Soltvadkerti Nyitott Szemmel Klub előadássorozatának első programja volt október 1-jén a Gyöngyház Kulturális Központban, amely ingyenesen látogatható eseményre minden érdeklődőt nagy szeretettel vártak a szervezők. A „Világunk ma” elnevezésű programsorozat első előadója Szalóczy Zsolt fizikus, kutató, vállalkozó volt.
Az előadás „Amikor a Föld nemet mond” címmel vizsgálta azt, hogy az emberi tevékenység milyen hatással volt a környezetünkre és mi lehet a jövőnk, tudunk-e alkalmazkodni vagy összeomlunk?
Az est narrátora Szabó Antal elmondta, hogy a programsorozatnak a szlogenje, filozófiája, ugyanaz, mint a kiadott Nyitott Szemmel című újságnak, hogy a legjobb védekezés a gondolkodás.
Ennek megfelelően a legkülönbözőbb témákat próbálják felvetni, ami feszíti a társadalomban élő egyéneket, illetve magát a társadalmat is, amely közérdeklődésre tarthat számot. Megemlítette, hogy tisztában van azzal, hogy természetesen azokat az embereket nem lehet megszólítani, akik érdektelenek vagy éppen kivárnak. Az előadássorozat, amit most elkezdtek Soltvadkerten egy olyan tematikával épül fel, ami tényleg napjainkban mind globálisan, mind pedig lokálisan, az államok vezetőjétől kezdve az egyszerű polgárig mindenkit érint. Mindez felöleli a technológiától, nemzetközi biztonságpolitikától kezdve a fenntartható fejlődésen át a különféle témaköröket. Egyáltalán van-e ilyen, hogy fenntartható fejlődés? Van-e remény a fejlődésre vagy éppen egy átgondolt, jól megtervezett visszafejlődésre lenne szükség? Többek között ezen gondolatmenetek mentén tervezik ennek a hat részből álló előadássorozat lebonyolítását, amely nagyon komoly és nagyon komor témákat fog feszegetni. Éppen ezért oldják Ferge Béla – közismert jazzdobos – zenei, illetve képzőművészeti előadásaival a programjaikat. Ezek szintén igen hasznosak, hiszen az embernek két olyan kifejező képessége találkozik a zene és a képzőművészet által, amely az emberi intellektust és az emberi lelket képes nem csak fenntartani, hanem annak a mértékét, annak a kompetenciáját növelni.
A Föld türelme elfogyott, a válságok egyszerre omlanak ránk
A programsorozat első előadója Szalóczy Zsolt fizikus, kutató, vállalkozó igen kényes és már a mindennapjainkat érintő kérdéseket feszegetett az ember és az élhető Földünk kapcsolatáról. Elmondta, hogy minden értelemben a világnak belátható módon egyszer véget kell érnie. Mindenkinek csak annyi problémája van ezzel, hogy ne most legyen, de ez nagyjából mostanában ér véget. A növekedési periódus bizonyos szempontból véget ért. Mindenfajta mérőszámunk legkellősebb közepén a gazdasági teljesítmény, a GDP áll, melynek a növekedése talán még kimutatható, de a globális jólét növekedése már nem.
Kiemelte, hogy ennek sokféle oka van és minden, mindennel összefüggésben van, egymásra épülő hatások vannak. Alapvetően az erőforrások oldalán nevezte meg a problémákat. Az energiaforrások, a különböző ásványi anyagok, a nem megújuló erőforrásoknak a felhasználása egy törvényszerű folyamat során olyan, mint egy gyümölcsszedés a fán. Először a könnyen előállítható, könnyen beszerezhető erőforrásokhoz nyúlunk, melyek korszaka már véget ért. Most már egyre nehezebben hozzáférhetők az erőforrások és egyre fogyatkozik a minőségük, valamint a mennyiségük is. Hangsúlyozta, hogy egy növekvő gazdasághoz folyamatosan növekvő erőforráshalmazra van szükség. Az egész ipari civilizációnak, ami most már egy jó 250 éves, ennek egy alapvető hajtómotorja a fosszilis energia, ami szintén a csúcsához közeleg.
Beszélt arról, hogy a hagyományos olajmezők már kifogytak, nem véletlenül került előtérbe a palaolaj vagy a palagáz. Egyre inkább megyünk az alacsony minőségű energiahordozók felé, mert energia nélkül nincs gazdaság. Ezt is egy olyan történetnek nevezte, amihez nem nagyon szoktunk hozzá, mert a klasszikus közgazdászok nem az erőforrásokból indulnak ki, mint gazdasághoz szükséges tényből. A klasszikus közgazdaságtanban a pénz és a munkaerő szerepel, mint a fejlődés motorja, de lényegében kimondhatjuk, ha van energia, van gazdaság, ha nincs energia, nincs gazdaság.
Úgy fogalmazott, hogy mint fizikus, ennek látja a tudományos hátterét is, hiszen a gazdaság az mozgás, az tevékenység és minden mozgáshoz, minden tevékenységhez energia kell valamilyen formában. Az energiaformáknak a minősége is romlik, tehát egyre nehezebb ezzel dolgozni. A fosszilis energiákat egy sűrű energiakonzervhez hasonlította a mélyben és ez a raktár egyre ürül, egyre kevesebb a konzerv. Fordulhatnánk azokhoz az erőforrásokhoz, amik talán megújuló módon mindig ott vannak, csak ezeknek az energiasűrűsége nem olyan nagy. Másrészt az ezekhez való hozzáféréshez szintén ásványi anyagokra van szükség, mert ezek nem direktben hasznosítható energiák, át kell alakítani, ami nem olcsó és időigényes.
A fosszilis energiaforrások használataként itt van nekünk a természeti változásoknak a sokasága is, aminek csak egyik eleme a klímaváltozás. Kiemelte, hogy nagyon sok planetáris határ átlépése zajlik most nap, mint nap. Kritikus állapotában van a Föld sok tekintetben és elindult egy olyan irányba, ami hosszabb távon, ha ezen az irányon nem változtatunk, akkor élhetetlen bolygó lesz a számunkra. Úgy fogalmazott, hogy a technikai forradalom elindulása óta, az elmúlt 250 évben szinte teljesen feléltük a Földet és egyre gyorsul ez a tempó. A népességet megemlítve mondta el, hogy az utóbbi ötven évben az is egy hatalmasat nőtt és milliárdokkal növekszünk. Évente 200 millióval növekszik a globális populáció, ami óriási szám. Úgy fogalmazott, hogy kiszorítottuk a természetes élőlényeket és egyszerűen olyan szinten domináljuk már a Földet, hogy az ökológiai rendszerek összeomlanak körülöttünk.
Az előttünk álló jövőről elmondta, hogy az igényeinkből kell majd visszavennünk egy kicsit, mert nem lesz elég erőforrás. Azt viszont látni kell, hogy a szükségletekből nehéz visszavenni, tehát ennünk-innunk kell és természetesen ezek megmaradnak hatalmas értéknek, mint a víz vagy az élelmiszer. Nagy kihívásnak nevezte az emberek számára, hogy megtanuljanak mentálisan alkalmazkodni ahhoz, ami vár rájuk. Nagyon nehéz és hosszú folyamat lesz az, hogy elgyászoljuk a növekedés korszakát. Be kell rendezkedni egy lényegesen egyszerűbb életre és szembesülni ezzel az egésszel. Arra a kérdésre, hogy hogyan látja az egyszerűbb élethez az embereknek a szakmai tudását, a technikai hátterét? Úgy fogalmazott, hogy ez jelenleg nincs meg. Az előadó szerint most lesz egy problémafelvázolás időszaka és egyfajta alkalmazkodási útmutató, hogy mit kezdjünk a kialakult helyzettel, de azt az opciót már nem látja, hogy visszafordíthatnánk a dolgokat.
Kiemelte, hogy innentől kezdve viszont már teljesen újkeletű problémák fogják felütni a fejüket. Először is a nyolc milliárd embernek elképzelhetetlen még az egyszerűbb élet is. Amennyiben, ha abba belegondolunk, hogy hogyan jutunk el mondjuk ennél lényegesen szűkebb népességig, az nem lesz vidám. Nyilván mindenki élni szeretne, mindenki küzd az erőforrásokért és egymásnak fogunk esni, mert az emberben is megvan az önfenntartás, a versengés ösztöne. A világban zajló folyamatokról elmondta, hogy háborúk vannak és egyre éleződnek a kereskedelmi viták.
Szalóczy Zsolt a következő gondolatokkal foglalta össze a jövőképet:
– Azt látom, vagy azt gondolom, hogy egyrészt még alakítható a jövő, ami a tudatosságtól függ. Tehát gyakran el szoktam mondani, hogy az embernek azért megvan az a nagyon csodálatos képessége, hogy bármilyen rossz helyzeten még tovább rontson hatalmas sikerrel és, ha csak ezt a részt le tudnánk fejteni a problémákról, már előreléptünk. Tehát, ha annyira tudnánk tudatosodni, hogy el tudnánk dönteni, melyik cselekvések visznek előre, akkor már nagyságrendeket tudna javítani a helyzetünkön. Hiszen ma egyébként félrebeszélünk, nem beszélünk a valós problémákról, csupa illúzióban élünk és olyan programokat hajtunk végre lokálisan is és globálisan is, amelyek pazarolják a szűkülő erőforrásokat. Tehát amikor már véges a történet, akkor nagyon meg kéne gondolni, hogy mire költünk, hogyan költünk, stb. Azonnali reakció kellene, de már 50 éve kellett volna, tehát ha 50 éve tudatosodik a világ, akkor még sokkal kedvezőbb helyzetben lettünk volna. Ma már azért 50 évvel odébb vagyunk és ezalatt az 50 év alatt iszonyatos pusztítást végeztünk, melyeket nehéz már helyrehozni, de sohasem késő mondjuk felébredni. Olyan téren sem vagyok optimista, hogy ennek a 8 milliárd embernek a zöme képes-e felébredni egy olyan világban, ami már virtuális, amiben ennyire polarizálódtak a népek, amelyben a tudás meg a tudománynak szerepe, értéke ilyen mértékben devalválódott. Már a saját szemünknek sem hiszünk, mert mindent legyárt a mesterséges intelligencia és bármikor meg tudnak vezetni bennünket. Innen valószínűleg az út nem lesz kellemes, de ha tudatosabban tudnánk élni, akkor azért nyilván javítani lehetne. Azonban nem a mostanihoz képest lehetne javítani, hanem a várható rosszhoz képest, egy kevésbé rossz irányába.
További előadások:
Október 15. 18:00 – Buda Péter: „világrendváltás vagy világrendválság?”
Október 29. 18:00 – Ferge Béla: Munkácsy zenészei
November 12. 18:00 – Ferge Béla: Csontváry zenéje
November 26. 18:00 – Gelencsér András: Fenntartható fejlődés?
December 10. 18 00 – Ferge Béla: Egy hölgy, egy zongora és Vincent van Gogh
Fotógaléria:
