatükrözzék azt, ahogyan gondolkodunk. Ha a Bibliát a kezünkbe vesszük és elolvassuk akkor azt kell megértenünk, hogy ma ezzel mit tudunk csinálni. Nyilván ez egy hatalmas munkát igényel a lelkészek részéről, amit sokan meg akarnak spórolni, ezért aztán benne rekedünk a múltban. Én abszolút a jelenlét alapú istentiszteletnek vagyok a híve, nyilván a digitális kapcsolattartásnak is megvan a maga helye az életünkben, de én a Bibliából úgy veszem ki, hogy Isten mégiscsak azt akarja, hogy találkozzunk. Egy beteg vagy egy gyászoló ember mellé odalépni és rátenni a kezünket a vállára és úgy beszélgetni vele, teljesen más, mint küldeni egy sms-t, hogy „Együtt érzek veled”. Ellenben a covid óta minden istentiszteletünket rögzítjük, azonban online nem szeretnénk közvetíteni, mert nem szeretnénk, ha elfogyna a gyülekezet. Próbáljuk megtalálni azt az utat, hogy a közösséget hogyan lehet megtartani, építeni.
Köszönjük a fotókat Sipos Ajtony Levente lelkipásztornak.
Fotógaléria:
