Mesesorozatunkban a KEVI Petőfi Sándor Általános Iskolájának 1.b-s tanulói által választott főszereplőkkel íródnak a történetek. Legyen ez a közös kaland egy kihívás! Bizonyítsuk be együtt, hogy vannak olvasó, alfa generációs gyerekek városunkban.
A harmadik mese Kiss Ármin Maxim kedvéért a másik három kismalacról szól. A három kismalac című mese csodaszép illusztrációját Maxim készítette.
A három kismalac
Meseországban jól ismerték a három furfangos kismalac meséjét, akik leforrázták a farkast. Mécs, Moha és Morc, a szintén három kismalac, unta is a történetet, amit Meseország-szerte mindenki emlegetett.
– Csinálhatnánk valami izgalmasat, hogy híresek legyünk! – lelkendezett Mécs.
– De az olyan fárasztó – nyújtózkodott a mellső lábaival Moha. – Sokkal jobb itt a sárban lustálkodni.
– Engem nem érdekelnek a malacok! – legyintett mérgelődve Morc. – Micsoda nagyképű társaság! Nézzétek! Megint ünnepeltetik magukat!
Mindhárman a legnagyobb malac téglaháza felé pillantottak. Szokás szerint sokan álldogáltak, és tátott szájjal hallgatták a leforrázott farkas történetét.
Mécs, Moha és Morc egész nap a sárban dagonyáztak. Akkor indultak hazafelé, amikor a nap korongja pirosra festette a látóhatárt. Kétségbeesett csivitelésre lettek figyelmesek. Az egyik tölgyfa alatt aprócska madár kapálódzott.
– Segítség! Segítség! Nem tudok visszarepülni a fészekbe!
Elsuhant mellette egy fakopáncs, de nem ért rá segíteni. Odaugrált a mókus, de tele volt a mancsa és a pofija makkal. Ő sem tudott segíteni. A három kismalac tanácstalanul álldogált a fióka mellett.
– Segítsünk neki! – javasolta Mécs. – Nemsokára besötétedik. Bajba kerülhet.
– Hogy segítsünk? Nem tudunk fára mászni – sóhajtott Moha.
– Segítsenek a felnőttek! Nekünk sietni kell haza! Anya nagyon mérges lesz! – jegyezte meg Morc. De csak megszokásból zúgolódott. A szíve mélyén sajnálta a madarat.
A három kismalac törte a fejét, gondolkodott. A kismadár pedig csak csipogott. Mécsnek eszébe jutott valami. Izgatottan magyarázta a többieknek, mit tegyenek.
Morc a hátsó lábára emelkedett, és a tölgyfa szürke kérgének támaszkodott. Moha felmászott a hátára, és Morc vállára ált. Mécs pedig az orrával a kismadár hasa alá nyúlt, és óvatosan felemelte. Egyensúlyozva ügyeskedett, és felállt Moha vállára. Az orra hegye éppen az ágakhoz ért. A fióka boldogan ugrott a fészekbe.