Kelemen László neve mára már egybeforrt a hazai szkandersporttal. Lassan negyven éve űzi kisebb-nagyobb kihagyásokkal ezt a -mondhatni- különleges sportágat. Már megszámlálhatatlan érme, serlege és egyéb díja van. Legnagyobb eredménye egy világbajnoki második hely volt, illetve kétszer Európa-bajnok is lett. Céljai most is vannak, ugyanis szeretne az októberi világbajnokságról éremmel hazatérni. A versenyzés mellett barátaival népszerűsítik szerte az országban a szkandersportot.
Lacival, a közel három órás beszélgetés alatt sok mindent érintettünk. Volt olyan éve, amikor minden meccsét megnyerte Magyarországon, és Fülöpszállás díszpolgára is.
– Előtte is fontos volt a sport az életedben?
– Súlyemeléssel kezdtem. Egyik lakiteleki ismerősömmel mentem először edzésre, de ő nem maradt ott a súlyemelésnél, és volt egy bugaci osztálytársam is, ő sem maradt ennél a sportágnál. Én valahogy megragadtam. Akkoriban sokat kerékpároztam. Ezt mi úgy tettük, hogy elugrottunk Ágasegyházára és kvázi versenyt csináltunk oda-vissza. Volt, hogy Kecskemétről hazatekertem, amikor nem jártak a buszok, egy Csepel versenykerékpárral. Ez megerősítette annyira lábaim, hogy a súlyemelésnél két hét után már 120 kg-al guggoltam és 60 kiló voltam. Nagyon gyorsan fejlődtem és olyannyira, hogy az akkori súlyemelő Európa-bajnokságon felhúzásban és guggolásban befértem volna simán a dobogóra.
– Szkanderversenyen mikor indultál először?
– 1988-ban vettem részt az első szkander versenyemen Szabadszálláson, ahol mondhatom azt, simán lenyomtak. Ez nem hagyott nyugodni, így még az év őszén Kecskeméten elindultam egy másik versenyen. A kecskeméti judosok szervezték, ami egy hivatalos verseny volt. Ott már az 5. helyen végeztem és voltak győztes nyomásaim is. Ez után Giovi-val, akit legtöbben zenészként ismernek, jártunk abban az időben versenyekre egy Trabanttal. Voltunk az országban több helyen.
– Mi hozta meg az áttörést?
– 1996-ban volt a Picasso Hungary Kupa. Négy versenyt rendezett egy cég, aki ezt az egészet szponzorálta. Pénzdíjas verseny volt, 8000, 5000, 3000 forint volt a pénzdíj súlycsoportonként. Debrecenben volt az első, oda nem jutottam el, mert nem tudtam róla, de utána Kiskunhalasra, Budapestre és Győrbe már sikerült elmennem. Mindhármat meg is nyertem 80 kilóban.
– Első Európa-bajnokság?
– Jött az első Európa-bajnokságra való felkészülésem. Mondták, hogy fogyjak le 5 kilót, majd utána újra és újra. Három hét alatt 15 kilót ledobtam. Egyik ismerősöm vitt ki innen a faluból, a Járdi Misi. Kimentünk és ki is kaptam, mivel 75 kilóban indítottak, de így nehéz volt, hogy alatta voltam kilóban. Utána négy hónapig szenvedtem, hogy visszajöjjek valahogy.
– Mikor történt a súlyemelő szakosztály alapítása Fülöpszálláson, illetve kezdett egyre népszerűbb lenni a szkander is, ugye?
– 1997 októberében súlyemelő szakosztályt alapítottunk, illetve lehetett pályázni a súlyemeléshez kellő eszközökre. Erről beszéltem az akkori polgármesterrel, Cseh-Szakáll Sanyi bácsival. Ő az akkor üresen álló tűzoltó szertárat adta oda nekünk erre a célra.
Akkoriban a szkander úgy indult el itt a településen, hogy szerettek volna az akkori falunapon egy szkanderversenyt rendezni, ezzel keresett meg az akkori polgármester. Elkezdtem telefonálgatni, szervezni és ekkor kerültem kapcsolatba az akkori szkander szövetség elnökével, Gyulai Szilveszterrel. Mondhatom nagyon jó kezekbe került akkor a szkander sport. Én nagyon sokat köszönhetek nekik. Petrovics Attila, Jámbrik Ferenc, Tánczos Balázs, Kiss László, Kovács Jenő. Ők voltak a súlyemelés arcai, velük indultunk meg itt Fülöpszálláson. 1998-ban a szkander is bekapcsolódott.
– Mesélj kérlek az első világbajnokságról, amin részt vettél. Hogy élted meg?
– 1998-ban az első világbajnokságomra is a szövetség segítségével mehettem ki. Emlékszem rá, ott hatodik lettem, majd Kovács Jenő és Petrovics Attila is bekapcsolódtak a szkanderba. Ők is sok helyre kijutottak és szép eredményeket értek el. Nehéz volt nekünk, mert a technikai része nem volt meg, inkább a fizikális tudás. Ezt a hatodik helyet is erőből sikerült megszereznem. A következő állomás Japán volt, Tokió. Ott is hatodik lettem, de ezt az eredményt nagyobbra tartom, mert aki ott a harmadik lett, azt én kétszer átszereltem a másik oldalra, csak olyan lendülettel rántottam meg, hogy kétszer oldalra csúszott le a könyököm, ami hibapontot ért.
– Mi hozott újabb nagy fejlődést a felkészülésben?
– Sok gyakorlatot végeztünk ezután, nagyon jó állóképességet kapott így a kezünk, de a végerő kicsit hiányzott. Ha sokat húzol valamiből, akkor nagyon jó az állóképességed, ha nagyot emelsz valamiből, minél nagyobb súlyt, az meg az erőt adja. A súlyemelő edzőmhöz bementem, egy orosz tanulmányt adott elém a negatív terhelésről. Ezt úgy kell elképzelni, hogy tudok, mondjuk 200 kilóval guggolni, akkor felrakhatom 230-ra vagy 240-re, és lefelé negatívba fékezem a súlyt. Nem bírok felállni, de segítenek két oldalt. Engedni rátartva bírom a súlyt. Ugyanezt ráfektettem a szkanderra. Ezzel a negatívterheléses módszerrel, 70 kilókat is meg tudtam tartani. Ez nagyon nagy erősséget hozott számomra. Emlékszem rá, hogy 2000-ben a Niel Pickup nagy sztárnak számított már akkor is a szkander világában. Ott elsőre sikerült lenyomnom a srácot, végül a döntőig meneteltem és egy orosz ellenféltől kikaptam a világbajnokságon.
Laci elkezdett saját magának edzőgépeket, szkanderasztalokat gyártani,mellyel saját felkészülését könnyítette meg. Vittek már tőle Franciaországba is gépet.
– A 2000-es vb után eldöntöttem, hogy lezárom a szkandert. Nem kellett volna. Szerettem volna valamiből megélni, így akkor indult el nálam a gépgyártás, mármint szkander asztaloktól kezdve különböző edzőgépeken és edzést segítő eszközökön keresztül. Egy Trabant felniből csináltam az első szkander edzőgépem. Van a szkanderban a statikus és a dinamikus erő. Ennek fejleszthető a technikai része, és ebben rengeteget segített, hogy elkezdtem a gépeket magamnak megcsinálni. Így sokat tudtam fejlődni. Nagyon érdekes területet nyitott. Maga az az élmény, hogy egy eszközt elkészítek, azzal mindig több vagyok. Ezzel addig jutottam, hogy a világ első kültéri szkander edzőgépét megcsinálhattam Túrkevére. Nincs a világon sehol ugyan így, ez mind az én nevemhez fűződik. Megvolt az alap, hogy honnan és csak tovább kellett fejleszteni, hogy például kültérre milyen csapágyazás való. Amire nagyon büszke vagyok, hogy olyan minőséget vittem a TÜV elé, hogy nem kellett semmit változtatni rajta, a biztonsági előírásoknak minden megfelelt. Ez megerősítette azt a minőséget, amit úgy gondoltam, hogy jó. Ezzel egy kicsit mindig történelmet ír az ember. Tudom, hogy ketten gyártottunk egy lengyel céggel állítható fix dobogót, amit kihajtanak és tíz centit emel. Kisebb súlykategóriáknál fontos. Ott is olyan minőséget gyártottam, amit a mai napig használnak 2017 óta. A lengyelek által gyártott eszközzel volt több probléma, az enyémmel nem. Ez is egy jó visszaigazolása volt annak, hogy mindig örök életű eszközöket próbálok készíteni. Vittek már ki kötélhúzó eszközöket Marseille-be is például. Ez a kettő húzta egymást, nagyon sok siker jött. Azért a világbajnoki második hely kinyitotta az ajtót a média felé is. Sokaknak tudtam segíteni, de nem éreztem, hogy olyan nagy ember lennék. Örültem, hogy tudtam segíteni.
– Mi a véleményed, egyre népszerűbb a szkander Magyarországon?
– Én azt látom, hogy nagyon-nagyon népszerű. Magas szinten megy. Akkoriban, amikor a szövetség a reneszánszát élte, vagy 15 versenyt csináltunk Fülöpszálláson, itt a sportcsarnokban. A Malom Központos szkanderverseny is kezdetben a mi nevünkhöz fűződött. Ami nagyon jó volt ebben, hogy akkoriban 2003-2004-ről beszélünk. Volt egy szkander magazin az ATV-n. Minden héten vasárnap leadták a versenyeinket. Minden hónapban volt egy versenyünk. Szeged, Pécs, Budapest, Győr. Ez nagyon nagy népszerűséget adott. Emlékszem rá, hogy mentünk a Hungaroringre a szkandergépekkel kitelepülni, jöttek oda hozzám, megismertek, gratuláltak. Olyan ereje volt akkor a tévének. Most egy picit könnyebbek a lehetőségek ilyen szempontból a közösségi internetes oldalak miatt, de mostanság is egyre több verseny van. Sok-sok nevezővel.
– Avnija Hafuzi Albánia tiszteletbeli konzulja is segít a szkander sport fellendítésében, illetve a hagyományainak őrzésében. Több kültéri szkanderasztalt is avattak már az országban az ő segítségével, ha jól tudom.
– A legelső az a Szkander Bég tér Egerben, ott Avnija Hafuzi Albánia tiszteletbeli konzulja kiállíttatott egy Szkander Bég szobrot. Ezeket mind önerőből saját adományként. Valamint egy kültéri szkander asztalt is, akkor talált rám ezzel a dologgal. Kültéri szkander asztalt szeretett volna kérni tőlem. Előtte, egyszer gyártottam kültérre, Soltra vitte el egy srác. Meg kellett oldanom, hogy vízálló legyen a párna. Szlama Úr Kiskőrösön gyártott nekem hozzá ponyvát, és így Eger után vittünk egyet Soroksárra is, majd Fülöpszálláson tavaly novemberben, aztán Túrkevén idén májusban avattunk egy kültéri szkanderasztalt, ahol az önkormányzat jóvoltából, kapott még a város egy kültéri szkander edzőgépet is. Most pedig hamarosan Verőcén is fogunk avatni. Ha jó helyre tudjuk vinni, ahol az emberek megfordulnak, kipróbálhatják, akkor még nagyobb lehet a szkandersport iránti érdeklődés. Szerintem ez is egy olyan kezdeményezés, ami jó irányba viszi el a szkandersportot. Az albán konzul úr szeretné azt az igét vinni, hogy a szkandersport Albániából való. Az albán vezér úgy válogatta katonáit, hogy akinek erős volt a keze, az kapott a kezébe hadi eszközöket. Ezt tanítják tananyagként ott Albániában.
– Sok mindenre kell figyelni egy szkander meccs közben. Mik ezek?
– Van két bíró, és vannak szabályok. Az a lényeg, hogy a két bírónak meg kell felelni. Ne kapjak hibapontot. Ha kapok két hibapontot, akkor vége és vesztettem. Azt meg kell érezni, hogy a beállításnál nem minden bíró egyforma. Egyik így állítja a kezet, a másik úgy. Valamelyik rutinosabb, és valamelyik kevésbé. Amikor a bírók állítják a kezeket és a pozíciókat nézik, mindegyik más szemszögből állítja. Itt is van egy tűréshatár, hogy olyan helyzetbe hozzam a két versenyzőt, ha én vagyok a bíró, elfogadja egyik, hogy vesztett, a másik, hogy nyert és a külső környezet is. Itt vannak olyan pici különbségek, mely mentén tud az ember mozogni. Én, mint versenyző odaállok az asztalhoz, beteszem a kezem. Fontos, hogy ki fogja meg először a kezet, hol és mit engedjek. Mindig jobb, ha kisebb tenyérrel fogsz. Ha nagyobb a kéz könnyebben rá tudok fogni. Könnyebb dolgom van mert az ujjaimmal jobban át tudok fogni. Én úgy érzem, hogy nekem mindig elől kell fogni az ellenfél kezét, mert nekem kicsi a kezem és rövidek az ujjaim. Itt milliméterek számítanak. Vannak olyan fogási lehetőségek, ha én teszem a kezem valahova előnyösebb pozícióba kerülök. Valamikor ezt nagyon jól sikerül átvinni. Van, amikor kevésbé. Nekem sem mindig sikerült. Itt a millimétereknek óriási jelentőségük van. Milyen a két bíró, mi az, amit észrevesz, mi az, amit nem. Ott a beállításnál visszatudom-e csalni úgy a kezem, hogy az nekem előnyös legyen. Ez is kérdés. Ha észreveszi, túl feszítem a húrt és kapok egy faultot. Ha még egyet kapok, akkor vesztettem. Ezt megtudja határozni a versenyek kimenetelét.
Két éve az Európa-bajnokság előtt kissé beteg voltam és a versenyen görcsöltem, mégis sikerült megnyerni. Ott bal kézzel hibáztam, amivel nem nagyon szoktam. Lehet, ha nincs a nátha, akkor az megvan. Ezek az apróságok nagyon-nagyon lényegesek. A rajt is számít, hogy hogyan kapom el. Az sem mindegy, hogy melyik irányba tekerem a kezem, melyik irányba húzok először. Ez attól is függ, hogy ha egy hosszabb alkarú, erősebb újakkal csuklóval rendelkező versenyzővel kerülök össze, ott lehet, hogy esélyem nincsen. Ott befelé borítani lehet nagyobb esélyem van. Sokszor hibáztam én is. Például meghallgattuk, hogyan mondja a bíró a Ready go-t. A vezényszónál is el lehet bukni ezeket. Vagy 2000-ben a Gyulai Szilveszter vett egy új mérleget. A mi mérlegünk ennyit mért, a finnországi annyit mért. A kettő között volt egy kiló különbség. Fogtam már ki olyan bírót, hogy kaptam két faultot és vége volt a meccsnek. Volt olyan, amelyik meg annyira feküdt nekem, hogy annál nagyon jó volt nyomni. Az is fontos még, hogy minél több kezet fogjon az ember, mert ha itthon nyomok, általában ugyanazokkal az arcokkal találkozok, de kint más azért a helyzet. Például volt egy román ellenfelem, akitől mindig kikaptam. Egyszer Halásztelekre eljött, na mondom megpróbálom másként fogni. Esélye nem volt és megvertem.
– Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
– A finnországi világbajnoki második helyezésre, illetve a két Európa-bajnoki címre, Pozsonyban és Moldovában. 2024-ig 42 érmem van a magyar nemzeti döntőkről. 21 arany, 16 ezüst és 7 bronz. Ezek a nemzeti döntők és nem az ilyen kupák, amit mi is szerveztünk idén márciusban Fülöpszálláson, de több mint 400 darab érmem van. 36 év, benne van a súlyemelés is.
– Milyen céljaid vannak a jövőben?
– Szeretnék egy érmet idén a világbajnokságról is, ami októberben 26-án lesz Azerbajdzsánban. Minden hétvégén eljárok evezni, ami az ujjaknak és a csuklóknak is nagyon jó. Nemrég például Hartáról eveztünk le Bajáig, de a kecskeméti evezősökkel ki szoktunk menni Horvátországba a tengerre. Ott azért más evezni. Ez nagyon jól segíti a felkészülést.
